Popper Péter - Vallásalapítók

Popper Péter VALLÁSALAPÍTÓK

Szabbam adittáml Minden lángban áll! Barátaim, lobogó lángban álltok. Lángol a száj és szánkban az íz, A piros hús s a fehértestű víz. A* élet felgyújtotta a világot! Szabbam adittám! Minden lángban áll! Felgyújtotta a szenvedély tüze. A düh, a kín, a vágy, a vér tüze. A mindig újraszülető halál. Az ördög ég és minden lángban áll. Az ördög ég és nem bírtok vele! (Buddha: részlet a Tűzbeszédből)

Popper Péter

VALLÁSALAPÍTÓK

T a rta lo m -*>■*

Tartalom

Borítóterv: Pintér László

ISBN 963 7 1 6 8 6 6 4 Saxum Kiadó Felelős vezető: Jenei Tamás Felelős szerkesztő: Palcsó Mária Tipográfia éa műszaki szerkesztés: FeZo Bt. Nyomdai előkészítés: Stúdió 23. Bt. Felelős vezető: Jáckl Norbertné Nyomta és kötötte a Kaposvári Nyomda Kft. - 261445 Felelős vezető: Pogány Zoltán igazgató

Első rész - Bevezető fejezetek arról, amiről nem lesz szó ebben a könyvben I. A farkatlan majom balladája II. A teremtés mítoszai III. A mágikus kultúra IV. A mágikus gondolkodás V. A mágus VI. A vallás keletkezése 1. A halotti mise átírása.......................................... 2. Messze az alapítóktól.......................... ............... 3. A szentek is emberek?.......................................... 4. A vallás a gyerekkor projekciója...................... VII. Kinyilatkoztatáson és megvilágosodáson alapuló vallások................................................. VIII. A vallás szerkezete..................................................... . IX. Kései bevezetés.............................................. .

9 11 15 16 17 17 17 18 20 21 22 23 25

Második rész - Abrahám I. A láthatatlan Isten................................... II. A mamré'ligeti találkozás........ . III. Az ősatya és a nép jellem e

29 41 43

Harmadik rész - Mózes I. Az életmű........................................... II. Mózes származása.......................................... III. A Tízparancsolat.................................................... IV. A Messiás eszméje.............................................. . V. Mózes és Józsué................................ .

47 50 52 57 60

*-H- ÉJJEL AZ ÍRÓASZTALOMNÁL -*>»

— a- P o p p e r P é t e r ^

Negyedik rész - Buddha I. Indiai hagyományok................................................... ... 65 II. A szánkhja bölcsele te ........ ..................... ..................... 69 III. A megvilágosodás................ .......................................... 72 IV. Buddha hite és halála.................................................... 85

Kilencedik rész - Luther I. Luther élete............................... ...... ........................... ..163 II. Luther drámája......................... .................................. ..167

Ötödik rész - N ázáreti Jézus I. Tyanai Apollonius....................................................... 93 II. Zsidó vallási irányzatok Jézus idején..................... 97 - A szadduceusok és a farizeusok.......................... 97 - Az esszénusok és a terapeuták......... ............. . 100 - A zelóták................................................................. 102 III. A názáreti Jesuá (rabbi Jesuá háNocri) pere...... 103 IV. Iskarióti Júdás...................................................... 108 V. P á l.................................................................................. 111

Függelék

Hatodik rész - Lao-ce és a T a o ......... ...... .......................... ..125 Hetedik rész - K onfucius............ ...................................... ..135 Nyolcadik rész - M ohamed I. Az iszlám legfontosabb tanításai............................. .145 1. Az iszlám a világ vallásai között........ .............. .145 2. A monoteizmus lehetőségei................................146 3. Az iszlám öt alappillére........ ...............................147 II. Mohamed élete........................................... ............... .149 III. Az iszlám kisebb parancsolatai................................ .151 IV. A szúfi................. ............. ....................... .................... .152

6 -t>»

Utószó - C. G. Jung visszanéz.......................................... ..173 179

< - h- B e v e z e t ő

f e je z e t e k

-b- *

ELSŐ RÉSZ B ev e z e t ő f e je z e t e k a r r ó l , AMIRŐL NEM LESZ SZÓ EBBEN A KÖNYVBEN

I. A farkatlan majom balladája Első strófa Bizony, egy napon gyanútlanul lejött a fáról. Mások is, máskor is lejöttek, de ő lent maradt a földön! És nem mászott vissza soha többé. Miért nem? Elfogytak volna a fák? Va­ lami a kedvét szegte? A tudomány egzaktabb magyarázatot igényel. Talán egy szerencsés véletlen vagy szerencsés mutá­ ció avatta a régen keresett közös őssé? Egyik ága előrenyo­ mult az emberi lét felé, a másik ága visszakorcsosult majom­ nak. Második strófa Fölegyenesedett. Megtette a medve is, a csimpánz is, mások is. Aztán visszaereszkedtek négy lábra. De ő állva maradt. És két lábon kezdett járni. A mellső lába kézzé változott, amivel fogni lehetett. A tekintete elért a látóhatárig. Az ^ t- 9 -os-

■»-<*- P o p p e r P é t e r

*-*h- B e v e z e t ő fe je z e t e k -t>~

agyába került információk mennyisége sokezerszeresére nö­ vekedett. Miért? Csak nem valami szerencsés véletlen vagy szerencsés mutáció?

ták létre. Vagy másra tetszik gondolni? És pedig? Csak nem földönkívüli hatalmak beavatkozására? Például teremtésre?

Harmadik strófa

II. A teremtés mítoszai

Használni kezdte a tüzet. Melegedett a hideg éjszakákon. Jól látott a fényénél, sötétben is. Megfőzte, megsütötte az ételét, ilyen módon nem kellett egész nap legelnie, és könynyen emészthető nagy értékű kalóriához jutott. Maradt ideje kultúrát teremteni, verset írni vagy töprengeni a dol­ gok felett. Csakhogy minden más emlőstársa rémülten menekült a tűz elől. Ö t megvédte ettől egy szerencsés véletlen vagy valami szerencsés mutáció.

Az ősi indiai kultúrában a Rigvéda tanítja az egyik legrégibb teremtés-mítoszt:

Negyedik strófa Véletlenül létrejött egy olyan mutáció, amelyik teste nagy részén elvesztette a szőrzetét. Fázékony lett. Halott állatok bőrével-szőrével fedte be a testét. Ötödik strófa Fejlődéstanilag megdöbbentően rövid idő - mondjuk 50000 év alatt - agyának térfogata kétszeresére növekedett (600 grammról kb. 1200 grammra vagy nagyobbra). Ezzel az aggyal már tudományt is lehetett művelni. Micsoda szeren­ csés véletlen vagy mutáció! Elkészült a Homo sapiens. A természettudományos gondolkodás szerint szerencsés véletlenek és mutációk hoz­ 10 - h

Nem volt semminek nemléte, se léte, nem volt levegő és fölötte kék ég. Hol volt a világ? mi takarta, védte? Hol volt a magasság és hol a mélység? A j élet még nem vált el a haláltól, egymásban pihent a nap és az éjjel: lélegzés nélkül lélegzett magától az Egy, és magányát dobogta széjjel. Fekete volt minden, mint mikor éj van, az idő csak készülő óceán volt: s ekkor az Egy, mely ott aludt a héjban, áttüzesedett és burkából kilángolt. Megszületett a Szerelem, a lélek magva és ura minden ösztönöknek; nemlétig érő gyökerét a létnek ma is a vágyban keresik a bölcsek. És mikor a rend a határt kiszabta, mi volt alul: és mi került fölébe? *= 3-

11 -O-*

■s-3- P o p p e r P é t e r -t>*

Itt vak álmok, ott erők forradalm a, lent bomlás, fen t a form ák büszkesége. Megtudtak-e mást is, akik kutattak1 A titkokat bejárni volt-e szent ész• S ha istenek is csak azóta vannak, ki mondhatja meg, mi volt a teremtés? Ő, akitől van, aki a világra őrködve néz, ciki a maga őse, O, aki csinálta vagy nem csinálta: O tudja! tudja!...Vagy nem tudja O se? (Szabó Lőrinc fordítása)

Tehát a dolgok kezdetén az EGY van, mert előtte már csak a SEMMI lehet. Ezt az EGYET sokféleképpen lehet megnevezni: Istennek, Tao-nak, kozmikus intelligenciá­ nak, világszellemnek, ősvalaminek, a végső létezőnek, a vi­ lág és önmaga ősokának... Mindegy, honnét indulunk, a régi Indiából vagy az újkor bölcseletéből. Spinoza is vala­ hogy így kezdi E tikáját: Istennek nevezem, aki önmagának oka... Causa sui! Az Egy tehát létezik, mert számunkra egyszerűbb el­ gondolni, hogy a világ mégis csak Valamiből keletkezett, mint a Semmiből. Holott: Először a partok tűnnek el. Aztán minden sziget és zátony. Aztán a víz. Aztán a fény. í—8- 12 -t>*

B e v e z e t ő fejez etek

Aztán a sötétség. Végül semmi sem marad. Ott megtörténik felszabadulásunk. Mert szent és örök az üresség, s az emberben fészkel. És az ürességben fészkel az ember. Marduk istenhez imádkoztak így Babilonban, Weöres Sándor fordítása szerint. Akkor még nem vett erőt az em­ beri lelkeken a horror vacui, az ürességtől való eliszonyodás. A Semmiből való keletkezésről tehát egyelőre még szó sem lehet. Legfeljebb csak a magfizikában. Térjünk vissza a Rigvédához. Ez az Egy létezett, de nem tudta, hogy létezik. A Héjban aludta mélységes mély álomtalan álmát. A héjban? Az őstojás héjában? S íme, az Egyet áttüzesíti a vágy, s a lángok áttörik a burkot, a héjat. A legősibb, legnárcisztikusabb szerelem vá­ gya: az Egy már nemcsak létezni akar, hanem meg akarja is­ merni önmagát! (Ezt az ősmozgatót nevezi Hegel a szellem önmegismerésének. Ez az út három szakaszból áll: az abszo­ lút szellem először a természetben, azután a társadalomban, végül a hegeli bölcseletben ismeri meg önmagát.) A szellem önmegismerésének a vágya hozza létre a vi­ lágot. íme a tohuvabohu, a bibliai őskáosz gomolygása és kavargása. A lélek múlandó formákat teremt az amorf anyagból. Örök formákat csak Isten tud teremteni. S a for­ mák múlandósága hozza létre a világban a halált. Ám a titkok ma is ugyanazok. A kérdések ugyanúgy megválaszolatlanok. Két és félezer éve minden szellemi irányzat aktuális. Bölcseletileg, erkölcsileg a világ azóta mozdulatlan. Mióta? Mióta megkezdődött a Káli-júga, a Sö13

*-«- P opper P éter -•>■*

tét Kor utolsó periódusa. Amit minden nép folklórja Istenek alkonyaként ismer, az Isten nélküli világ, amióta az is­ tenek elmentek ember- és földközelből, s üres az Olümposz. Az erkölcsi világrend nem jöhet létre a választás szabadsága nélkül. Minden transzcendens determináció csakis zavarja ezt a folyamatot. Kelj fel és járj egyedül! Végső soron az emberiség közös sorsra ítéltetett: közös üdvözülésre, vagy közös kárhozatra. Síva papok szerint a két világháború már nem volt benne az emberiség karmájában. Mindkettő kollektív karmikus kisiklás volt. Senkinek az egyéni karmájában nem szerepelt halál a gázkamrában. S aki ezt a halált halta, bizony nem karmikus halált halt. Sokmil­ lió karmájától megfosztott lélek kering elakadva a Föld kö­ rül. Eljött a nagy sátáni diadalok, az apokaliptikus kor ideje. Érdekes módon a K ab b ala is tanítja a Káli-júgát. Amikor a teremtés eszméje felmerült, Isten totalitás volt, az egész kozmoszt betöltötte, nem volt hova teremteni. Isten helyet adott a teremtésnek. Ez volt a magyar fülnek annyira komikus cím-cum, Isten visszahúzódása önmagába. Ahol anyag keletkezett, ott nem volt jelen Isten. A lágerekben különösen nem. Milyen érdekes. Kant elmondja, hogy két dolog ver fel áhítatot a lelkében: a csillagos ég felette és az erkölcsi törvény benne. Csillag ott fénylik, ahol anyag ke­ letkezik a világűrben. Az erkölcsi törvény pedig a bűn­ beesést idézi. Istentől származunk-e? Őriz-e minket? O csinálta-e a világot? Ő tudja-e, hogy mi volt a teremtés? Ezt kérdezi a Rigvéda. És Heine szerint ezt kérdezzük egész életünkön át. És a végén földdel tömöd be a szánkat! Uram Isten! H át ez válasz• 14 -o*

B evezető

fejezetek

-♦>■*

III. A m ágikus ku ltú ra A vallást történetileg megelőzi a mágia. Kezdetben az ősi Egy uralkodik a szellemen. Egy? Nem inkább az Egy sokfélesége? Hiszen a legszigorúbban egyistenhívő zsidóság Talmudja is azt állítja: Zehaoth (helyettesítő istennév) sok tükörben nézi ma­ gát, s mindegyikben egy másik arcát látja. Tehát még korai fel­ tennünk a kérdést, hogy miért győzte le a monoteizmus a politeizmust? A kényelmes többistenhitet - amikor az egyik emberfeletti hatalomtól a másikig lehetett szaladgálni védele­ mért - , a zabolátlan életörömök világát miért tudta félrelökni a világra szigorú zártságban ráboruló totális egyistenhit, a maga központi jelentőségű bűnfogalmával, a bűntudat, a vezeklés, a megtisztulás, az üdvözülés és a kárhozat eszméjével? A mágikus kultúra egységes tudás a világról. Ez a ho­ mogenitás a biztos talaj a mágikus kultúra emberének a tal­ pa alatt. Ám a tárgyi tudás, az ismeretek felhalmozódásával egyre több a kérdés, egyre több a lehetséges válasz. S a haj­ dan egységes mágikus kultúra lassan széttagolódik az emberi­ ség három nagy világ-megismerési kísérletévé: tudománnyá, vallássá és művészetté. Mindhárom próbálkozás kérdései ugyanazok. Légió­ ként: Ki vagyok én? Milyen a világ, ahová megszülettem? Kicsoda Isten és létezik-e? A megismerés módszerei azon­ ban különböznek. Az eredetileg homogén mágikus kultúra differenciáló­ dása évezredek óta tart. Már régen nincs „a tudomány”, csak egyre differenciáltabb szaktudományok vannak. Sőt még az „egyetem” is feladta értelmiséget képző egyetemességét, s át­ alakult legmagasabb fokú szakiskolává. Ma már csak orvos­ képző, jogászképző, mérnökképző stb. szakiskolát értünk az 15 -t>*

P o pper P éter -b~

egyetem fogalmán. Nincsen egységes vallás, de egységes zsi­ dóság, kereszténység, buddhizmus stb. sem létezik, hanem csak elkülönült vallások vannak, sokféle katolicizmus, diffe­ renciált protestáns egyházak, a buddhizmus különböző útjai: mahajána, hinajána, zen, gyémánt ösvény stb. Nincs egyete­ mes művész sem, csak különböző műfajok, művészeti irányza­ tok kavarognak. A régi homogenitás igénye ugyan megcsil­ lan a reneszánszban és manapság, az ökumenikus gondolat­ ban, a „new age” szellemi egyetemességében, de ez eddig még nem változtatott a sok évszázad óta kialakult helyzeten.

IV. A m ágikus gondolkodás Az állatok gondolkodása eljuthat a konkrét és az absztrakt képzetig; ami specifikusan emberi, az az absztrakt fogalmak­ ban való gondolkodás. No de mióta gondolkozik az ember absztrakt fogalmakban? Talán azóta, amióta felfedezte az okság törvényét. A kauzális összefüggések egyetemes rendszerét. A mágikus gondolkodás az alábbiakban különbözik a miénktől, amit talán éber racionális gondolkodásnak ne­ vezhetnénk: 1. Az okság szempontjából nem tesz különbséget lé­ nyeges és lényegtelen összefüggés között. Minden egyenlő eséllyel lehet oka és okozata mindennek. 2. Végső alkotóelemeit tekintve (szubsztanciálisan) a világ egyanyagú. 3. Ha így van, akkor a világ metamorfotikus, bármi bármivé átalakulhat. 4. A mágikus gondolkodás nem ismeri a hasonlóságot - valami vagy ugyanaz vagy különböző.

B evezető

f e je z e t e k

h> *

5. A mágikus gondolkodás kifejezésmódjában több a képi elem, mint az elvont fogalmi. (Elvont tanítások he­ lyett példabeszédek.) Mindezek alapján az alkímiát tekinthetjük a mágikus gondolkodás utolsó struktrált megjelenésének.

V . A m águs Mágusnak születni kell. Családi átöröklés. Ehhez járul egy mély szellemi iskolázási folyamat, majd be kell következnie az elragadtatásnak, a hosszabb-rövidebb ideig tartó extatikus állapotnak, amikor a mágus élményszinten beavatódik a szellemi világ titkaiba. A mágia tehát nem vallás, hanem módszertan. A mágus semmiképpen nem pap, soha nem imádkozik, soha nem kö­ nyörög. A mágus kiválasztott, kiképzett és beavatott szakem­ ber, akit születése, tanulmányai, misztikus élményei a termé­ szeti jelenségek mögött álló szellemi erők partnerévé avatnak. Vagyis a mágus módszereket ismer, amelyekkel a természeti eseményeket - esőt, szárazságot, betegséget stb. - befolyásolni tudja, megállítja vagy serkenti ezeket, gyógyulásokat és rontá­ sokat tud előidézni, vágyakat képes felkelteni és kioltani.

V I. A vallás keletkezése 1. A halotti mise átírása Barátom, hallottál-e arról, hogy Kurt Vonnegut német-ame­ rikai író átdolgozta a katolikus halotti misét? Először an-

*-a- P o p p e r P é t e r -•>*

goiul jelent meg, aztán lefordították latinra. Ma van négy templom Amerikában, ahol ezt a misét mondják a ha­ lottért. Vonnegutnak az nem tetszett, hogy az eredeti miseszöveg folyton a pokol tüzéből való szabadulásért könyörög annak a nevében, aki éppen úton van az Atya birodalma felé. Vonnegut Krisztus Jézust hívja szövetségesül: A Te szent közönyöd, amivel a parázna asszonyt se meg nem büntetted, se fe l nem mentetted, a garancia arra, hogy nem fogok égni semmiféle örök tűzben. És vajon ki látta egy arc színe változását, amikor el­ hangzanak fölötte a világ legsúlyosabb szavai? Kitárt karral, hason fekszik egy fiatalember, lepellel letakarva, s szól egy hang: Megesküdött az Úr és nem bánja meg esküjét. Pap vagy te, most és mindörökké, a M elkisédek rendje szerinti Tudtad-e barátom, hogy az igazi pap Jézus szent közö­ nyére esküszik? Annak a Jézusnak a közönyére, aki soha senkit meg nem keresztelt, el nem ítélt, fel nem oldozott. Tudod-e barátom, hogy az igazi láma Buddha szent közönyére esküszik? Ismered-e barátom a vonakodó Mohamed szent közö­ nyét, akinek Gábriel főangyal dühében végül is az arcába vágja a Koránt? —Taníts, Mohamed! S Mohamed vállvonogatva tanítani kezd. 2. Messze az alapítóktól Ebben a könyvben alig esik majd szó a vallásokról. Nem le­ het belőle megtudni, hogy van-e Isten vagy Tao vagy bár­ * - 3-

1 8 -0 *

B evezető

f e je z e t e k

-t>-

miféle kozmikus intelligencia, vagy nincs. Nem mond sem­ mit az arkangyalokról, arról, hogy ott állnak-e lángoló kard­ dal az Éden bejáratánál, hogy a Styx valóban hétszer kerüli-e körül az alvilágot, a magasságból zeng-e a szférák zenéje. Arról is hallgat, hogy az évezredek során mit gondoltak minderről az emberek, mit tanítottak a különböző kultúrák. Legfeljebb annyi dereng majd fel az olvasóban, hogy a vallások mai formái milyen messzire távolodtak attól a lélektől, amely forrásukat felfakasztotta. Már csak sűrű köd­ ben látszanak az ősatyák és ősanyák - Ávrohom, Jichok, Jáákov, Szarai, Rivka, Lea, Ráhel - sziluettjei. Móse hangja még mennydörög a Színai felől, de alakja egyiptomi éksze­ rekkel megrakottan csillog. Az olcsó köntösbe és saruba öltözött fiatalember és koldustársai - akik megcsinálták a történelem legnagyobb szellemi forradalmát - vajmi kevés rokonságot mutatnak a fekete és bíbor ruhás, arany egyházi edényekkel és katedrálisokkal körülvett papsággal, akik gomolygó tömjénfüstben gyakorolják világi és egyházi hatalmukat a térdreborult lel­ kek felett. Gautama királyfi most és mindörökké vándorol India ösvényein, és semmit sem tud nagy és kis szekerekről, gyé­ mánt ösvényről, tibeti varázslatokról és a pillanat megvilá­ gosodásáról. Mohamed arra vágyik, hogy a hármas kinyilatkoztatás - Mózes, Jézus és az ő - nyomán végre létrejöjjön az egysé­ ges világvallás, az egyetemes béke a zsidóság, a keresztény­ ség és az iszlám között. Kung mester arról álmodik, hogy az emberek végre hűségesek maradnak az ősök hagyományaihoz, Lao-ce, az Öreg Gyermek pedig várva várja, amikor kevesebb rendelet mh- 19 o

P o p p e r P é t e r -t>*

és nagyobb rend lesz a birodalomban, s az emberek belátják, hogy a dolgok formája az anyagból, de a használhatósága az anyagtalanból, az anyag közötti ürességből származik. Minket a vallások megalapítói érdekelnek, gondolat­ világuk, jellemük, cselekedeteik az élet különböző helyze­ teiben. Hozzájuk vezet vissza a keskeny út, amelyen most elindulunk. 3. A szentek is emberek? Valid be őszintén, zavaró, nagyon kényelmetlen érzés ne­ ked, hogy Jézus is járt vécére, volt széklete, időnként vizel­ nie kellett és imitt-amott néha vakarózott is? A te Jézusod egész életében emberré testesült isten volt, vagy csak a jordáni keresztelőkor telítődött Szent Szellemmel, aki elhagy­ ta a kereszten? Merítő Jánoshoz egy ember érkezett, s a ke­ resztfán egy ember lehelte ki a lelkét, a zsoltár szavait kiált­ va az ürességbe: Én Istenem, Én Istenem miért hagytál el engem? Biztosan érted-e, hogy az egyház jelképe miért a ke­ resztfán kínlódó ember, miért nem a halálból diadalmasan feltámadó Isten? Kínos-e arra gondolnod, hogy Mózes közönséges sor­ ból származó sötétbőrű szeretőt tartott, alabástrom-fehérségű papleány felesége, Cippora mellett? Képes vagy-e békességben elfogadni, hogy Buddha nyolcvanéves korában öngyilkos lett, amikor felismert mér­ ges gombával véget vetett életének? Mit gondolsz Mohamed monogám házasságáról, majd arról, hogy gazdag, idős felesége halála után kilenc asszonynyal népesítette be a házát? 20

B evezető

f e je z e t e k

-£-*

S mit szólsz a kínai univerzisták visszatartott ejakulá­ ciójához és orgazmus nélküli szexuális életéhez? Vagy az in­ diai brahmacharik onanizálásához, hogy tenyerükből viszszaehessék a koncentrált életerőt tartalmazó ondót? Vajon méltókká váltunk-e Terentius szavaira: Homo sum, humani nihil me alienum puto. (Ember vagyok, semmi sem idegen tőlem, ami emberi.) Változott valami? Talán csak annyi, hogy egyre több, ma már irtózatos mennyiségű kellékre van szükségünk az élethez. Az élet helyett kellékek beszerzésével foglalkozunk, élni már nincs időnk! Gondold el, hogy egy ókori ember­ nek mire volt szüksége ahhoz, hogy tisztán tartsa a testét! Kellékeit vesd össze egy mai fürdőszobáéval! Mire volt szük­ sége ahhoz, hogy eljusson Jeruzsálemből Rómába, hogy megvédje magát a tél hidegétől vagy a nap tüzétől? A kellé­ kek kultúrájában élünk - a szellem kultúrája helyett. 4- A vallás a gyerekkor projekciója Freud úgy látja, hogy az ősfélelem és a kétségbeesés mélysé­ geibe nyúlnak a vallás gyökerei. Egy illúzió jövője című művé­ ben ír az ember kiszolgáltatottságáról és a természet közönyé­ ről az egyén sorsával szemben. Vihar, villám, tűz, jég, beteg­ ség, baleset, vadállatok ijesztő lehetőségei között oson a természeti ember barlangja vélt biztonsága felé. S a nap akkor sem süt halványabban, ha véges útja éppen véget ér: egy vad­ állat állkapcsa roppantja szét csontjait, az áradó vízben fuldo­ kol, a sistergő lángok között pörkölődik vagy a testét emésztő elviselhetetlen fájdalomtól sötétül el a világ a szeme előtt. S ebben a nyomorúságában feldereng egy emlék: a gyerekkoré. Amikor ugyancsak kiszolgáltatott volt egy szá­

P o p p e r P é t e r -t>*

mára jórészt érthetetlen világban. De akik körülvették, akiktől függött, emberek voltak, jóindulatúak, lehetett ve­ lük beszélni, kérlelni őket, barátkozni velük, kedvükre ten­ ni. Ennek a gyerekkori emléknek a kivetítése (proiciálása) a természeti jelenségekre - feltételezve, hogy személyek áll­ nak, munkálkodnak mögöttük és bennük - , ez a megszemé­ lyesítés a vallás alapja. Esélye lesz az embernek, hogy meg­ nyerje a természet isteneinek jóindulatát. A döntő bizonyíték, hogy valóban a gyerekkori él­ ményvilág projekciójáról van szó, az, hogy az Isten-ember viszony mindig és kivétel nélkül a szülő-gyerek kapcsolatá­ nak képében fogalmazódik meg: a nagy Atya, vagy a miszti­ kus, esetleg szűz Anya, és mi, az ő gyermekei. Freud barátja, Romain Rolland, világhírű francia író ehhez hozzáteszi, hogy tapasztalatai szerint az emberekben néha felerősödik egy érzés, hogy valami közük van a végte­ lenhez, az emberen túlihoz, az emberfelettihez. Ezt „óceániai érzésnek” nevezte, amit kiválthat egy művészi élmény, a ter­ mészet szépsége, vagy bármilyen érzelmileg hatásos történés az életében. Szerinte enélkül nem jön létre semmilyen vallá­ sosság. Az óceániai érzés minden vallásosság alapja.

*-
f e je z e t e k

-o *

A kinyilatkoztatott vallások forrásánál - zsidóság, ke­ reszténység, iszlám - Isten szellemébe beavatott kiválasztott emberek állnak (Mózes, Mohamed), vagy egy Isten-megtestesülés: Jézus Krisztus. A megvilágosodáson alapuló vallások kezdetei tulaj­ donképpen meditatív alapra nyúlnak vissza, indiai termino­ lógiával a samadhi tudatállapot elérésére. Buddhánál ez leírt, Lao-ce-nél és Kung Fu-ce-nél feltételezhető. A védikus hin­ duizmus gyökerei olyan történelmi messzeségben vesznek el, hogy ott a vallásalapító személyéről nem beszélhetünk.

VIII. A vallások szerkezete

Az emberiség kultúrájára legerősebb hatást gyakorló vallá­ sokat nevezzük világvallásoknak. Ezek közül három a KözelKeleten keletkezett: a zsidóság, a kereszténység és az iszlám, három pedig a Távol-Keleten: a hinduizmus, a buddhizmus és a kínai univerzizmus.

Pál szerint azt a hitet, ami a vallásosság felé vezet, az aláb­ biak jellemzik: A remélt dolgok bizonyossága. Az ember sok mindent remél: reméli, hogy létezése nem ér véget földi életével. R e­ méli, hogy léteznek emberfeletti hatalmak, amelyek őrköd­ nek felette, sorsát irányítják, ítélkeznek a tettei felett, jutal­ mazzák, büntetik, itt vagy a túlvilágon igazságot szolgáltat­ nak nekistb. Aki mindezt nem csak reméli, hanem biztos abban, hogy így van, vagyis reményét tudásként éli meg, az már kö­ zel került a vallásossághoz. A kettős világkép. Bizonyosság abban, hogy az érzékel­ hető (látható), térben és időben létező, mikrokozmikus anyagi világon kívül van egy makrokozmikus, téren és időn kívüli, szellemi létezési szint. E két hit-elem összetalálkozása már a vallásos meggyő­ ződéshez, a hithez vezet.

*-®h- 2 2 -t>*

i-o- 23 -e—

VII. Kinyilatkoztatáson és megvilágosodáson alapuló vallások

Po pper Péter - t x

Ez Pál nagy felismerése. S ettől már csak egy lépés, hogy miért csak az embereknek van vallásuk? Istenről a kérdés fel sem tehető. Az angyaloknak nincs vallásuk, mert halhatatlanok. Az állatoknak sincs, mert nincsen fejlett tu­ datuk. S amennyi mégis van, az „egyben-tudj a”, egységben érzékeli a világot, a makrokozmikusat és a mikrokozmikusat. Vallása csak egy halandó, és fejlett idegrendszerrel, ma­ gas szintű tudattal rendelkező lénynek van. Pontosabban kettős tudatról van szó. Ismétlem: legalábbis annak a meg­ sejtéséről, hogy az érzékelhető világon kívül van egy érzékfeletti létezés is. Ebből a szempontból a vallásalapító tulaj­ donképpen tolmács. Feltétlenül történeti személy, az emberi világ tagja, akinek tapasztalása van az emberfelettiről. A vallások szerkezetileg hasonló felépítést mutatnak: 1. Tanítás az Istenről. (Bárhogy is nevezzük: transzcendenciának, kozmikus intelligenciának, világszellemnek, Tao-nak, JHVH-nak, Allahnak, Manitunak stb.) Vagyis: teológia. 2. Tanítás a világ keletkezéséről. Teremtésmítoszok. Vagyis: ontológia. 3. Tanítás az emberről. Az ember keletkezéséről, miszsziójáról, küldetéséről. Vagyis: antropológia. 4- Tanítás az erkölcsi világrendről. A morális jóról és rosszról, a bűnről, a vezeklésről, a megtisztulásról, üdvözü­ lésről, kárhozatról. Vagyis: etika. 5. Tanítás a vallásos életről és szertartásokról. Ünne­ pek, papság, szertartások, kegytárgyak, kultikus tennivalók pl. születésnél, felnőttéválásnál, házasságnál, halál esetén stb. Vagyis: rituálé. Mindezekkel több könyvemben részletesen foglal­ koztam. 24 -o *

B evezető

f e je z e t e k

IX . K ései bevezetés E rövid áttekintés után a továbbiakban kizárólag a vallás­ alapítók személyéről lesz szó, életükről, sorsukról, jellemük­ ről, amelyek elkerülhetetlenül rányomták bélyegüket az ál­ taluk elindított vallásos mozgalmakra, még akkor is, ha egy­ általán nem állt szándékukban vallást alapítani. Természetesen az évszázadok-évezredek során mind­ egyikük körül legendakor teremtődött; életeseményeiket nagyon sokféleképpen írták meg; különböző történelmi korszakokban máshová helyezték a hangsúlyokat; máskép­ pen törekedtek hitelességre, elfogadásra (pl. kanonizá­ lásra); másképpen kezelték a csodás elemeket stb. A vallásos szent iratokat (pl. a Bibliát) háromféle mó­ don lehet megközelíteni. 1. Kinyilatkoztatott szövegeknek tekintjük őket. Eb­ ben az esetben ember csak tiszteletben tarthatja minden szavukat, mint az Isten szavát, és semmilyen módon nem kontárkodhat bele. 2. Titkos ezoterikus kódként értelmezzük. Vajon be vagyunk-e avatva a kódba? Ha nem, hallgatnunk kell. Ha beavatottak vagyunk, akkor is, mert az ezoteriának éppen a rejtettség az értelme, a profán nyilvánosság kizárása a hit­ titkokból. 3. Történelmi dokumentumnak tartjuk őket. Ebben az esetben helyénvaló a kritikai hozzáállás, vállalva az egyéni torzítások, a félreértések lehetőségét, a szövegrom­ lások, esetleges hamisítások korrekcióját stb. Számomra természetesen csak az utóbbi lehetőség ma­ radt nyitva. Ezzel azonban bőségesen élek, nem egyszer viszszaélek, amikor vállaltan nem törekszem objektivitásra, 25 -t>*

* « h- P o p p e r P é t e r -o-*

amit a vallásalapítók esetében amúgy is reménytelen vállal­ kozásnak tartok. Az én Mózesem, az én Buddhám, az én Jé ­ zusom stb. bennem élő szubjektív képét akarom megraj­ zolni, azt remélve, hogy ők nem haragszanak meg érte, hoz­ zám hasonló gondolkodású barátaim talán gazdagodhatnak általa, ellenségeim pedig bizonyítékokat kaphatnak elíté­ lendő pogányságomról és eretnekségemről. Annyit azonban előre kell bocsátanom, hogy riem is­ mételhetem meg a Bibliát, nem alkothatok egy rövidített Szentírást. Tehát a vallásalapítók életének, sorsának, jelle­ mének a megértése feltételezi a bibliai történetek legalább vázlatos ismeretét, pl. Izsák feláldozása vagy Mózes lángoló, de el nem égő csipkebokra stb. esetében. Megdöbbentő, hogy ezeknek a vallásalapítóknak a többsége kb. 2500-3000 évvel ezelőtt lépett fel. A felsorol­ takon kívül kb. ebben az időben működött Perzsiában Zarathustra, Görögországban Epheszoszi Homályos Hérakleitosz és Püthagorasz, Júdeában Melkicedek papkirály, a vérté len áldozatok hirdetője. Mindaz, amit alkottak, a mai napig érvényes, kérdé­ seik azóta sem avultak el, mert nem érkeztek rájuk válaszok. Bármelyik eszmerendszerből, tanításból a 21. században is kisarjadhat egy régi-új vallás, problémakörük annyira mo­ dern és ma is aktuális. Mintha az emberiség filozófiailag, er­ kölcsileg és a transzcendenciához való viszony terén há­ romezer év óta semmit sem fejlődött volna. Egyesek szerint ennek az oka, hogy akkor kezdődött el a Káli-júga, a Sötét Kor, az Isten nélküli világ utolsó, legsúlyosabb korszaka. Ki tudja? Mindezek előrebocsátásával, az én számomra is érthe­ tetlen Istenem jóindulatú elnézését kérve fogok hát hozzá 26 -o *

B evezető

f e je z e t e k

-o »

ehhez a könyvhöz 2006. június 12-ének éjszakáján, éppen három órakor. Feleségem, Rongymacska mély álomban al­ szik. Csak két kutya (Lurkó és Asa), egy cica (Mofli) és két kanári (Bim és Bam) várakozó csendje vesz körül. Popper Péter

w t- Á

brahám

M ÁSODIK RÉSZ Á brahám

I. A Láthatatlan Isten A zsidó vallástudományban két felfogás uralkodik. Az egyik szerint a zsidóság története Mózessel kezdődik az Egyiptom­ ból való kivonulással, illetve a Tízparancsolat elfogadásával a sínai-hegyi kinyilatkoztatáskor. A Törvény nélkül nincsen zsidóság. E felfogás szerint mindaz, amit a Tóra (Mózes Ö t Könyve) a Tízparancsolat elfogadása előtti korszakokról, az ősatyákról (Ábrahámról, Izsákról, Jákobról és tizenkét fiá­ ról) és az ősanyákról (Sáráról, Rebekáról, Leáról és Ráhel­ ről) elmond, az a zsidóság - pontosabban a héberek —elő­ történetének tekinthető. A másik felfogás szerint az első zsidó Ábrahám (erede­ tileg Ábirám, Ábrám), aki a Láthatatlan Istennel való ta­ lálkozás és szerződéskötés után lett, tiszteletből, megnyújtott nevű. Vagyis az egyistenhitet Ábrahám egymaga adta a világnak. A kezdet kezdetén ennek az Istennek csak ő volt az egyetlen híve. A neve azt jelenti, hogy „A sokaság atyja”. A szövetségkötés főbb pontjai: 29 H "^sssí‘

P o p p e r P é t e r -*>*

- Ábrahám és utódai csak a Láthatatlan Istent szol­ gálják. - Isten Ábrahámnak és utódainak adja Kánaán földjét. -N ag y néppé teszi őket, amelyből királyok is szár­ maznak. - A szövetség jeleként a fiúcsecsemőket nyolcnapos korukban körül kell metélni. Ekkor már nyilvánvaló, hogy Isten elküldi Ábrahámot és népét Kánaán földjére, vagyis jó időre vándorlóvá teszi őket. Kik voltak eredetileg? Letelepedettek vagy no­ mádok? Több feltevés is lehetséges: Káldeus törzs voltak, és Úr városához kötődtek. A nagyváros, Úr igen magas kultúrájú hely volt, pl. az isko­ lákban írást, olvasást, matematikát és földrajzot is tanítot­ tak. Ha Ábrahám közülük származott, akkor fiatal korában jelentős műveltséget szerezhetett. Ha állattenyésztő nomádok voltak, akkor meg-megálltak a nagy városok közelében, és iparcikkekért cserekereske­ delmet folytattak. Erre utal a Talmud története Isten és Áb­ rahám találkozásáról. Amikor a szerződés megköttetett, Ábrahám összetörte bálványimádó apjának, Terachnak vala­ mennyi agyag istenszobrát, a legnagyobb kivételével. Ami­ kor Terach hazatért a városból, ahol üzleti ügyeit intézte, fel­ bőszült a pusztítás láttán és felelősségre vonta Ábrahámot. - Nem én tettem - vonogatta a vállát Ábrahám. - De láttam, hogy ki volt. - Kicsoda ? - Ez itt, a legnagyobb közülük. - N e beszélj szamárságokat. Ezek agyagszobrok, nem tudnak sem szólni, sem cselekedni. 30

Á

bra h á m

-*>*

- Hát, ha így látod, akkor miért borulsz le előttük? S elmesélte apjának látomását és szövetségkötését a Mindenható Láthatatlan Istennel, Terach ezt belátta, elfo­ gadta. Ez fontos eleme a történetnek. Ebben a korszakban, a ház minden népe (a család, a szolgák és a rabszolgák is) a ház urának hitét, vallását követte. Az egyszemélyes Istenből tehát egy család Istene lett. Később törzsi Istenné vált, majd a tizenkét törzs közös Isten-királya - Ovinu-Malkenu = Urunk-Királyunk - lett. (Bírák kora) Ebben a minőségében akadályozta a központosított zsidó királyság kialakulását. Sámuel I. könyve beszámol Izrael vereségéről a filiszteusokkal szemben, amikor a táborba hozott frigyláda (amin az Isten Szelleme nyugodott) is a pogányok fogságába került. Ehhez hasonló traumát csak a holokauszt jelentett a zsidó­ ságnak. Akkor hangzott fel először: Olyan akarunk lenni, mint a többi nép! Kenj fel nekünk hús-vér királyt! - követel­ ték Sámueltől. Ez, a Sámuel meggyőződése ellenére felkent zsidó király volt Saul, míg Isten ezentúl a Világ Királya lett. Mindez azonban már messze túlnyúlik Ábrahám tör­ ténetén. Ennek ellenére ideje bemutatnunk Izrael 12, Jákob fiairól elnevezett törzsét, s a haldokló atya jóslatát jövő­ jükről. Rúben, Simon és Lévi (ikrek), Júda, Zebulon, Izsakhár, Dán, Gád, Áser, Naftáli, József, Benjámin. Volt egy lánya, Dina is, aki akaratlanul nagy háborúságot okozott Iz­ rael életében. Beleszeretett a szomszéd város fejedelmének fia, és ő hagyta magát elcsábítani. Jóvátételül a királyfi fele­ ségül kérte. Beleegyeztek, azzal a feltétellel, hogy a férfila­ kosság körülmetélteti magát és csatlakozik Izraelhez. * - 8- 31 ^

P o p p e r P é t e r -*>*

A 12 fiú közül Rúben, Simon és Léví átkozottak. Rúben - „a zúduló vízár” - elcsábította Bilhát, Jákob egyik rabszolga-feleségét. Ámbár vannak, akik Rúben jelzőjét úgy értelmezik, hogy „megfoghatatlan, mint a víz, kifolyik az ember ujjai közül”. Simon és Lévi hadviselésben gyalázták meg Izrael ne­ vét, amikor bosszút álltak húguk, Dina megszeplősítéséért, akkor, amikor a csábító már békében feleségül vette, és vá­ rosuk férfiainak zöme a körülmetélkedés miatt seblázban feküdt. Ebben az apajogú társadalomban az apai átok csak úgy volt elviselhető, ha megértették, hogy mind a tizenketten áldottak, és ők az áldáson belül átkozottak. S ez így van a mai napig! A gyerekek minden rosszat ártalom nélkül elvi­ selnek a szülői elfogadáson belül, és mindig megsérülnek, ha kirekesztik őket a szülő szeretetéből. Júda kapta az elsőszülöttnek járó nagy áldást: „Nem múlik el tőle a fejedelm i bot, sem a vezéri pálca.” Zebulon ivadékaiból halásznép lesz. Izsakhár népe azt szereti, ha nyugalomban és békében hagyják - szolgává válik. Dán utódai ítélkező jogalkotók lesznek. Gádból a harcosok népe bontakozik ki. Áser törzse főként az életörömöknek hódol. Naftáli fiai hírvivőkké, futárokká válnak. Józsefé minden világi áldás. Benjámin elragadja magával azt, akit valaki más a leg­ jobban szeret - „ragadozó fa rk a s ”. Azonban nem feledkezhetünk meg arról, hogy József­ nek nem lehetett törzse Izraelben, Lévi törzséből pedig pap­ segédek lettek, s kizárólag a Templomban teljesítettek szol*-8- 32

Ádám és Éva történetének jelenetei (Kopasz Károly bibliája)

Éva teremtése Ádám oldalbordájából (mozaik)

A fáraó lánya megmenti Mózest A teremtés

IpP

A teremtés (mozaik)

Noé bárkája. - József életének jelenetei

gálatot. Jákob helyettük kéri el József két elsőszülött gyere­ két, Menassét és Efráimot. Ekkor történik, hogy József tilta­ kozása ellenére keresztbe tett karral áldja meg őket, Tudom, fiam , tudom - mondta Jákob. - Mindketten néppé lesznek, de az öccse jobban megnövekedik, mint ő. S ezen túl, ha valaki áld Izraelben, ezt mondja: Az Isten té­ ged olyanná tegyen, mint Efráim ot és M enassét Ha a nevek szimbolikáját vizsgáljuk, Menasse az első, akiből mindig második lesz.

n$r*n

^ a ty io ' r s t - r -

s ia m tm

IL A m am réA igeti találkozás

r :^'TmrT ^ .'-,r ■::z *S L jm

OTíntenm:)

Ábrahám, Sára (Szárai) nevű felesége meddősége miatt fe­ leségül vette egyik rabszolganőjét, Hágárt, akitől Izmael nevű fia született. Ábrahám az Istennel való szövetség meg­ kötésekor, saját és Izmael körülmetélésekor kb. nyolcvan­ hét éves lehetett, Izmael tizenhárom. Hasonlóan bizonyta­ lan becslések szerint a mamré-ligeti látomáskor - amikor Is­ ten fiúgyermeket ígér Ábrahámnak Sárától, akiben akkorra már megszűnt az asszonyt természet - Ábrahám már száz­ éves. Ez a késői fiú Izsák, akinek áldozati vére helyett Isten elfogadja az állatét. A zsidóságban valószínűleg ekkor szűnt meg az ember-áldozat elsőszülöttek vonatkozásában is. Ábrahám elűzi Hágárt és Izmaik a sivatagba, hogy biz­ tosítsa Izsák teljes jogú elsőszülöttségét. Ám Isten, angyala segítségével, megmenti őket a haláltól, és Izmaik is nagy néppé teszi. O a mai arabok ősatyja. (Az arab vallás tudo­ mány tehát érthetően vádolja a zsidókat azzal, hogy ellop­ ták tőlük a soron következő ősatyának járó elsőszülötti ál­ dást, amit Izsák kapott meg Izmael helyett.) 41

P o pper P éter

— a- Á

bra h á m

A Biblia két - lényegében azonos - történetet mond el Ábrahámról. Felesége, Sára nagyon szép no volt. Ábrahám háznépével együtt, az Ur parancsa szerint Kánaánba vonult, majd az ottani éhínség miatt tovább húzódott dél felé, Egyiptomig. Félt azonban, hogy Sára szépsége miatt megölik őt, és húgának mondotta. Sárát el is vitték a fáraó háremébe. A fáraó azonban látomásában rájött a turpisságra és Sárát érintetlenül visszaadta férjének. Később ugyanez történt Gérár királyságba érkezve. Abimélek királyt is láto­ másban tiltja az Úr Sárától, és heves szemrehányások közepette visszakísérteti őt férjéhez, hiszen majdnem halálos bűnt követett el miatta, férjezett asszonyt érintve. Sára százhuszonöt éves korában halt meg s Ábrahám nem tudta hol eltemetni, ezért 400 ezüstsiklusért megvásárolta temetkezési helyül a Makpéla barlangját. Makpéla ma közös szent helye a zsidóknak, a keresztényeknek és a mu­ zulmánoknak. O tt van eltemetve Ábrahám, Izsák, Jákob, Sára, Rebeka, Lea. Sichem városában nyugszik József holt­ teste, amit az egyiptomi kivonuláskor - Jákob tetemével együtt - magukkal vittek. Egyedül Ráhel sírja domborodik Jeruzsálem közelében, az egykor Efratába vezető út men­ tén, ahol belehalt második gyermeke, Benjámin szülésébe. Makpéla barlangja ma mérges gázzal telített, nem lehet be­ lépni. Sára halála után Ábrahám megeskette legvénebb szol­ gáját, hogy visszatér egykori hazájába, a káldeusok földjére, Nákhorba (Mezopotámiába), és onnét hoz feleséget a negy­ venéves Izsáknak. O volt a szépségesen szép Rebeka, a Já­ kob történetében később nagy szerepet játszó Lábán húga, aki megfőzte Izsák kedvenc ételét,^ báránybőrt kötözött a szőrtelen Jákob karjára és bekente Ezsau illatszerével, hogy

a vaksi atyát megtévesszék az elsőszülötti áldásért jelent­ kező személyét illetően. Sára halála után Ábrahám még egyszer megházasodott, Keturáh lett a felesége, aki számos fiút szült még neki, akik­ től sok unokája származott. Őket Ábrahám elküldte „napke­ leti tartományba”, hogy mindent Izsák örökölhessen. Ábrahám százhetvenöt éves korában halt meg, jó vénségben, az élettel betelve. A jó vénség valószínűleg azt je ­ lenti, hogy öregkorában is egészséges, testileg és szellemileg friss maradt. Az élettel betelve pedig arra utal, hogy nem nagyon akart már tovább élni, úgy vélhette, eleget látott már a világból.

42

**

III. Az ősatya és a n ép jellem e Karakter szempontjából a rendíthetetlen hűség jellemezte, s ennek megfelelően a zsidóság is ezer éveken keresztül ren­ díthetetlenül hű maradt Adonájhoz, Láthatatlan Istenéhez. Ábrahám hűségéből vak engedelmesség következett. Ennek riasztó példája, hogy hajlandó lett volna Izsák felál­ dozására. A pszichoanalízis mint zsidó személyiség-vonásról beszél az Ábrahám-komplexumról, minden külső rossz en­ gedelmes elfogadásáról - egészen a vagonokba való bezsúfolódásig. Ezen az úton csak az ultravallásos ortodoxia és a haszidizmus követte Ábrahámot, a neológ- és a reformzsi­ dóság már rafináltabban próbálta „európaizálni” önmagát. Inkább az identitásra tette a hangsúlyt, mintsem a bonyo­ lult és fárasztó rituálék követésére. Ezzel szemben az ortodo­ xia - legalább is a Templom lerombolása óta - soha nem

P o pper Péter

kérdezett rá az istenben való hitre, számára a formális vallá­ sosság volt a legfontosabb. A transzcendenciához való vi­ szonyt az ember legintimebb magánügyének tekintette. Eh­ hez teremtett is ideológiát. Nevezetesen azt hirdette, hogy a szétszóródott zsidóság, a Tízparancsolat konok betartása el­ lenére, a vallás formális megkülönböztető jegyei —pl. a fej befedése, a kóserség, a szombat ünneplése, az estétől estéig való időszámítás, a körülmetélés stb. - nélkül már régen fel­ olvadt volna a különböző népek és kultúrák tengerében. Vagyis a formálisnak nevezett vallásosság tartotta fenn a zsidóságot évezredeken át. A feleségem-húgom játék - két uralkodóval is - Abrahám furfangosságát bizonyítja. Ez a rafinéria is jellemzi a zsidóságot, már a közvetlen utódokat is. Ezzel veszi el Re­ beka Ezsau elsőszülöttségét, és gazdagodik meg Jákob Lábánnál. Az erkölcsi ítélkezés szempontjából elgondolkoztató, hogy az Örökkévaló nem veszi rossznéven első és egykor egyetlen hívének taktikázását, a házastársi hűség kockázta­ tását (pedig később a mózesi törvény eredeti szövege éppen nem a paráznaságot, hanem a házasságtörést ítéli el). Isten haragja a becsapott uralkodókat fenyegeti, ha nem látják meg, amit meg kellene látniuk, ha nem jönnek rá arra, amire rá kellene jönniük. Ez az indulat az, amivel Oidipusz, a vak végzettel leszámoló görög kultúrában, megvakítja magát. A modem világ sokat hangoztatott nemzet-sztereo­ típiái közül talán ez csapódik le a „ravasz zsidó” megjelö­ lésben. A zsidóság öröksége bizonyos játékosság is. Jellemző, hogy pl. hajlamos arra, hogy eposzok helyett viccekben mu­ 44

* - 8- Á b r a h á m

Vi­

tassa be önmagát. A zsidó vicceket a zsidók találják ki, és csak zsidók tudják jóízűen elmesélni. Ebben az értelemben lehet beszélni a zsidóságról mint lelkiállapotról, a zsidóság öniróniájáról, sajátos viszonyulásáról Istenhez, a világhoz és önmagához.

HARMADIK RÉSZ M ózes

I. Az életm ű Mózes a történelem legproblematikusabb nép vezére. Mű­ ködésének jelentősége mind a mai napig alapvetően befo­ lyásolja az emberiség kultúráját. Végül is mi az, ami ezt a tisztázatlan származású - félig zsidó rabszolga, félig egyip­ tomi herceg —istenkereső népformálót a történelem legna­ gyobb prófétájává avatta? Kivezette a rabszolgasorsba züllött zsidóságot Egyiptom­ ból és szabad néppé tette. Az ókorban a világ egyik vallási központja Egyiptom volt. A „kiválasztott népet” talán azért sodorta a sorsa Egyiptomba, hogy megtöltekezhessen az egyiptomi ezoterikus tudással. A kiválasztottság ugyanis egyrészt az egyistenhit megőrzésére, másrészt a világ népei közötti elterjesztésére vonatkozott, harmadrészt talán a megtestesülni készülő istenség fogadására. Egyiptomban IV. Amenhotep - Ekhnaton fáraó - in­ dította el az egyistenhit forradalmát, amikor Atont ismerte el egyetlen istennek (szimbóluma a napkorong, szétáradó sugarainak mindegyike egy kézben végződik). Ellentmondó

47 -o*

P o p p e r P é t e r -e-*

adatok szerint nem kizárt, hogy talán ő volt az a fáraó, aki a zsidó bevándorlók közül az ugyancsak egyistenhívő Józsefet alkirályi rangra emelte. Ilyen módon felismerhető egy erős szellemtörténeti vonulat Ekhnaton, József, Mózes és Jézus között. Ekhnaton a megsejtő, József a tudó, Mózes az élőkészító, Jézus a beteljesítő. Egyiptom beavatott volt a legna­ gyobb titokba, a zsidóság - Jézusért hozott áldozatként - le­ mondott a pogány életörömökről, a kereszténység pedig át­ vette a zsidóság misszióját. A zsidóság ezeréveken át egyedül őrizte az egyistenhitet. De amikor népvallássá definiálta önmagát —zsidónak születni kell! —, feladta a térítést és a végső célt, hogy a világ népei az egyetlen Isten lábához bo­ ruljanak. Az Úr hegyéről (Sinai?, Hebron?) lehozta számukra a Tízparancsolatot, „az emberi viselkedés A lfáját és Ómegá­ ját.” (Th. Mann) Egyes tudósok szerint a Tízparancsolat nem erkölcsi törvény, hanem útmutatás arra nézve, miként lehet valaki jó viszonyban Istennel. Ezért nem használ soha többes szá­ mot (hanem: te ne ölj, te ne lopj stb.). S ezért nem indo­ kolja meg soha parancsolatait, mellőz minden szociális érvelést, egyetlen indítéka: ezt tedd, ezt meg ne tedd, mert így akarom. „Én vagyok az Úr!” Ez aztán a pont a mondat után! - jegyzi meg Füst Milán. Részletes törvényekkel szabályozta a zsidó nép életének minden területét az étkezési, tisztasági, szexuális kérdésektől kezdve a gazdasági-pénzügyi, jogszolgáltató tevékenységen át a vallásgyakorlás módjáig. Különös részletességgel szabályoz­ ta az áldozatok módját és rendjét. Az ekhnatoni hagyomány: Isten emberré testesülése. A zsidóság egyik feladata volt, hogy a legkeményebb tisztasági szabályok betartásával ki­ —a- 4 8 -ti-*

■>—a- M ó z e s -*>«■

termeljen egy olyan emberi testet, amelyik méltó arra, hogy Isten szelleme beleköltözzön. Mózes elképesztő szigorúságát talán ez indokolja. Megteremtette a tizenkét törzs szövetségét és megszervezte harcképes katonai erejüket, ugyanis Isten szövetségi ígérete Ábrahámnak mindaddig nem teljesedett be. Mózes készí­ tette elő az ígéret megvalósulását. Jézus megjelenésének az ígéret Földjén feltétele volt a zsidó királyság megalakulása, akkor is, ha a Messiás érkezésének idejére római provinciává, tetrarchák által kormányzott vallásos állammá alakult. Negyven éven keresztül vezette és irányította a népet a sivatagban, míg az ígéret Földje, K án aán határáig nem jutot­ tak el. Ez hosszú kerülőutakat jelent, s évekig tartó pihenést Kádes oázisánál. Az idő megnyújtása tudatos volt: Mózes felismerte, hogy rabszolga-nemzedékkel nem lehet új hazát alapítani. Meg kellett várni, amíg jórészük kihal. Kádes oázisa az edomitáké volt, különösen alkalmas hely erre a megújulásra. A hagyomány szerint az edomiták, akik befogadták őket, a zsidóságról leszakadt törzs volt. Mó­ zes halála után - a rivális Józsué helyett - a vezérséget a Jásár nevű edomita törzsfőnek kínálták fel, aki ezt vénségére hivatkozva nem fogadta el. Maga helyett lányát, Debórát ajánlotta, aki az egyik törzs bírája is lett. A honfoglalást vé­ gül is Józsué vezérelte végig. (Talán túl korán jegyezzük meg, de majd Jézus történetének megértése érdekében nem elhanyagolható, hogy a Heródes-család is edomita volt.) Mózes hatalm as erőfeszítéseket tett a Szent Sátor meg­ építésére, az Úr akarata szerint, ahol méltón áldozhatnak Is­ tenüknek. Ez a Sátor lett a Salamon által épített Első Temp­ lom elődje. Ezt a babiloni katonák lerombolták s a frigylá­ dát, benne Mózes kőtábláival, megsemmisítették; a fogság a- 4 9

*-«- P o p p e r P é t e r -e—

M ózes

Ki volt Mózes? A Szentírás szerint a levita törzsből származó Amrám és Jochebed egyik fia. Testvérei Áron és Mirjam. Abban az időben született, amikor a zsidók helyzete Egyip­ tomban végletesen leromlott, ingyen-munkaerőként, rab­ szolgamunkára használták őket. Pontosabban: nem voltak rabszolgák, hanem a munkájukkal adóztak. Téglákat gyár­

tottak a nagyszabású építkezésekhez. Nagyarányú elszaporo­ dásuk Gósen földjén pozitívum volt, de aggasztotta is a fá­ raót, aki attól tartott, hogy idegen támadás esetén a betörő hódítókhoz csatlakozhatnak. Ezért végül elrendelte, hogy a bábák, kutacsukat benyomva, öljenek meg minden héber fiú újszülöttet. A bábák - Sifrá és Puá - ezt nem teljesítet­ ték, arra hivatkozva, hogy a zsidó nők nagyon gyorsan szül­ nek, s mire odaérnek, már él az egészséges baba. Ekkor a fáraó megparancsolta minden újszülött fiú behajítását a Nílusba. A legenda szerint Mózest a mamája egy kátránnyal vízhatlanná tett kosárkában engedte a Nílus vizére. Nő­ vére, Mirjam a közelben leselkedett, hogy lássa, mi fog tör­ ténni vele. Hát éppen a fáraó lánya érkezett a partra, hogy megfürödjön. A szolgálók megtalálták a kisdedet. Gondol­ ták, hogy egy zsidó kisfiú. Mirjam ajánlkozott, hogy keres számára szoptatós dadát és odahívta a mamáját. A fáraólány rábízta a gyereket. Ezt a legendát a tudósok valószínűtlennek ítélik. Hi­ hetőbbnek gondolják, hogy ez a jól megrendezett jelenet a fáraó lánya törvénytelen gyerekének kedvéért történt. (Ta­ lán egy zsidó rabszolga lehetett a láb alól azonnal eltett apa.) Ezt bizonyítaná, hogy a fáraó lánya figyelemmel kísér­ te a gyerek sorsát, és serdülőkorában a legelőkelőbb thébai iskolában taníttatta. Egyiptomi neve Mózisz volt (a Fiú). Ám neve mellől hiányzott az apára utaló istennév (pl. TutMózisz, Ra-Mózisz stb.), ezért feltehetően sokat csúfolták az amúgy is „nehéz beszédű” (dadogó) fiút. Több évig tartó magas fokú tanulmányok után végül is megszökött a thébai intézetből, és visszatért apáinak földjére, Gósen tarto­ mányba.

50

51

után Ezdrás és Nehémiás vezetésével ennek nyomán készük el a Második Templom, amit Titus tett a földdel egyenlővé, a máig álló Nyugati Fal (Siratófal) kivételével. A zsidóságnak ez volt az egyetlen Temploma. Ezért Mózes a lehető leg­ részletesebben szabályozta az istentisztelet rendjét, a papi és levitái szolgálatot. A zsinagógák ugyanis nem templomok, hanem tanházak, a rabbik nem papok, hanem tanítók. A papnak Áron törzséből kell származnia (kohaniták). Mindennek a jelenben is van aktualitása, hiszen a mai zsi­ dóság összekapcsolja a Messiás eljövetelét a Templom újjá­ építésével. Nem véletlen tehát, hogy - mint említettük - a val­ lástudósok egy része a zsidóság létezését Mózeshez köti, s a megelőző korszakot a héberek előtörténetének nevezi. Mikor élt Mózes? Valószínűleg a hiúságáról és feltűnni akarásáról híres, nemzőerejével szokatlan módon - fiait ka­ talogizálva - dicsekvő II. Ramszesz, vagy fia, Memeptah fá­ raó idején, az i. e. 13. században. A kivonulásra talán i. e. 1250-1225 táján került sor. II. Ramszesz - addig UserMaat-Ré vagy Setep-en-Ré - 1290 decemberében kezdett uralkodni, és 1235-1224 között halhatott meg.

II. Mózes származása

^sí"

P o p p e r P é t e r -•>*

Továbbá ezt a feltételezést igazolja, hogy Istentől ka­ pott megbízatása után Mózes bármikor zavartalanul megje­ lenhetett az isten-király fáraó előtt, és vitatkozhatott vele, követelhette a nép elbocsátását a sivatagba, hosszabb ün­ nep tartására. Dadogása miatt mindig Áron volt a tolmácsa. Nyilvánvaló volt, hogy véglegesen el akarták hagyni Egyip­ tomot, megfosztva az uralkodót az ingyen-munkaerőktől. A fáraó dühöngött ugyan, de nem bántotta Mózest, mert félhetett lánya reakciójától, s vélhetőleg azért is, mert az udvarnál mindenki tudta, hogy törvénytelen unokájáról van szó. Ennek megfelelően nem kellene feltétlenül elvetni azt a híresztelést, hogy a fiatal Mózes egyiptomi hercegként (az volt!) sikeres hadjáratot vezetett Kús földjére. Minden­ esetre később, zsidó népvezér korában tudták róla, hogy egy kusita (fekete bőrű) ágyast is tart gyerekeinek anyja, a fehér midjanita Cippora mellett. Főként Mirjam gyalázta ezért, amíg Isten, szolgája, Mózes mellé állva, egy tünetileg lep­ rára hasonlító betegséggel ideiglenesen meg nem büntette érte. III. A T ízparancsolat Gósen földjére visszatérve Mózesnek természetesen nem kellett robotolnia. Tekintélye a nép között már abban az időben vitathatatlan volt. Egy alkalommal dühében agyon­ ütött egy szadista egyiptomi munkafelügyelőt. Amikor ez kitudódott, elmenekült Egyiptomból, s Midjánban telepe­ dett le. Feleségül vette a midjanita papkirály, Jethro lányát, Cipporát, aki Gersomot és Eliezert szülte neki. Itt került sor a híres sinai-hegyi látomásra. Lángoló 52 -£-*

*-a- M ó z e s -£-*

csipkebokrot látott, amely mégsem égett el. Jól tudta, hogy ez a szent tűz, amely ég, de nem éget. A közelébe ment, ami­ kor atyái Istenének hangját hallotta. Az Úr megbízta, hogy térjen vissza Egyiptomba és a zsidó népet szabadítsa ki sa­ nyarú helyzetéből. Mózes kérte a megbízó Isten nevét, aki a „Vagyok, aki vagyok"-kai mutatkozott be: „Mondd a népnek, hogy a >Vagyok< küldött hozzátok.” A híres Biblia-magyarázó Rási szerint ez a héber mondat: „Jehje aser jehje!” (eje áser eje) grammatikailag úgy is fordítható, hogy „Leszek, aki leszek.” Vagyis: Az leszek, akit ti form áltok belőlem. Talán: Én mindig veletek leszek. Fel kell figyelni arra, hogy a szellemi lények soha nem mondják meg az igazi nevüket. Már az Osiris trónja felé igyekező halott útját is ismeretlen nevű démonok akadá­ lyozták. Jákobnak sem árulja el a nevét az a valaki, akivel a Jabbók folyó partján küzdött egész éjszaka. Isten igazi nevét sem tudja senki. A zsidók sem ejtik ki a JHVH (Örökké­ való) istennevet, hanem Adonájnak (Úr) olvassák, s min­ dig helyettesítő istenneveket használnak: Elohim, Urunk Királyunk, Zebaoth, Él Saddaj stb. Aki tudja egy szellemi lény igazi nevét, annak rendelkezésére áll a hatalma is. Egyesek Mózest és Jézust gyanúsítják azzal, hogy ismerték Isten harminchat hangból álló igazi nevét. Raj Tamás elemzése szerint a JHVH a VOLT - VAN LESZ rövidítéséből származik. Azt jelenti, hogy Örökké­ való. Úgy kell olvasni, hogy Adonáj. (A Jehova szót vallá­ sos zsidó soha nem ejti ki.) Az Elohim Teremtőt jelent, de inkább a természeti törvény, a Természet Ura (Flidat Hanim) értelmében, míg a JHVH (Adonáj) az emberre vonatkoztatott gondviselést je ­ lenti (Hidat Harahanim), az Irgalom Ura értelmében. 53

—a- P o p p e r P é t e r -t>*

Mózes tehát isten szavára felesége és fiai társaságá­ ban visszaindul Egyiptomba. Útközben azonban szembe jön vele az Úr és meg akarja ölni. Mózes életét Cippora menti meg, aki ott helyben körülmetéli Gersomot és a vé­ res elöbőrt Isten elé veti, mondván: Vérjegy a körülmetélkedésért. Vajon nem arról van-e itt szó, hogy Mózes Midjánban már annyira eltávolodott ősei vallásától, hogy nem metéltette körül a fiát? Ez érthetővé tenné Istennek egy szokat­ lan magyarázkodását, amikor arról akarja meggyőzni Mó­ zest, hogy ő azonos az ősatyák, Ábrahám, Izsák és Jákob istenével, de nekik nem mutatta meg magát teljes nevén (JHVH), hanem csak ELOHIM-ként. (Á brahám nak, Izsáknak és Jákobn ak úgy jelentem meg, mint mindenható Isten, de az én Jehova nevemen nem voltam előttük ismere­ tes.) Talán ez a törekvés kései betoldás, hogy elejét vegyék annak az erősödő felfogásnak, miszerint Mózes két vallást olvasztott össze: az ősi Elohim-vallást és a sinai JHVHvallást, s így keletkezett a modern zsidóság. A Tóra 613 tör­ vény betartására kötelezi a vallásos zsidót. Ezek nagy része a Templom lerombolása óta nem teljesíthető. Mindenesetre Mózes életművének csúcsa a Tízparan­ csolat. A két kőtábla egyikén négy parancs vonatkozott em­ ber és Isten kapcsolatára, a másikon hat szabályozta em­ ber és ember viszonyát. A zsidó és a protestáns értelmezés szerint: 1. Ne legyenek neked idegen isteneid én előttem! 2. Ne készíts faragott képeket, és ne imádd, ne tisz­ teld őket! 3. Isten nevét hiába ne vedd! (Ne mondd ki!) 54

M

ózes

4. Emlékezzél meg a szombatról! Te és háznéped pihen­ jetek meg, ahogy Isten is megpihent a Teremtés hetedik napján! 5. Tiszteld atyádat és anyádat, hogy hosszú életű legyél e földön! 6. Ne ölj! 7. Ne törj házasságot! 8. Ne lopj! 9. Ne tegyél hamis tanúságot felebarátod ellen! 10. Ne kívánd meg más asszonyát, házát és semmiféle tulajdonát! A Tízparancsolat katolikus értelmezése: 1. Istenedet imádd, és csak neki szolgálj! 2. Isten nevét hiába ne vedd! 3. Szenteld meg az Ur napját! 4. Tiszteld atyádat és anyádat! 5. Ne ölj! 6. Ne paráználkodj! 7. Ne lopj! 8. Ne hazudj, és mások becsületében kárt ne tégy! 9. Ne kívánd meg felebarátod házastársát! 10. Ne kívánd meg mások tulajdonát! A hazugságot csak a katolikus változat tiltja, a zsidó és a protestáns változat csak a hamis tanúbizonyság tételét. Talán általában megtiltani a hazugságot túlságosan reménytelen. Ugyancsak a katolikus változat beszél paráznaságról (a foga­ lom meghatározása nélkül), a többi kizárólag a házasságtörést tiltja, vagyis sokkal szabadabban hagyja a nőtlenek és a hajadonok szexuális életét. Viszont a katolikus változatból hiány­ zik a faragott képek (bálványok) készítésének a tilalma. *■ 8-

55 -e-*

*■«- P o p p e r P é t e r -t>*

<—3- M ó z e s -t>*

Az ősi zsidó erkölcstan úgynevezett következményetika volt, ami azt jelenti, hogy elsősorban a cselekede­ tekre és nem a szándékra figyelt: pl. „Ha a te ellenséged éhes, adj neki enni, ha szomjas, adj neki inni!”. Olyat nem ír elő, hogy „Szeresd ellenségedet!”. A Tízparancsolat azonban már érzelmeket is előír: pl. „tiszteld”, „ne kívánd” stb., vagyis előrevetíti az érzelmekben elkövethető bűn lehe­ tőségét. Ugyanígy a mózesi büntetőjog legtöbbször nem vizs­ gálja az elkövetés körülményeit: ha valaki ezt tette, akkor ez a büntetése. Kivéve a nemi erőszak esetét, ahol tisztázni kell, hogy a dolog milyen távol történt a tábortól. Ha mészsze volt, akkor csak a férfi lakozik halállal, mert fel kell té­ telezni, hogy a nő segítségért kiáltott, de ezt senki nem hal­ lotta. Ha a tábor közelében történt az eset, mindketten bű­ nösök. Meg kell jegyeznünk, hogy Mózes M ásodik Könyvének 34- fejezetében is található egy tízparancsolat-leírás, sok vo­ natkozásban egészen más tartalommal, mint a fentiek. Van azonban a kinyilatkoztatásnak egy pogány-félpogány vonatkozása is. Szamária istene azonos a zsidókéval, ámbár a szamáriaiak vallása több szempontból eltér a zsidó­ kétól. Szent hegyük a Garizim, ahol a templomuk is állt. A sinait kb. 200 évvel megelőzően hírt adtak egy ottani ki­ nyilatkoztatásról, amely 12 pontból - jórészt tiltásokból állt. Ezt a templomot Hirkánusz, jeruzsálemi főpap leromboltatta, de a szamáriaiak továbbra is szent helyként tisztel­ ték. Amikor a fiatal Jézus tanítványaival áthaladt Szamárián, Szikár városa mellett zajlott le nevezetes találko­ zása a szamaritánus asszonnyal.

IV. A Messiás eszméje

*■*8- 56 -tí-*

A Messiás eszméje nem Mózestől származik, hanem talán Ekhnaton fáraó istenmegtestesülésének ideája szivárgott át a zsidóságba. Persze a zsidóságnál szó sincsen semmiféle Atya-Fiú rokoni kapcsolatról. A Messiás Isten kiválasztott küldötte, szentje, felkentje, aki az emberiség megváltására hivatott. Malakiás jövendöli, hogy közeli eljövetelét Illés próféta újbóli megjelenése jelzi majd: íme, én elküldöm nek­ tek Illést, a prófétát, mielőtt eljön az Úrnak nagy és félelm e­ tes napja. És az atyák szívét a fiákhoz fordítja, a fiá k szívét pedig az atyákhoz, hogy el ne jöjjek és meg ne verjem a földet átokkal. A haszid legenda szerint az Edénkért kapujában ül egy beburkolt fejű zsidó. - Ki vagy te? - Én vagyok a Messiás. - És mit csinálsz itt? - Várok. - Mire vársz? - Hogy eljöjjek. A zsidók várják a Messiást, s a Messiás várja, hogy megkezdhesse küldetését. Mindenesetre a Messiás várása annyira integráns része lett a zsidó vallásnak, hogy itt emlé­ kezünk meg róla, annál is inkább, mert említettük már, hogy egyes vallástörténészek a zsidóság létezését Mózestől számítják. Mindazt, ami Mózest megelőzte - pl. az ősatyá­ kat - , a héber előtörténet részének tekintik. Talán a Messiás-hit is innét származik. A nagy próféták közül Ezsaiás, Jeremiás és Ezékiel fog­ lalkoznak különösen sokat a Messiással. A zsidó megváltás57 -*>■*•

*-*h- P o p p e r P é t e r -el­

várás érdekessége, hogy más vallások mítoszairól eltérően két aranykorban gondolkozik. Általában (pl. a távol-keleti vallásbölcseletekben) a sorrend: aranykor - ezüstkor - vas­ kor, avagy a Káli-júga, az Istenek nélküli világ. A zsidó mi­ tológia visszanyúl ez eredeti aranykorhoz - ez az Éden - , s várja, hogy a Messiás eljövetelével újabb aranykor köszön­ jön az emberiségre. A Messiás elhozza az örök béke korát, a bölcsesség, az értelem és az erő szelíd uralmát. Minden nép megtér Adonájhoz. De még az állatok sem falják fel egy­ mást, a ragadozók újra növényevők lesznek. Persze az idők során a Messiás-eszme tovább differen­ ciálódott. Számon tartottak egy Dávid-fia Messiást - a szel­ lemi-lelki megváltót —és egy József-fia Messiást, aki a világi megváltást hozza. A Messiás-hit jelentősége azért nagyon nagy, mert végül is a Jézus-követők szektáját ez választotta el az eredeti zsidóságtól. Pál fellépéséig a Jézus-követők val­ lásos zsidók voltak, a mózesi törvények szerint éltek, egye­ dül a Messiás eljövetelének kérdésében vallottak más néze­ teket, ezért nem tudták hitüket elterjeszteni a világ népei között. Ehhez a zsidó vérségi származás fontosságának, a mózesi törvény szigorúságának feloldása kellett. A páli térítés következtében megváltozott a zsidóság halál-mítosza is. Az összemberiség megváltása azt jelentette, hogy Isten hatalma érvényesül a halál után is. Az eredeti zsidó mítosz — hasonlóan a görögökéhez — azt tanította, hogy a halál után igazakra és gonoszokra ugyanaz a sors vár: tengődés a Seolnak nevezett árnyékvilágban, ahová nem jut el Isten fényessége. Ez aláhúzta a földi élet fontosságát, mert ez volt az egyetlen idő, amikor az ember együtt lehe­ tett Istennel. Akkor még szó sem volt feltámadásról, a lélek halhatatlanságáról, üdvözülésről, örökké tartó Isten-látás­ *=•

M ó z e s -b- *

ról és a külső sötétségre vettetésről. Mindez görög hatásra, az esszénus mozgalom közvetítésével jelent meg a zsidó halál-mítoszban. A 88. zsoltár még így szól: A vagy a holtakkal teszel-e csodát? Felkelnek-e vajon az árnyak, hogy dicsérjenek téged? Beszélik-e a koporsóban a te kegyelmedet, hűségedet, a pusztulás helyén? Megtudhatják-e a sötétségben a te csodáidat és igazságodat a feledékenység földjén? Ám éppen a qumráni tekercsek között találtak egy részletet, amely a messiási korról szól, amikor Isten újra életre kelti a halottakat, vagyis hirdeti a testi feltámadást, az Istentől való teljes függőség, az Isten ügye melletti teljes elkötele­ zettség jutalmául: Egy út sem tökéletes Nélküled, És semmi sincs a Te akaratod nélkül. Minden tudás Tőled jön, És minden a Te akaratod szerint történik. Rajtad kívül senki sem vitathatja tanácsodat, És szent tervedet sem értheti. Nem tűnődhet el a titkaid mélységén, Sem erőd hatalmán. K i képes rá, hogy elviselje dicsőségedet? És mi is az ember Csodálatos műveid közepette? Mit számít Előtted az, aki Asszonytól született? A porból gyúrtnak

59 -t>*

P o p p e r P é t e r -t>*

Lakhelye férgek tápláléka. O csak egy alak, form ált agyag csupán, Ki a por felé tart. A vallástörténészek ma azt valószínűsítik, hogy amennyire kizárható az esszénusok és Jézus személyes kapcsolatának feltételezése, annyira valószínű a Jézus-követők zsidó szektájának (zsidó-keresztények) és az esszénusoknak a későbbi kölcsönhatása.

V. M ózes és Józsu é Mózes kormányzásában fordulópontot jelentett apósa, Jethro látogatása. A tapasztalt pap-király rábeszélte, hogy csökkentse az egyedüli kormányzás és igazságszolgáltatás terheit. Tizedeseket, századosokat és ezredeseket bízzon meg a kisebb ügyek elintézésével, és csak az egész nép szempont­ jából fontosak kerüljenek őelébe. És még milyen messze járunk Freud feltétezésétől, aki szerint nem kizárható, hogy két Mózes működött a zsidóság­ ban. Az egyik Mózes Isten kiválasztott szolgája, az egyetlen, aki szemtől szembe beszélt az Úrral. Nagy erkölcstanító főpap, aki Hóreb hegyéről a Tízparancsolatot aláhozta, egyiptomi herceg, akit a sivatagban egy törzsi lázadás során megöltek. így a zsidóság történetében is megismétlődött az ősbűn: az apagyilkosság. (Az emberiség kulturális fejlődése szempontjából Freud alapvetőnek tartja azt, hogy a nők hiánya miatt lázadó fiúk megölték az ősapát, és felosztották a háremét. Védekezésül került sor a fiúk kasztrálására. Számos lelki jelenséget és zavart - incesztustilalmat, kaszt60 -H*-*

M ó z e s -*>*•

rációs szorongást, Oidipusz-komplexumot stb. vezet le ebből.) Ennek a próféta-Mózesnek a zsidóság szempontjából a legproblematikusabb cselekedete, amiről fentebb már ír­ tunk, hogy vajon nem egyesítette-e az ősi Elohim-vallást a midjanita Jehova-vallással? A másik Mózes a nép életét a gyakorlatban megszer­ vező egykori egyiptomi főtisztviselő, aki kegyvesztettként a zsidókkal tartott a kivonuláskor. A nép visszatérően lázadozott Mózes ellen, valahány­ szor éhség, szomjúság fenyegette őket. Azonnal visszasírták állítólagos jó dolgukat Egyiptomban. A „megszépítő messze­ ség” megtette hatását. Isten számtalanszor el akarta pusztítani őket haragjában, s éppen Mózes védte az Isten becsületét az­ zal az érvvel, hogy a világ népei majd kicsúfolják, hogy nem tudta végbevinni felszabadításukat. Természetesen a prob­ léma már a hírhedt aranyborjú-imádattal létrejött, és teljesen soha nem szűnt meg. Mózes különös kegyetlenséggel lépett fel az Isten ellen lázadókkal szemben. Az aranyborjú imádása miatt háromezer embert öletett meg, amíg a kőtáblán a „Ne ölj!” ragyogott. Igaz, a zsidóság sokáig csak a kollektív ölést - a megkövezést - tartotta megengedhetőnek, nem ismerte a hóhér fogalmát, egyénileg senki sem volt jogosult élet kioltá­ sára. Ezt a politikai érdek kiiktatta. És Józsué? Józsué volt a zsidóság hadvezére, aki végbevitte Kánaán elfoglalását. Csak ritkán szorult rá Mózes misztikus segítségére. Pl. az amalekiták elleni ütközetet Mó­ zes egy dombról nézte. Amikor felemelte a kezeit, a zsidók győztek, amikor leengedte, az amalekiták. Ezért egész napon át két katona emelte magasba Mózes kezeit, amelyek már elgémberedtek. 61 -t>*

* - 8- P o p p e r P é t e r -*>■*

Mózes életszemléletének sajátos vonása a tisztaság vallásos értelmezése. Ez az o felfogásában a tiszta minősége­ ket jelenti, az összekeverések és keveredések szigorú tilal­ mát.. Vagyis nem szabad a gidát megfőzni az anyja tejében, együtt enni a húsosat és a tejeset, nem szabad szövetben öszszeszőni a növényi és állati fonalat, különböző magokat főzni egy ételbe stb. Az elválasztás a tisztaság megőrzésének feltétele. Ennek megfelelően Isten már a teremtéskor elvá­ lasztotta a földet az égtől, az ég alatti vizeket az ég felettiek­ től, a nappalt az éjszakától, a jót a rossztól, pontosan tudva, hogy ha valaki nem választja el a vizet a földtől, akkor csak amorf sár lesz belőle. Abban a történelmi korban szokatlan humánus intéz­ kedések is jellemzik törvénykezését. A gyilkosoknak három menedék-várost jelöl ki, ahol megőrizhetik életüket. Há­ ború esetén haza kell engedni azokat, akik házat építettek, de még nem laktak benne egy évig, akik szőlőt ültettek, de még nem élvezték annak gyümölcsét, aki eljegyzett egy lányt, de még nem vette feleségül. Végül menjenek haza a csatából azok is, akik félnek, szoronganak. Hadviselés ese­ tén először békét kell ajánlani a városnak, és csak ha eluta­ sították a békeajánlatot, akkor szabad körülzárni és megkez­ deni az ostromot. Nem szabad utólag böngészni a szőlőben; ami a szüret után a tőkéken maradt, az a szegényeké. Ugyancsak övék a mezők kb. 30 cm széles sávjai. És még sok hasonló intézkedéséről tudunk. A M idrás ír arról, hogy Mózes és Józsué között az idők folyamán tagadhatatlanul kialakult egy erős rivalizáció. (Mózes tudta, hogy büntetésül nem mehet be Kánaánba, s élete a százhuszadik évben véget ér, s maga Isten fogja titkos helyen eltemetni. Bűne az volt, hogy a sivatagban szomjazó 62

M

ózes

nép lázongásakor nem csupán a szikla fölé nyújtotta a bot­ ját, hanem rá is ütött vele, hogy forrást fakasszon. Ezzel abba a gyanúba kerül, hogy ősi pogány mágiát űz.) Mégis, Mózes életének vége felé együtt jelentek meg a nép előtt. Ez hozzátartozott a vezéri hatalom átadásához. Isten fényiéihőbe burkolózva megjelent akkor és szólt hozzájuk, de már csak Józsué értette, hogy mit mond. S mikor Mózes rákérde­ zett, így felelt: - Vajon am ikor veled beszélt az Úr, és én nem értettem a szavait, te elmondtad-e nekem őket? Ekkor Mózes felkiáltott: - Inkább száz halál, mint egy féltékenység! S felment Mózes a Nébó hegyére, ahonnét beláthatta Kánaánt. S az Úr mondta Mózesnek: - Ez a föld az, amelyről megesküdtem A brahám nak, Izsáknak és Jákobn ak, mondván, a te magodnak adom azt. Megengedem neked, hogy szemeddel lásd, de oda nem mégy át. És meghalt ott Mózes, az Úr szolgája, az Úr szava sze­ rint. És eltemették őt a völgyben, a Moáb földjén, Béth Peorral átellenben, és senki nem tudja az ő temetésének he­ lyét a mai napig. Mózes pedig százhúsz éves volt, amikor meghalt, és nem homályosuk el az ő szeme, és nem fogyat­ kozott meg az ő ereje. A Biblia pedig hangsúlyozza: nem támadt többé olyan próféta Izraelben, aki szemtől szembe ismerte volna az Urat.

NEGYEDIK RÉSZ B uddha

I. Indiai hagyom ányok Az indiai hagyomány szerint minden ötezer évben születik egy Buddha (Felébredt, Megvilágosodott). A mi „történeti Buddhánk”, eredeti nevén Gautama királyfi i. e. 560-480 között élt. Eszak-Indiában, a mai Nepál közelében, akkori nevén Megadha és Kósala tartomány területén született, Kapilavasztu városában. Apja Suddhódana, a Sákja nem­ zetség maharadzsája. Anyja, Mája belehalt a szülésbe, nagy­ nénje nevelte fel. Buddha egyik neve Sákja Múni, a sakják bölcse. Abban az időben India lakossága négy ún. varnára (rendre) oszlott. Ezek: Bráhm anák - papok és tanítók. Ksatriják - harcosok és állami tisztviselők. Vaisják - földművesek, állattenyésztők, kereskedők. Súdrák - kézművesek, mesteremberek. Minden születéshez tartozott egy szent út, amit ön­ ként vállalva végig lehetett járni, vagy következmények nélkül el lehetett utasítani. Ezek a szent életutak: «-
*-a- P o p p e r P é t e r -b~

Brahm acsárja. Tanulók. Eltávozás az otthontalanságba, nőtlenség, egyszerű közös élet egy guru vezetése alatt. Grihaszta. Házasságban élők, ahol a feleség „arctangini”, a férj másik fele, akivel közös szellemi utat járnak. Vánaprasztha. Visszavonulás 50-55 éves kor között. A szexuális élet megszüntetése. Együttes szent zarándoklások. S?;ann;yá.s?:a. 70 éves kor körül a család elhagyása, ván­ dorlás, koldulás, meditáció, felkészülés a halálra. Ennek megfelelően nevelkedtek és éltek a szent utat végigjáró „kétszer születettek”. Egyszerűen arról volt szó, hogy éltek a születésükből fakadó lehetőségekkel és szelle­ mileg is megszülettek még egyszer, vagyis várnájuk alapján a számukra lehetséges beavatáson estek át. Eredetileg a varnába való tartozást a személyiség, a jel­ lem, a cselekedetek határozták meg. A későbbi (és a je ­ lenlegi) kasztrendszer ennek torzulata: kizárólag a születés számít. Ami pedig a kétszer születést illeti, János Evangéliuma feljegyez egy éjszakai beszélgetést Jézus és a farizeus rabbi, Nikodémusz között: Nikodémusz eljött Jézushoz, és mondta neki: —Mester, tudjuk, hogy Istentől jöttél tanítóul: mert senki nem teheti e jeleket, amelyeket te teszel, hanem ha az Isten van vele. Felelte Jézus: —Bizony, bizony mondom neked, ha valaki újonnan nem születik, nem láthatja az Isten országát. Mondta neki Nikodémusz: —Mi módon születhetik az ember, ha vén? Vajon bemehet-e ő az anyjának méhébe másodszor, és születhetik-e? *•&- 66 -fi—

B u d d h a -fi—

Felelte neki Jézus: —Bizony, bizony mondom néked: ha valaki nem születik víztől és Lélektől, nem mehet be az Isten országába. Ami test­ től született test, az, és ami lélektől született lélek, az. Ne cso­ dáld, hogy azt mondtam neked: Szükség néktek újonnan szü­ letnetek. A szél fú , ahová akar, és an n ak zúgását hallod, de nem tudod honnan jő és hová megy. így van mindenki, aki Lé­ lektől született. Felelt Nikodémusz: - Mi módon lehetnek ezek? Jézus mondta neki: — Te Izrael tanítója vagy és nem tudod ezeket? Gautama a ksatriják, a harcosok nemzetségéből szár­ mazott. De nem ízlett neki a katonai nevelés, tehetségtelen katonának tartották. Egyedül az biztosított számára tekin­ télyt, hogy nagyszerűen értett az elefántok idomításához. A hatalmas állatok szelíden szót fogadtak neki. S miután abban a korban az elefántok feleltek meg a mai páncélosok­ nak, a fiatal harcos tehetségét katonai szempontból is érté­ kelni kellett. Történt, hogy egy hadgyakorlatról hazatérve megpil­ lantott egy lányt, aki ablakot tisztított. A lány szépsége szí­ ven ütötte a tizenhét éves Gautamát. Úgy, ahogy volt, ló­ hátról, lecsatolta a nyakában viselt vastag aranyláncot és feldobta a lánynak, akit Gópának hívtak. Abban az időben ez a lánykérés szándékát jelentette. S Gautama apja nemso­ kára meg is érkezett, és a két fiatal összeházasodott. A mai vallástörténészek bosszúságára ekkor kezdődött el Buddha életének tizenhárom sötét éve. Huszonkilenc éves koráig alig lehet tudni róla valamit. Az ilyen sötét évek nem ritkák a vallásalapítóknál. Jézusnak tizennyolc sötét 67 -fi—

P o pper P éter

*-*a- B u d d h a -s—

évét tartjuk számon, a tizenkét éves korában, Jeruzsálemben megtartott bar-micvójától harmincéves koráig. Ekkor Jézus megjelenik Merítő Jánosnál, aki felismeri, hogy ki­ csoda, megkereszteli, miközben leszáll rá a Szent Szellem. Ettől kezdve három éven át, kereszthaláláig tanít. Gautama valószínűleg egy királyfi elkényeztetett és hedonista életét élte, annál is inkább, mivel apja homá­ lyos intelmek és jóslatok hatására ügyelt arra, hogy ne­ hogy belepillantson az élet sötét mélységeibe. Az életét körülnyüzsgő legendák közül egyet mégsem mellőzhetünk. Négy, számára traumatikus találkozásról van szó. Minden nevelői és szolgai elővigyázatosság ellenére meglátott egy öregembert, egy beteget, egy halottat és egy aszkétát. Ebből megértette, hogy az ifjúság, az erő, a szépség mulandóak, s van ember, aki minderről önként lemond. Mindez nyilván megrázó volt számára és titokban sokat foglalkoz­ tathatta. Házassága tizenhárom évig gyermektelen maradt, an­ nak ellenére, hogy vett még egy feleséget, Jasodharát. A ha­ gyomány arra kötelezte, hogy ne hagyja el a családját, amíg nem gondoskodott utódról. Ez idő alatt más fontos ese­ ményről nem tudunk. Ámbár... Nagy titokban mégis csak történhetett egy s más, ugyanis amikor Gópa végre teherbe esett, majd vajúdni kezdett, Gautama - Csandaka nevű szolgája kíséretében - éjszaka lóra pattant és útnak indult. A Keselyű-csúcs felé tartottak, a palotától kb. 60 kilomé­ terre. O tt Gautama leszállt a lóról, Csandakát felszólította, hogy türelmesen várjon és eltűnt az erdőben. Sokáig lehe­ tett távol, Csandaka elaludt. Mikor felébredt, Gautamát szerzetesi csuhába öltözötten pillantotta meg. Gautama át­ adta Csandakának minden ksatrija-ruháját és felszerelését,

elkérte a kardját és levágta a csimbókját, a ksatriják becsü­ letjelképét és megbízta szolgáját, hogy adja át apjának. Üzente, hogy ne szomorkodjék, ő szamana lesz, és lemond minden örökségéről. Tehát feltehetően maximális diszkréció mellett a sötét években kapcsolatot épített ki a szánkhja szerzetesekkel, akik a kellő időben várták őt.

68 -t>*

II. A szán khja bölcselete A Keselyű-csúcsnál, Rádzsagahában működött Kálámának, a szánkhja filozófia mesterének bölcseleti iskolája. A szánkhja rendszer megalapítójának Kápilát tartották. Kolduló rend volt, csak ivóvizet tároltak, a megmaradt ételt kiöntötték, megsemmisítették. A szerzetesek délelőtt koldultak, a tanítás ideje a dél­ után volt. Időnként filozófiai vitákra gyűltek össze, külső bölcsek meghívásával. Egyik legfontosabb témájuk volt, hogy mi él tovább az emberből a halála után? H a a halott beszéde tűzben ég el, ha a lélegzete légben vész el, ha a hallása a térben terül szét, ha a látása a N apban huny le, ha a gondolata a Holdban merül el, ha a teste a Földben oszlik széjjel, ha a szőrzete a bokrokban bomlik szét, ha a haja a fá k közt száll szét, ha vére s magva vízzé válik, mondd meg akkor, hogy hol az ember? <—a- 69 -&-*•

— h- P o p p e r P é t e r -*>*

Ám ezt a kérdést nem vitték a nyilvánosság elé, hanem négyszemközt vitatták meg. Legfontosabb lelki gyakorlatuk a megüresedés volt. Ez gondolattalanságot, érzelemtelenséget, én-nélküliséget jelent, tehát egyik lelki funkcióhoz sincs semmi köze. A megüresedést követik az elem-gyakorlatok: a Föld, a Víz, a Tűz, a Levegő és az Akasha. A szánkhja vezeti be a há­ rom guna fogalmát: ezek a tamasz, a rajas és a sattva. (Tamasz a mozdulatlan stabilitás, rajas a dinamikusan mozgó energia, sattva az örömhozó harmónia.) Minden jelenség hordoz vala­ mit a három gunából. Az Akasha a világegyetem éteri része, egybeolvadás a makrokozmosszal. Az A kasha Krónikában megőrződött a világ minden elmúlt és eljövendő eseménye. A szánkhja végül is a lételemekre és a tudatra kon­ centrál. Központi kategóriái a Brahman (az Abszolútum) és az Átman (a Lélek). A buddhizmust megelőzően belőle fej­ lődik ki a jóga, amit Patanjeli foglal rendszerbe. Sajátos ma­ terialista változata a lókajala, amely a megismerés egyetlen forrásának az érzékszervi tapasztalást ismeri el. A szánkhj a-gyakorlatok közül a legismertebb a földkorong-gyakorlat. A korongot a tanítvány készíti el, felfüg­ geszti és várja, mikor jelenik meg rajta a szellemi fény alácsillanása. A buddhizmus a szánkhj ából merítette nevezetes un­ dor-gyakorlatait. A felpüffedt test, az elkékült test, a gennyesedő test, a férgektől rágni kezdett test, a szétesni kezdő test, a szétrágott test, a darabokban széjjelhullott test, a szétesni kezdő testrészek, a vértócsás test és a csontok szemlélete. E szemléletet záró meditatív szöveg az alábbi: Ez nem az enyém, Nem ez vagyok én, Ez nem az én énem. 70 -e-*-

B u d d h a -fi—

Érdekes módon a manapság annyira hangsúlyozott és eltorzított pozitív gondolkodás őspéldája is a szánkhja böl­ cseletből vezethető le. A mai torzítás azt sugallja, hogy ha­ zudjunk pozitívvá mindent, ami negatív az életünkben. Ám erről szó sincsen. Az eredeti hagyomány azt meséli el, hogy az egyik undor-gyakorlatnál, egy kutya tetemét szemlélve, így szóltak a tanítványok: —Mester, milyen iszonyú a felbomló, rothadó test látványa. Mire Gautama: - De milyen szép fehér foga van. Vagyis a visszataszítóban is lásd meg a szépet, vagy a jót, ha van benne! Apósa, Gópa apja semmiképpen nem nyugodott bele, hogy Gautama eltávozott az otthontalanságba. Különösen felbőszítette, hogy amikor értesítették, hogy fia született, ál­ lítólag egy kis verssel válaszolt: Megszületett Ráhula, Ú jabb bilincs keletkezett, Ez sem tart vissza engem. Az após lesben állt az ösvény mellett, amin járva a szerzetesek hordták a vizet, megleste Gautamát és szóvál­ tásba keveredett vele. Látva veje hajthatatlanságát, egy bunkósbottal leütötte. Azt hitték, Gautama nem heveri ki ezt a csapást, de négy napig tartó eszméletlenség után magá­ hoz tért. Az apósra, Szuppabuddhára ráragadt a „Botozó” (Dandapáni) csúfnév. Miután a Buddha életére vonatkozó adatokat csak 500 évvel a halála után kezdték gyűjteni, kérdéses, hogy mikor történt ez az incidens. Egyes szerzők i. e. 509-re te­ szik, amikor Buddha ötvennégy éves volt. 4—3- 71 -O*

a- P o p p e r P é t e r - o *

Valószínűtlen azonban, hogy az após ennyi évig várt volna Buddha megbüntetésével, amiért elhagyta a családját. Hiszen Gópa rábízta a nyolcéves Ráhula nevelését, sót rövidesen már a család nőtagjai is csatlakoztak a szanghához. Feltehetően még szánkhja szerzetes korában, a Ráhula születése körüli időkben támadta meg Gópa felháboro­ dott apja. Két évig tartó kemény tanulás után Káláma a szánkhja tanárává avatta Gautamát. Ő azonban nem elégedett meg ezzel, a teljes megvilágosodást, a móksa tudatállapotot akarta elérni. Káláma ezt még korainak tartotta (harminegy éves volt ekkor Gautama). Feltehetően ezen vesztek össze, s Gautama elhagyta a - materialista szemléletével neki tu­ lajdonképpen megfelelő —szánkhja szerzetesrendet.

III. A megvilágosodás Gautama felvételre jelentkezett Uddaka Rámaputta mester jógaiskolájába. Mint avatott szánkhja szerzetes, igen gyorsan haladt előre tanulmányaiban. Ráma mester már-már utódját kezdte látni benne, azonban megismétlődött a régi konflik­ tus: Gautama el akart jutni a móksába, a swamijpedig még nem látta elérkezettnek az időt erre a beavatásra. így hát sza­ kításra került sor, Gautama elhagyta az ashramot. Azonban vele tartott öt brahmacsári barátja - az utóbb pancsavaggijáknak nevezettek - , akik kísérték, elismerték szellemi rang­ ját, később megtagadták, majd visszatértek hozzá. Az öt barát tudomásul vette, hogy Gautama nem mondott le a móksa-beavatásról, és felajánlották az ehhez szükséges segítségüket. Gautama testnyílásait viasszal elzár72

Buddha

Sztupák

Borobudur - Buddha

A jávai Borobudur templom

Síva tánca

Katmandu, Buddha szülőhelye

Buddha hamvai

■■■M i

A Szvajambúnath templomának bejárata, ahol az „Önmagában létező Egy” előbukkan a lótuszvirágból

A konáraki Szúrja-, azaz Naptemlom Buddha lába nyoma

Buddhista templom 1 0 0 0 körül

Csaitja (Buddhista templom) belső tere Elúrában

Buddha

ták és 6 kómaszerű öntudatlan állapotba merült. Megálla­ podtak abban, hogy kilenc nap múlva fog visszatérni. Ebben az időben (az egyetlen fennmaradt ábrázolás szerint) Gautama rettenetesen torzonborz és sovány volt. Ha behúzta a hasát, a hasfalán keresztül meg lehetett tapogatni ge­ rinccsigolyáit. Amikor közeledett felébredésének ideje, a bará­ tok az erdőben magára hagyták a tehetetlen embert. Hárman élelmet koldulni mentek a közeli faluba, ketten elindultak friss vizet keresni. Az erdőben gombászó parasztok felfedezték az öntudatlan és mozdulatlan, hosszú hajú, szakállas, bajuszos Gautamát és gonosz manónak, piszácsának vélték. Hogy rontó hatalmát megtörjék, az ősi rítus szerint leszékelték és levizelték. A visszatérő pancsavaggiják felismerhetetlen állapotban talál­ tak rá. Óvatosan megtisztogatták, eltávolították a viaszdugó­ kat, s éleszteni kezdték. Nagyon nehezen ment, sokáig azt hit­ ték, hogy örökre elaludt. Ám végül visszanyerte eszméletét. Vajon elérte-e a móksát? Nem lehet tudni, mert erről az önkí­ vületben töltött időszakról soha nem beszélt. Amikor végül magához tért, csak egyetlen mondatot mondott: - Ez sem az igazi út. Azonban ez a kilenc nap és mindaz, ami vele történt, hatalmas változásokat hozott az életében. Először is leszá­ molt az embertelen szigorúságú aszkézissel. - A földi életben olyan az ember, hogy ha túlságosan le­ gyengíti a testét, legyengül a lelke is. így hát csendesen elfogyasztott egy csésze rizst, és ettől kezdve mértékletesen táplálkozott. A pancsavaggiják elszörnyedtek: Elrugaszkodott, íme, G autam a szam ana, Kihullott a fegyelmezés köréből S elsodródott a féktelenségbe* 81

P o p p e r P é t e r -i>*

Elfordultak tőle és magára hagyták. Hát nem elképesztőén gyönyörű a virágba szökkent fanatizmus? Egy csésze ódana-kunászának nevezett mártásos főtt rizsről volt szó. A rendszeres evéstől elszokott aszkéta teste gyors h í­ zásnak indult. Ezen kívül a parasztok megfertőzhették, olyan betegsége fejlődött ki, amelynek során minden szőrzetét elvesztette. A ma is ismert kór neve: alopecia totális. Ez már a kopasz, pocakos Buddha, ahogy ma ismerjük. Csak a füle... A füle mindig hatalmas, két oldalt leér a válláig, mint olyan valakinek, aki meghallja a világ titkait. A tanulás időszaka a szánkhja szerzeteseknél és a jógaashramban hat évig tartott. Egyedül vándorolt tovább. Egy bódhifa (nálunk szívesen nevezik fügefának) alatt leült és meditálni kezdett. Hajnal felé megvilágosodott. Csak így, egyszerűen? Igen, egyszerűen, ahogy a legnagyobb dolgok történnek. S ettől kezdve Buddha. Felismerte: 1. Hogy minden létezés lényege a szenvedés. Előbbutóbb minden szenvedésbe fordul. 2. A szenvedés oka a létezés utáni újraéledő sóvárgás, a vágy. 3. Ha megszűnik a vágy, megszűnik a szenvedés. 4. A létezés utáni vágyat megszünteti, ha valaki a nyolc nemes ösvényen jár: - A helyes hit. - A helyes elhatározás. - A helyes gondolkodás és beszéd. - A helyes cselekvés. - A helyes életmód. - A helyes figyelem. - A helyes vizsgálódás. - A helyes elmélyülés. 82 -t>*

Buddha

Már a megvilágosodása előtt, Anuruddhával való be­ szélgetése során Gautama beszámolt azokról a nehézségek­ ről, amelyek megzavarták a nimitta-gyakorlatok bán való el­ mélyülését. A már említett földkorong-gyakorlatokról van szó. A kb. félméteres felfüggesztett agyagkorongot másfél méternyi közelségből kell szemlélni, hunyorgató, félig nyi­ tott és félig zárt szemekkel. Azonban a szellemi fény alácsillanása kezdetben gyakran kialudt, a mandala-nézés megsza­ kadt. (Anuruddha Gautama unokaöccse volt, Ánandával és Dévadattával együtt csatlakozott Buddha mozgalmához.) A zavaró akadályok az alábbiak voltak: a kétkedés, a figyelmetlenség, a fáradtság, a rémület, a káprázat, a rosszullét, a túlfeszültség, a lagymatagság, a túl hangos mormolás, az énhez tapadás, a dologhoz tapadás. Bizony, nem egyszerű dolog elmerülni a meditá­ cióban! Kezdetben elhatározta, hogy mindenről hallgatni fog, amit megtudott a létezés titkairól. Ám megszólalt benne egy egyre erősödő hang: Elpusztul, ó jaj, e világ, H a a Célbajutottnak, A Szentnek, A Buddhának Lelke, az elzárkózásra hajlik, S nem arra, hogy a Tant tanítsa. Harmincöt éves volt. Elhagyta Uruvélát és visszain­ dult a Keselyű-csúcs felé, mert Káláma ítéletében bízott a legjobban. Úrközben találkozott Upaka brahmacsárival, aki Ráma mester jógaiskolájához tartozott. Tőle tudta meg, hogy Káláma egy hete meghalt. Ugyancsak Upaka mondta a- 83

<-«- P o p p e r P é t e r -t>*

el neki, hogy előző este Uddaka Rámaputta jógamester is kilobbant. így hát Upakának mesélte el megvilágosodását, aki megjegyezte: Hogy ragyog az arcod, testvér! Mi történt ve­ led? Upaka mégsem hitt neki és fejcsóválva azt mondta: Bárcsak így lenne, testvér —és másfelé indult. Buddha arcának ragyogása nem meglepő. Mózes arca is így ragyogott, amikor lehozta a Törvény tábláit a Sinaihegyről. Egy időre le is takarták kendővel. Tudunk Jézus színe változásáról, a táborhegyi látomás után, amikor Mó­ zessel és Illéssel találkozott. Buddha végül is ráfanyalodott a pancsavaggiják társa­ ságára, hiszen ők valamikor a barátai és tanítványai voltak. Ők öten éppen Benáreszben tartózkodtak, az Antilop-liget­ ben. Buddha határozottan feléjük tartott. Ott jön, testvérek, G autam a aszkéta. Ez a fellazult és gyakorlatból kihullott, Ez a lazaságba kisodródott. Nem fogjuk őt köszönteni, Nem fogjuk őt megtisztelni. Nem vesszük át pátráját, Nem segítjük le csuháját. Hellyel éppen megkínáljuk. H a akarja, hát leülhet. De maguk sem értették, miért viselkedtek mégis más­ képp. Átvették a pátráját, lesegítették a csuháját, hellyel kínálták, lábmosóvizet adtak neki.

84 -*>*

B u d d h a -t>*

IV. Buddha hite és halála A benáreszi (pontosabban samathi) beszéddel kezdetét vette a Tan Kerekének Első Megforgatása, és az egyház, a szangha megalakítása, egyelőre csak bikkhukból, azaz férfi szerzetesekből. Később, elsősorban hozzátartozói kívánsá­ gára nőket - bikkhunikat - is felvett a kolostoraiba, de ke­ vés lelkesedéssel. Azt mondta, hogy a férfi szerzetesek ezer évig is fenntartották volna a szanghát, de a nők beáramlásá­ val ez az idő ötszáz évre csökkent. Tévedett. Megvilágosodása hírével először az agnihótaroknak nevezett tűzpapokhoz, a három Kasszapához - Uruvéla Kasszapához, Nádi Kasszapához és Gajá Kasszapához - for­ dult. Rokonai voltak, vagy csak elődeinek tartotta őket? Ki tudja? A tűz beszédből idéztünk a mottóban. A külső érzéke­ lés tüzéről, a látás, a hallás, a szaglás, az ízlelés, a tapintás, a képzelet lángolásáról beszélt, amit a belső tüzek, a vágy tüze, a düh tüze, az elvakultság tüze, a születés tüze, a vénség tüze, a halál tüze, a bánkódás tüze, a kétségek tüze, a levertség tüze és a vergődés tüze éget. A tűzben égő világ az apokalip­ szis közeledésének jele volt. A szanghába belépett szerzetesek tíz életszabály betar­ tását vállalták: 1. Tartózkodás az élet kioltásától. 2. Tartózkodás az önként át nem adott dolgok elvéte­ létől. 3. Tartózkodás a nemi tisztátalanságtól. 4- Tartózkodás a hazugságtól. 5. Tartózkodás a részegítő, kábító szerektől. Ez az öt szabály minden buddhistára vonatkozik. A to­ vábbi öt csak szerzetesekre és szerzetesnőkre: 85 -t>-*

P o p p e r P é t e r -t>»

B u d d h a -*>*

6. Tartózkodás a rossz időben (déltől másnap reggelig) való étkezéstől. 7. Tartózkodás a tánctól, az énekléstől, a színjátszástól. 8. Tartózkodás a virágfüzérek, illatszerek, kenőcsök használatától, a felcicomázott megjelenéstől. 9. Tartózkodás a magas és a széles fekvőhelyek használatától. 10. Tartózkodás az arany és ezüst ékszerek birtok' lásától. E tíz szabályt vállaló és betartó szerzetesektől Buddha a képzelgés mérséklését, az étkezés mérséklését és a tudat éberségének megőrzését (összeszedettségét) kéri. Majd ezt követően valamilyen csendes helyen a rendszeres napi el­ mélkedést ajánlja. Híres tanítványa, Mógallána felteszi a kérdést, hogy miért nem jut minden tanítvány célba, aki megkapta az út­ mutatást? Buddha - szokása szerint - visszakérdez: - Mondd, pap, mi hát an n ak az oka, mi az alapja, hogy adva van Rádzsagáha, adva van a R ádzsagáhába vezető út is, s adva vagy te is mint oktató, s az egyik ember rossz útra téved, a másik pedig sikeresen eljut Rádzsagáhába? —Épp így bajlódok én is, uram, G autam a. Számtanta­ nár vagyok én, uram, G autam a. A védákon és a brahmanizmus tanításain felnőtt nem­ zedékeknek Buddha totális hitetlensége okozta a legna­ gyobb problémát. Hogyan sarjadhat ki egy vallás a materia­ lista, ateista hitetlenségből? Vajon akart-e Buddha új val­ lást alapítani? A Kígyó-szutta arról árulkodik, hogy nem. Ebben Buddha elmeséli, hogy egy ember tör valamilyen cél felé. Folyópartra ér. Híd nincs, gázló nincs, csónak nincs, a víz mély, örvényes, veszélyes. Mit tehet? Ha okos ember, ki­

vág fiatal fatörzseket, tutajt készít belőlük és átkel a folyón. De nagy szamár, ha így szól: - E z a tutaj nagyszerű szolgálatot tett nekem. Soha meg nem válók tőle. Hátára veszi és a szárazon görnyedezve viszi magával. Talán erre mondja az egyik zen mester a bebocsátást kérő tanítványnak: - Tedd le a csomagodatl - De hát nincs velem semmi. - Akkor cipeld további Buddha nem hisz még a lélekben sem, nem hisz az em­ berfeletti szellemi erők, a halhatatlan istenek létezésében. S mert nem hiszi azt, hogy az embernek lelke volna, nem hisz a lélekvándorlásban sem. Ez pedig - reinkarnáció - a védikus bölcselet alapvető kategóriája, amin a hinduizmus világszemlélete, többek között a karmatan felépül. Hisz azonban az újratestesülésbenl Buddha szemlélete hihetetlenül modern. A gondolato­ kat, az érzéseket és a cselekedeteket energia-kvantumoknak fogja fel, s vallja, hogy az energia nem pusztulhat el, csak át­ alakulhat. Ezért: a gondolkodó megsemmisül a halálban, de a gondolat megmarad* Az érző megsemmisül, de az érzés meg­ marad.. A cselekvő megsemmisül, de a cselekvés megmarad. S az egykori ember gondolatai, érzései, cselekedetei új lényben egyesülhetnek. Ezt nevezi új ratestesülésnek. A tanítványokat elsősorban az érdekli, hogy az új lény hordozza-e a régi Ént. Hiszen a gondolatvilág ugyanaz, az érzésvilág ugyanaz, a cselekvés-tartomány ugyanaz. Akkor hát ugyanaz az ember testesül-e újra? Ismeretes, hogy Budd­ ha tagadta az Én létezését, illúziónak tartotta, amitől szaba­ dulni kellene.

86

87

P o p p e r P é t e r -»>■*

És Buddha megint visszakérdezett: - Itt van ez a mécses. Egész éjjel dolgoztam a fényénél. Reggel eloltom. Este újra meggyújtom. Az edény ugyanaz. Az olaj ugyanaz. A kanóc ugyanaz. De ugyanaz-e a láng, ami felgyullad a következő éjszakán1 Az egyik tanítvány: - Ez olyan nehéz kérdés, uram, hogy nem tudok rá vála­ szolni. - Akkor számodra nincs felelet a nagy kérdésre sem. Ánanda: - Talán részben ugyanaz- Részben nem. - íme, a te válaszod. Buddha életében nagy riválisa Vardhamána volt. A tittha bölcselet legaszkétikusabb irányzatához csatlakozott, ez lett a mai dzsainizmus alapja. Ruhát nem hordtak, dhigambarj inak (égruhájúaknak) nevezték magukat. Orruk elé kendőt kötöttek, nehogy vesztét okozzák az apró, láthatatlan lényeknek, amelyeket belélegeznek. Ugyanezért az utat is állandóan söpörték maguk előtt. A tittha fő kifogása Buddha ellen a testi aszkézis fellazítása volt. Őket gyanúsí­ tották - valószínűleg ártatlanul - az ún. Csincsa-botrány megszervezésével is. Egy nyilvános előadáson felugrott egy szemmel láthatóan terhes fiatal nő, és azt állította, hogy Buddha a gyereke apja. Buddha így válaszolt: - Testvér, azt, hogy szavaid igazak-e vagy sem, csak ketten tudhatják, senki más: én és te. Miközben a nőt kivezették, leszakadt a testére kötö­ zött félgömb. Tudott, hogy a dharma a Tan, a szangha a szerzetesek szervezete. Éles fényt vet Buddha jellemére a Dévadattabotrány és a Ráhula-ügy. Amikor Buddha a hetvenes évei­ *■«-

88

—a- B u d d h a

nek elején járt, unokatestvére, Dévadatta magának vindi­ kálta a szangha irányítását. Buddhának azt ajánlotta, hogy már csak szellemi elmélyüléssel foglalkozzék. Buddha ezt a javaslatot elutasította. - Nem, Dévadatta. Dévadatta, nyilván a tittha hatására, szigorítani akarta a szerzetesek életét: valósuljon meg a bikkhuk és bikkhunik teljes elkülönülése; csak koldulhassanak, ne fogadhassanak el meghívásokat laikusok otthonaiba; szerzetes ne fogadhas­ son el ajándékba drága kelméket, ruhája mindig legyen ron­ gyos és cafatos; díszes kolostorok helyett a szabad ég alatt él­ jenek; Buddha tiltsa meg a hal evését, valamint bármiféle erjesztett tejtermék, sajt fogyasztását és a só használatát. Buddha ezt válaszolta: - Nem, Dévadatta. H a valaki úgy óhajtja, éljen az er­ dőrengetegben, s ha valaki úgy óhajtja, éljen a város közelé­ ben. H a valaki úgy óhajtja, kolduljon alamizsnát, s ha valaki úgy óhajtja, elfogadhatja azt a meghívást is, melyet a hívők­ től kapott. H a valaki úgy óhajtja, felöltözhet rongyokba, s ha valaki úgy óhajtja, elfogadhatja a ruhákat a hívőktől aján­ dékba. Nem tiltom én azt sem, hogy aki óhajtja, az évnek nyolc hónapján át s fá k alatt aludjon. Ami a halak fogyasz­ tását illeti, azt én akkor tartom megengedhetőnek, ha mentes három akadálytól: ha valaki nem látta, nem hallotta s nem is gyanította, hogy a halat miatta fogtá ki. Erre Dévadatta majdnem egyházszakadást idézett elő. Több mint ötszáz szerzetes csatlakozott hozzá, köztük Rá­ írnia, Buddha fia is. A lázadás úgy ért véget, hogy egy indu­ latos vita hevében Dévadatta megütött egy apácát, aki ebbe belehalt. Dévadatta valószínűleg öngyilkos lett, nem várta meg, hogy Bimbiszára király gyilkosságért kivégeztesse a- 89

*-a- P o p p e r P é t e r -o *

^

B uddha

A történtek után Ráhula megjelent apjánál. - Nagyot vétettem ellened. Szeretném jóvátenni. H add segítselek ezután munkádban. - Nem, Ráhula. - Miért nemi - Kérlek, hozz egy agyagedényt. Mosd bele a lábad. Most öntsd ki a vizet, mosd ki az edényt. Töltsd tele tiszta víz­ zel. Igyál belőle. - Nem iszom, apám . - Miért nemi - Mert előzőleg piszkos víz volt benne. - Látod, Ráhula, így vagyok veled én is. Kemény ez a Buddha. Mit sem tud keresztényi megbocsátásról, vezeklésről, megtisztulásról, átnevelo táborokról. S ezek a zseniális visszakérdezései... Mindenesetre ellenfelei is kemények voltak. Soha nem oszlott el a gyanú, hogy legkedvesebb tanítványát, Száriputtát vallási okokból gyilkolták meg. Néhány nappal Száriputta halála után, kezében tartva a halott koponyáját, Buddha ezt mondotta: Drága fiacskáim , ő úgy tudta hirdetni a Dhammát, mint valamely Buddha. Emberek tömegei fordultak hozzá, hogy hallják az ő tan ácsait Hozzá hasonlót tízezer világban sem fogtok találni, rajtam kívül. Képes volt a vágyait megfé­ kezni és megelégedett a kevéssel. Bölcsessége nagy volt és egy­ ben vonzó, szelleme élénk és mélységbe hatoló. Drága gyermekeim, Száriputta lemondott minden élve­ zetről. Mindig megvetette a civakodást és a vitákat, csakúgy, mint az unalmas és hosszú beszédeket Türelmes lelkesültsége az én vallásom hirdetésében megérdemli, hogy őt „Megtartó­ n ak” nevezzük.

Igen, szeretett gyermekeim, drága bikkhuk, nézegessétek még egy kicsit az én bölcs fiam n ak., Száriputtának a relik­ viáit... Ekkor elsírhatta magát. Búcsúzása utolsó szavaiként, azt mondta Anandának: Feltártam én, Ánanda, a Tant, s nincs benne semmi visszatartott s nem visszatartott Nincs hát a kezemben olyasmi, amit a markomban szorongatnék. Én már, Ánanda, megöregedtem. Vén vagyok mán Élemedett Az út végéhez értem. Nyolcvanadik évemben járok. M iként egy rozzant szekér csak üggyel-bajjal vihető tovább, Ánanda, az én testem is csak üggyel-bajjal mozog. Ezért hát legyetek, Ánanda, önmagatok fénye, a mene­ déket leljétek fe l önmagatokban, idegen menedék n élkü l Buddha életének utolsó napján megjelent riválisa, Vardhamána (a nigantha Nagy Hőse, Mahávira) síremléke, a Korall-emlékmű előtt. Feltehetően csendben üldögélt, a brahmaviharána alázatosságot előíró követelésének megfe­ lelően. Mikor továbbindult, egy „elefántpillantást” vetett Vészáli városára, vagyis teljesen megfordult a tengelye kö­ rül, ami a végső búcsút jelentette. Ezt követően Csunda aranyműves ebédre hívta. Buddha az ételek között felfedezte a vadkancsemegének nevezett mérges gombát. Figyelmeztette a többieket, de ő maga evett belőle. Eltávozása után néhány órával heves fájdalmak, láz és szomjúság lepték meg, majd vért hányt. Két hatalmas vi­ rágzó erdei fa alatt feküdt. Amíg Ananda vizet keresett, Buddha élete kilobbant a hűvösödő éjszakában. Úgy tűnik, hogy egyedül volt, amikor meghalt. Még Ananda sem volt mellette. Az oroszlán-fekvés, a köréje gyűlt tanítványok, a búcsúbeszéd mind-mind legenda.

90

*-3- 91 ■&-*

P o p p e r P é t e r -»■*

Egyedül az bizonyos, hogy unokatestvére, örök kísérője, ba­ rátja, Ánanda a területen uralkodó malla harcosokhoz for­ dult, ők építették meg a halotti máglyát. A szangha több­ sége féltékenykedett Ánandára és jó ideig nem akarták megadni neki az arhat rangot, mondván, hogy szellemi erői­ nek nagy részét Buddha szolgálatára fecsérelte el. Hiába, igazi vallássá lettek. Téchy Olivér idéz azokból az elragadta­ tott dicséretekből, amelyekkel a hívek Buddha egy-egy szutta-magyarázatát honorálták: Remek volt, G autam a úri Olyan volt ez uram, G au­ tama, mint am ikor valaki az elesettet felemeli, vagy feltárja azt, ami le volt takarva, vagy am ikor a tévelygőnek valaki az utat megmutatja, vagy am ikor valaki a vakoskodónak kezébe adja a mécsest, mondván, akinek szeme van, az a dolgokat lássa meg. Éppen így G autam a úr is a tanítást sokféle módon tár­ ta fel. És én most G autam a úrnál találom meg menedékemet, a Tannál és a szanghánál. Tekintsen hívének engem, G au­ tam a úr, mától kezdve a végső leheletemig.

N á z á r e t i J é z u s -t>-

ÖTÖDIK RÉSZ N

ázáreti

J ézus

I. T yanai Apollonius A Második Templom idején (az egyszerűség kedvéért ne­ vezzük így a Jézus születése - kis híján azt írtam: eljövetele körüli időket) az egész Közel-Kelet szellemi élete csordultig telt a Messiás vagy egy Isten-megtestesülés várásával. Csak éppen ezt senki nem vette észre a hétköznapok ismétlődő gondjai között. Mint ahogy a mi korszakunk ugyancsak csordultig te­ lített apokaliptikus életérzését senki sem veszi igazán komo­ lyan: hát igen, mostanában a szokottnál sűrűbben vannak elképesztő erejű földrengések, orkánok, tájfunok, cunamik, pusztító járványok az AIDS-től a marhavészen át a baromfi­ influenzáig, de a gáz árának alakulása és a módosított adó­ rendszer ennél jobban foglalkoztat minket. Az ördög reggel ránk szabadította a szociálisan nagyon is indokolt pénzimádatot és a karrier építéséből fakadó örö­ kös sietést, az időzavart, és este azt mondta a feleségének: Na, ezeknek elég ennyi! És tényleg elég. Az öreg Ingmar Bergman nyolcvanhárom éves korá-

P o p p e r P é t e r -t>*

bán készült utolsó filmjének irodalmi forgatókönyvét olva­ som. Sarabande. (Sarabande: háromnegyedes ütemű, lassú, méltóságteljes, II. Fülöp udvarának szigorú etikettjét idéző spanyol tánc; a szvit lassú tétele —a szerk.) Zseniális. Ebben vall valamit magáról, ami talán a mi korszakunk apokalipti­ kus szorongásának a magyarázata. Johan éjszaka felébreszti Mariannát. Marianne: Mi van? Johan: Nem tudom. De azt hiszem, igen, azt hiszem, po­ koli szorongás tört rám. Marianne: Szorongás? Szegénykém. M iféle szorongás? Persze, látom. Szomorú vagy, látszik rajtad. Johan: Nem szomorú vagyok. Ez rosszabb. Rohadt, po­ koli szorongás. (Elhallgat) Marianne: Megpróbálhatnál... Johan: Leírhatatlan... A szorongás nagyobb nálam. Megpróbál kitömi belőlem, ahol csak bír, a szememen, a bőrö­ mön, a végbelemen keresztül, totális mentális diarém van, ér­ ted, mindenütt jön ki belőlem, nem fér el bennem a szorongá­ som. A hermetikus középszerűségem túl kicsi neki. De a leg­ rosszabb az, hogy... (Elhallgat) Marianne (türelmesen): ...a legrosszabb? Johan: Most értettem meg először, hogy amit a „szoron­ gásom nak” nevezek, miről szól. Egyetlen fenyegető, de diffúz jelenségről. Amit a „szorongásomnak” nevezek. De ami volta­ képpen valami más, kikerülhetetlenül rólam szól, Johanról. A végső napokról. Az idő eljöveteléről. Az epilógusról. Arról, hogyan kell nekem viselkednem, Johannak. Marianne: Félsz a haláltól, Johan? Johan: Nincs annyi fantáziám . És soha nem is foglal­ koztam vele különösebben. A gyertya ég, aztán kialszik. Előbb 94

N á zá reti J ézus

van valami, aztán nincs semmi, am i szinte megnyugtató. Előbb van valami, aztán nincs semmi. Most azonban reali­ tás. És rólam van szó. C sak rólam. És tébolyultan zeng, őr­ jöng, harsog és fáj. Legszívesebben üvöltenék. Ez egyértelmű valóság. Marianne, az időm lejárt. Mit kezdjek egy bömbölő gyerekkel, aki nem hallgat az okos szóra és a vigasztalásra? Fordítsam? Nem fér el bennünk a szorongásunk. Thrillerek, horrorok, szadista borzalmak filmen, regények­ ben, zenében... Mindig lángol valami - autó, ház, ember - , mindig elsül egy pisztoly, gépfegyver, mindig patakzik a vér... A Szörny már nem egy másik kozmoszból lopakodik át hozzánk, nem régi temetőkből kel fel bosszúra... Gondos nyomozás során kiderül, hogy mi vagyunk a Szörny. És a va­ lóságban is. Mi töltjük tele a tömegsírokat, mi vágjuk fel terhes anyák hasát, mi cseréljük fel az emberi gonoszságot a démonival. Mi pusztítunk, gyilkolunk szenvtelenül. És kö­ zépszerűségünkben nincsen elég hely a szorongásunknak. Minden pórusunkból tódul kifelé. És ráadásul a történet ke­ gyetlenül rólunk szól. A mi végső napjainkról, az idő eljö­ veteléről, az epilógusról. Arról, hogy nekünk hogyan kel­ lene viselkednünk. Nem akarjuk meghallani, de az egész tébolyultan zeng és üvölt. De a láthatár üres és sötét. Sehol egy Messiás. Jézus fellépésével egy időben egy Messiás-jelölt bizo­ nyosan jelentkezett: Tyanai Apollonius. Ki volt ez az ember? Először is arról nevezetes, hogy megalkotott egy új filozófiai rendszert, a gymnaszofisztikát. Ebben a szóösszetételben a gymna a jógát jelentette, a szofisztika a szofista filozófia alaptételeinek elfogadását. Hogyan került a jóga az ókori Göröghonba? Hát nem a 19. században érintette meg először Ramakrishna és Vive95 -t>*

«<+■ P o p p e r P é t e r -t>*

kananda bölcsessége Európát, s lett szívesen fogadott ven­ dég, elsősorban német filozófusok - Schopenhauer - kö­ reiben? Nem bizony. Nagy Sándor hadai eljutottak Indiába, és onnét visszaözönölve sokmindent magukkal hoztak az indiai életszemléletből és bölcseletből, többek között a jógát is. Ami pedig a szofistákat illeti, ők jöttek rá először arra a lélektani tényre, hogy a gondolkodás végtelen, méghozzá minden irányban végtelen folyamat. Vagyis soha nem lehet eljutni egy olyan ponthoz, ahonnét ne lehetne tovább gon­ dolkozni. Ezen a bázison - a racionális megismerés bázisán az embernek soha nem alakulhat ki véleménye, mert a vé­ lemény azt jelenti, hogy egy ponton megállítottam a gon­ dolkodásomat: Ne gondolkozz tovább, ez legyen a vélemé­ nyed! Pl. hogy embert ölni nem szabad! No de mégis van véleményünk. Hogyan jön létre? Úgy, hogy a racionális végtelen gondolkodási folya­ matba egy ponton betörnek nem-racionális elemek - elsősor­ ban az érzelmek és az erkölcs - , és megállítják a gondolko­ dási folyamatot: ezt érzem igaznak, ezt érzem tisztességes­ nek, ezután ez a véleményem! Mit tudunk Tyanai Apolloniusról? Jórészt Philostratus írja le, hogy a Tyanai vegetáriánus volt, soha nem evett húst és nem hordott állatok bőréből és szőrméjéből készült ruhát. A szövet készítéséhez szükséges fonalat maga állította elő növényi anyagokból. Philostratus őt idézi: A Föld az ember dajkája, táplálója. M intha az ember nem hallan á meg a Föld sikolyát, hogy táplálékot szerezzen, s csak a kardot ismeri az állatok ellen. Fia a kezemet vérben áz­ tattam volna, Isten elhagyott volna, mint akinek a lelke tisz­ tátalan. 96

NÁZÁRETI JÉZUS -fr**

Philostratus szerint i. sz. 95-ben halt meg, közel száz­ éves korában. Számos varázslat és csoda tette híressé; az em­ berek kezdték benne látni a megérkezett Megváltót; tanai úgy terjedtek el Kis-Ázsiában, mint nagy szárazság idején az erdei rőzsetűz - amíg (a mindig szarkasztikus kedvű Lukianősz írja le) egy napon a Tyanai, a gymnaszofisták komor sorfala között végiglépdelve, a saját kezűleg készített mág­ lyára lépett, meggyújtotta és elégette magát. Halála után fi­ lozófiai irányzata döbbenetes gyorsasággal lehanyatlott. S jött a kereszténység, ami éppen ellenkező irányú pályát futott be, Jézus halála után kezdett fergeteges iramban ter­ jedni, s még az apostolok életében eljutott Rómába, s ott püspökséget alapított Péter vezetésével. Péter nem tartotta méltónak magát arra, hogy úgy haljon meg, mint Jézus, ezért az első keresztényüldözés alkalmával fejjel lefelé feszíttette keresztre magát. Egyébként Pál is ebben az időben szenvedett mártíriumot abban a Rómában, ahol a keresz­ ténység háromszáz év múlva, Nagy Constantinus rendele­ tére már államvallás lesz.

II. Zsidó vallási irányzatok Jézus idején A szadduceusok. A szadduceusoknak már a nevük eredete is kérdéses. Valóban élt-e valaha egy Cadik vagy Sadok nevű szent pap? Vagy a hasszidim szóból származik? Jézus idején a gazdag és hatalmas családok tartoztak közéjük. A főpapok mindig szadduceusok voltak. Ez azt jelentette, hogy nem­ csak vallási kérdésekben, de az államvezetésben és a politi­ kában is döntő szavuk volt. Vallási szempontból a szadduceusok kizárólag Mó^es **
*-a- P o p p e r P é t e r -t>*

N ázá reti J ézus

Öt Könyvének, a Tórának az érvényességét ismerték el. Mindenféle Tóra-magyarázatot és szabad rabbinikus vagy fi­ lozófiai értelmezést elutasítottak. Mintha arra törekedtek volna, hogy a Tórát egyfajta zsidó teológiává avassák. Dog­ matikává merevített zsidó teológia tudvalévőén nem léte­ zik. A hívőknek joga szabadon vitatkozni a szent szövegek mélyebb jelentéstartalmán, nem zárkózhatnak el a külön­ böző magyarázatok elől. (így keletkezett a babilóniai és a jeruzsálemi Talmud. A M isna és a Gem ara nyolcszáz rabbi Tóra-magyarázatát tartalmazza, s együtt alkotják a Talmudot. Ezen belül a Midrás a magyarázatok két csoportját al­ kotja: a H aggada az erkölcsi kérdésekkel foglalkozik, míg a H alacha a vallásgyakorlás módjával. A középkorban kiala­ kult Sulchán Áruch - Terített asztal - , Joszéf Káro munkája mára a vallásos törvények és szabályok mindennapos betar­ tásának összefoglaló alapmunkájává vált.) A Tóra kizárólagos érvényesítése és a Szentírás szabad magyarázata választja el egymástól a szadduceus és a farizeus irányzatot. Amiről a Tóra nem beszél, az a szadduceusok szá­ mára nem létezik. Nem hisznek a túlvilágban, az angyalok­ ban, a halottak feltámadásában, az isteni eleve elrendelés­ ben. Ám a Talmud problémaköre annyira gazdag, hogy tu­ lajdonképpen nincsen az életnek olyan területe, amihez ne szólna hozzá, amiről ne lenne mondanivalója, néha tanítá­ sok, néha bölcs mondások, néha anekdoták formájában. Az i. sz. 70-ben kitört Nagy Zsidó Háború után a szádduceusok eltűnnek a zsidóság éléről, s a Bar-Kochba-lázadás, a rövid időre visszaállított Júdeai Királyság bukása után a szétszóratásba került zsidóság vallásos életét már csak a fa­ rizeus rabbik irányítják. A szadduceus főpapság politikai szempontból Róma

leghívebb támogatói közé tartozott. Meggyőződésük volt, hogy a júdeai zsidó állam az adott helyzetben csak mint ró­ mai provincia életképes, akár azon az áron is, hogy felosz­ tott marad „negyedes királyságokra”, amelyeken tetrarchák uralkodnak római helytartók (prokurátorok) ellenőrzése mellett. Augustus császár idején egész Palesztina királya Nagy Heródes (i. e. 3 4 -4 ). Nagy Heródes halála után Palesztina négy királyságra oszlik: 1. Jú d ea-Id u m ea-S am aria Etnarcha: Heródes Archelaosz (i. e. 4 - i. sz. 6). 1. sz. 6.: római provincia. Helytartók: 6 -9, Coponius; 9 -1 2 , Marcus Ambivus; 13-14, Annius Rufus; 15-26, Valerius Gratus; 26-36, Pontius Pilátus. 2. G alilea-P erea Tetrarcha: i. e. 4 - i. sz. 39, Heródes Antipas. 3. Északkelet-Palesztina Tetrarcha: i. e. 4 - i. sz. 34, Heródes Philippos. 4. Dekapolisz Kezdettől Syria provincia alá tartozott.

98

4-
A római hatalom lerázását reménytelennek tartották, egy felkelésben a nemzet pusztulásának kockázatát látták. Á l­ láspontjuk - a nép elégedetlensége ellenére - annál is in­ kább tartható volt, mert a Pax Rom ana (Róma békéje) ér­ telmében Róma soha nem avatkozott be a tartományok vallási életébe. Ennek jelentőségét hamarosan felismerhet­ jük, amikor Jézus vallási perét a szadduceus főpapság kény­ szerűségből politikai perré alakította át. Maga Jézus — rabbi Jesu á háNocri (a Nócerből, azaz Názáretből származott Jesuá rabbi) - iskoláztatása, nevelte­

*-a- P o p p e r P é t e r

tése, vallásos felfogása alapján a farizeusok közé tartozott. Ne tévesszen meg senkit, hogy éppen a saját hittársaival folytatott éles polémiákat arról, hogy a túlzott vallásos szi­ gor következtében a nép nagy részét ne nyilvánítsák tisztá­ talannak áldozati ajándékaival együtt, és ne zárják ki Isten tiszteletéből. Eközben éppen ilyen hevességgel tette tönkre a szadduceusok üzleteit, elűzve a külső templomudvarról a pénzváltókat és a garantáltan tiszta áldozati állatok árusí­ tóit. (Ugyanis a nagy ünnepekre mindig sok külföldön élő zsidó tért haza a környező országokból, templomi áldozat bemutatására s ez a papságnak jelentős pénzügyi jövedelmet biztosított.) Az esszénusok. A biblikus közegben a legrejtélyesebb, ere­ detét tekintve a legtitokzatosabb szekta. Makacs hiedelmek szerint az esszénusok atlantiszi emberektől származtak. Az atlantiszi katasztrófa (vízözön?) elől menekültek a mi kon­ tinensünk felé. Vagyis ősi atlantiszi lelkek, akik a zsidósá­ gon belül, de tőlük mégis elkülönülve, még szigorúbb tiszta­ sági törvények által szabályozott élettel készültek az Igazi Főpap (Messiás?) fogadására, illetve a Messiás lelkének be­ fogadására alkalmas test létrehozására. Az a hírük járta, hogy állandó kapcsolatban állnak az angyalokkal, birtoká­ ban vannak a szellemi erőkkel gyógyítás titkainak és egyéb varázslatoknak. Állították, hogy eredetileg Jézus is esszénus volt, de legalábbis tizenhárom és harmincéves kora között szoros kapcsolatban állt velük. Történeti hitelességű rövid utalások az esszénusokra csak Josephus Flaviusnál, Philónál és id. Pliniusnál találha­ tók, ezért okozott nagy tudományos szenzációt a qumráni tekercsek megtalálása. Ezeket esszénusok írták és rejtették

**
ázáreti

J ézus

el, valószínűleg a Bar Kochba- (A Csillag Fia-) lázadás ide­ jén. Ok maguk az utolsónak ellenálló Bether erődbe vonul­ tak, harcoltak, majd a többi védővel együtt közös elhatáro­ zással öngyilkosok lettek, nehogy római fogságba kerülje­ nek. A lázadás leverése után a bálványozott vezért már Bar Kozibának, a Hazugság Fiának nevezték az esszénusok. A világszenzációt jelentő leletet vizsgáló, különböző nemzetiségű tudósok hosszú idő és vita után (a felfedezéstől közel negyven telt el a publikálásig) végül is kialakítottak egy közös álláspontot: - A tekercseket kizárólag zsidók írták, eredetileg hé­ ber vagy arameus nyelven. - Valamennyi irat Jézus előtt, i. e. 68-69 táján kelet­ kezett, tehát nem állt közvetlen kapcsolatban a keresztény­ séggel, ámbár kölcsönhatások kimutathatók. - A qumrániak többsége kommunákban élt. - A kommunák többsége a pusztákban volt, de létez­ tek falusi, városi kommunák is. - A qumráni szerzetesek többsége cölibátust fogadott, de elvétve házasságban is éltek. - A közösségbe való felvételt egy év próbaidő előzte meg. - A próbaidőt kétéves tanulás követte. - A végleges belépéskor a teljes vagyonukat át kellett adni a kommunának. - Naponta kétszer kötelező volt a rituális fürdő. - A rend alapítója az Igazi Főpap, aki szellemi harcot vív a Gonosz Főpappal. - Ám nem az Igazi Főpap a Messiás. Két Messiást vár­ nak: a Dávid-fia Király-Messiást és az Áron-fia Főpap-Messiást. 101

**«- P o p p e r P é t e r -b—

Önmagukat nem esszénusoknak, hanem a Fény Fiai­ nak nevezik. A lelet története is izgalmas. A hálátlan tudomány hajlamos megfeledkezni a megtalálóról - Mohamed edDibnek hívták azt az arab kecskepásztort, aki 1947-ben, egy barlang hasadékában agyagkorsót talált, benne bőrtekercsekét. A pergameneket odaadta egy Kandó nevű kézműves­ nek, hogy hasítson belőlük sarutartó szíjakat. Kandó nagy­ vonalúan fizetett: Mohamed ed-Dib egy jó fegyvert és fele­ séget vásárolt magának az árából. Kandó aztán 250 dollárért eladta a leletet egy Szamuel nevű püspöknek, aki viszont hat év múlva 250000 dollárért Izrael állam kezére juttatta. Mindeközben lázasan versengő kutatás folyt az arab törzsek, a tudósok és Izrael állam között újabb felfedezések után. Általában Izrael lett a győztes. Főként a qumráni lele­ tek lettek nevezetesek. Qumrán közelében 11 olyan barlan­ got tártak fel, ahol tekercseket rejtettek el. 13 ép tekercs maradt meg, 12 bőr és 1 réz, valamint rengeteg töredék. Az esszénusok mozgalmának egyiptomi ágát terapeu­ táknak nevezték. Érdekességként megjegyezzük, hogy Ma­ gyarországon 1998-ban az esszénusok utódmozgalmaként „Segíteni, Tanítani, Gyógyítani” jelmondattal újraszervező­ dött A Fény Gyermekei Magyar Esszénus Egyház. A zelóták. A zelóták a korszak szabadságharcosai, partizán­ jai; közvetlen céljuk a római iga lerázása, a júdeai királyság visszaállítása. Hogy ez nem volt utópia, azt a zsidó háború (i. sz. 70.) és a Bar Kochba-lázadás (i. sz. 132-135) bizonyí­ totta. (I. sz. 54-66 között II. Agrippa zsidó király, a császár sógora uralkodott, Festus helytartósága mellett. Pállal is tárgyalt.)

102 -£-*

*-3- N á z á r e t i J é z u s -*>■*

Jézus idején természetesen illegalitásban működtek, de jelentős pénzügyi támogatóik lehettek a zsidó felsőbb kö­ rökből. Gyakran megtámadtak és megöltek egy-egy magá­ nyos római katonát. Jézus tanítványai között is volt egykori zelóta (Simon). Utólag nyilvánvaló, hogy szoros kapcsolat­ ban álltak az esszénusokkal is. A qumráni leletben az ún. háborús tekercs a hadviselés legkorszerűbb módjait foglalta össze. Jézus pere során ismertté vált a Barabás (Bar Abbas = az atya fia) nevű zelótavezér (az evangéliumok szerint bű­ nöző), akit Pilátus - a felhecceit tömeg követelésére - Jézus helyett szabadon engedett. Jézus volt tehát a zelóták titkos reménysége, a zsidó szabadság záloga, az eljövendő zsidó király... majd legkeserűbb csalódása, a nagy népi felkelés és forradalom árulója, valamilyen érthetetlen és távoli szellemi Atya birodalmá­ nak nevében.

III. A n ázáreti Je s u á (rabbi Je s u á háN ocri) p ere Legyünk őszinték: kétezer év még nem átláthatatlan törté­ nelmi távolság. Háromezer, ötezer év előtt élt és tevékeny­ kedett emberek sorsáról, jelleméről, tetteiről, mondatairól még bőséges dokumentumokkal rendelkezünk. Ehhez ké­ pest Jézusról meglepően keveset tudunk. Mi történhetett? Csak nem kell számolnunk értékes anyagok szándékos el­ pusztításával? Esetleg a megmaradt szövegek tudatos rontá­ sával? Valljuk be, a fiatalon mártírhalált halt názáreti rabbi életéről csak egyetlen történetileg használható leírás ma­ radt fenn, igaz, legalább harminc vagy még több változat­ 10 3 -t*-*

Po pper P éter

bán. Halála után sok kis testvéri közösség foglalkozott éle­ tével és tanításaival. Akkoriban ezeket külön-külön is egy­ házakn ak nevezték. Mindegyikük használt valamilyen hír­ adást a Mester történetéről. Mindegyik híradás lényegében ugyanazt mesélte el, csak éppen ebből vagy abból a szem­ pontból egy kicsit másképp. Máshová kerültek a hangsú­ lyok, néha a szavak, néha a tettek tűntek súlyosabbnak, egyi­ küknél az erkölcsi tartalom, másikuknál az istenismeret, harmadikuknál a szeretet és az irgalom, a megbocsátás tűnt jelentősebbnek - a kis egyház kultúrájától, beállítottságától függően. így vagy úgy, de mindegyik örömhír volt, evangélium. Évszázadok múltával a nagy, centralizált egyházzá szer­ veződött sok kis gyülekezet kiválasztott (kanonizált) négy evangéliumot - a Máté, Márk, Lukács és János által írotta­ kat, hallgatólagosan feltételezve egy „Q”-nak nevezett, is­ meretlen ős-evangélium létezését. Ettől kezdve csak a ka­ nonizált evangéliumokat tartották Isten által kinyilatkozta­ tott szövegeknek, a többiek hitelességét kétségbe vonták. Ezek voltak az apokrifok. Az apokrif iratok egy része később eretnekség gyanújába került, igyekeztek megsemmisíteni őket, sőt néha hirdetőiket is. A valláspszichológus - aki nincs beavatva az ezoteri­ kus nyelvbe, nem kompetens az evangéliumokat kinyilat­ koztatásként kezelni - legjobban teszi, ha a benne felme­ rülő kérdések felől közeledik Jézus életéhez. íme: 1. Viccelhet-e egy római helytartó a kivégzett áldozat bű­ nének bemutatásakor, a halálos ítélet indokolásánál? Vagyis gúnyolódásként fogható-e fel Jézus keresztjén a felirat: „IESUS NAZARENUS REX IUDAEORUM ”, vagyis „Ná­ záreti Jézus, a zsidók királya”. Csúfolódás? Vagy valóban az volt? 104

w t- N á z á r e t i J é z u s

Ez a feltételezés (a vicc) kizárható. Semmiképpen sem egyeztethető össze a római jog, a római állam méltóságával. Ellenben minden halálos ítélet okát, az elítélt nevével együtt, jól látható helyen fel kellett tüntetni: ki ez az ember és mit követett el. Ha Pilátus a fenti szöveget íratta ki, akkor az igazságot mondta el: Názáreti Jesuá rabbi legalább is tör­ vényes trónkövetelő lehetett volna egy Júdeai Királyságban. 2. Miért ölette meg Heródes az újszülött fiú k at Beth-lehem (A Kenyér H áza) körzetében? Felfigyelt a „három királyoknak” (asztrológusoknak) a nagy kozmikus jelentőségű eseményt, a Messiás-király szü­ letését ünneplő-köszöntő küldöttsége megérkezésére. 3. Miért ölette meg Heródes saját középső fiát? Mert részt vállalt a zelóták akciójában: titkos házassá­ got hoztak létre a Heródes-utód és a Dávid-házból származó Mária között. Adott esetben így lehetett volna Jézus ket­ tős trónkövetelő, mind a Heródes-ház, mind a Dávid-ház részéről. 4. Miért vette feleségül Jó z sef a terhes Máriát? Ugyanezért. Be volt avatva a titkos házasság megtör­ téntébe. A zsidó vallási törvények szerint a házasságon kí­ vül született gyerek m am zem ek minősül és ki van zárva a nép vallásos életéből. A királynak mégsem lehetett ez a sorsa! Ha a király mamzer, az a királyság azonnali bukását jelentette volna Isten előtt. 5. K i fedezte József és családja egyiptomi emigrációjá­ nak költségeit? József, az ács nem volt gazdag ember. Egy nagy család­ dal külföldre költözni és ott egzisztenciát teremteni, a gye­ rekeket iskoláztatni stb. ma is hatalmas anyagi megterhelés. Ámde a trónörököst mégis menteni kellett Heródes bősz105 -t>*

<—a- P o p p e r P é t e r

szúja elől. Nyilván a zelóták állták a költségeket, és csak akkor engedték meg visszatérésüket a provinciába, amikor Heródes már meghalt. 6. Hol lehetett Jézus tizennyolc „sötét éve” idején, tizen­ két és harmincéves kora között? Talán ez a legnagyobb és legfontosabb kérdés. És nincs rá - talán már nem is lesz - biztos felelet. Ugyanis e tizennyolc esztendő alatt Jézus gyökeres személyiségváltozáson ment keresztül. Keresztülhúzta a zelóták minden számítását, tervét. Sutba dobta a megváltás fizikai-politikai értelmezé­ sét, vagyis Róma uralmának lerázását. Ez időtől kezdve szá­ mára a megváltásnak kizárólag spirituális, szellemi értelme lett: visszatérés az Atya birodalmához. A másodszori meg­ születés, amikor az emberek már nem törvényben, nem sza­ bályok szerint, hanem lélekben és igazságban imádják az Is­ tent. Hol történt, milyen hatásra ment végbe ez a grandió­ zus, döbbenetes változás? Indiában? Ahol állítólagos sírja domborul, és egy templom áll ezzel e felirattal: „Jézus mond­ ta: Az élet híd. Menj át rajta, de ne építs rá házat”. Vagy Madras mellett, Dél-Indiában, Tamás apostol sírjánál, aki, ki tudja, milyen hagyományt követve járt Mestere (test­ vére?) nyomában? Az esszénusoknál? Valamilyen szellemi beavatás eredményeként? Talán megint az Atyát kellene megkérdezni, persze hiába, akárcsak a teremtés ügyében: — Uram, merre járt a fiad , m iféle titkos utakon kó­ borolt, amíg mi nyomorultak a megváltásra vártunk, mind­ hiába? 7. Miért fordult Jézus szembe a szadduceusokkal és a f a ­ rizeusokkal, s ők hosszú ideig miért toleránsak vele szemben? Jaj, az a titokzatos tizennyolc év, ami alatt Jézus felesz­ mélt, hogy küldetése, földi királyságra készülése tévút! Ez

*“&■ 106

N á zá reti J ézus

volt a sátáni „megvezetés”. Isten elküldte az első Ádámot, a Lelket, hogy semmisítse meg az amorf Anyagot. Ám a Lélek rádöbbent, hogy az Anyaggal egyesülve formákat tud al­ kotni. Elsodorta a teremtés mámora, az Anyag fogságába került. Ám az ő teremtésük csak múlandó formákat ered­ ményezett, így lépett be Isten örök világába a Halál. S akkor a végtelen irgalmú Atya a második Ádámot, a Szellemet küldte a Lélek megmentésére és felszabadítására, az Anyag legyőzésére, őt, Jesuá háNocrit, aki kis híján az égi királyságot földire cserélte el. Mit kiált az Iskarióti Júdás, amikor lerohan a Kereszt tövéből? —Uram, Uram, most érteleki Most végre megértettelek! Egyedül a tizenkettő közül. 8. Miért idézték vizsgálatra a Kis Szinhedrion elé? A Nagy Szinhedrion 71 tagból állt. A kicsi 23-ból. A Kis Szinhedrion csak vizsgálótestület volt. Halálos ítéle­ tet - bonyolult megkötések után - csak a nagy hozhatott, például a szavazatok többségével. Egyhangú halálra-szavazás esetén a vádlottat azonnal szabadon kellett engedni ilyen egységet eleve manipuláltnak tartottak. Jézusra - az éjszakai tárgyalás során - nem sikerült a vallást sértő két egybehangzó tanúvallomást rábizonyítani. Szabadon kellett volna bocsátani. Ekkor a főpap olyat tett, amire nincs precedens a zsidóság történetében: Isten nevére kért vallomást. Sápadtan és verejtékezve Jézus elé lépett és azt kérdezte: - Az élő Istenre kérlek, mondd meg nékem, hogy te vagye a Messiás? Mert Jézus működésének három éve alatt mindvégig er­ ről volt szó. Ezért voltak toleránsak vele: nem tudták, kicsoda! *-3- 107

« - h- P o p p e r P é t e r -e-*

S Jézus híres válasza: - Á t ó kámártó. (Te mondtad.) A vizsgálatnak ezzel véget kellett volna érnie. Ám ekkor a Kis Szinhedrion úgy határozott, hogy az ügyet átadja Pilátusnak. És a Pax Romana? Itt lappang az ördögi rafinéria: a vizsgálat vallási problémakörben indult, de politikai gyanúvá változtatták. 9. Mivel vádolták Jézust Pilátus előtt? Tudjuk. Azzal, hogy nagy népszerűségét kihasználva a HeródeS' és a Dávid-ház részéről jogos trónkövetelő lehetne belőle. S Pilátus, akit nem érdekeltek zsidó vallási kérdések, erre már felütötte a fejét. Veszélyes ember. Ám ezt csak lehetőségként értékelte, bűnt nem talált benne. Ezért akarta megoldásként kihasználni az egy vádlott szabadon bocsátá' sának lehetőségét, a közeledő pészách-ünnep alkalmából. Ám ezzel a papság is számolt, ezért biztatták az összegyűlt embereket, hogy a számukra kevésbé veszélyes Bar Abbas elengedését kérjék. 10. Hol voltak a tanítványok Jézus megfeszítésekor? Mi­ ért kételkedtek feltám ad ásában ? Elbújtak. Attól tartottak, hogy politikai hajsza indul a Jézus-tanítványok ellen. A feltámadás gondolata távol állt tőlük. Ők - Júdás kivételével - fegyveres felszabadító hábo­ rúra számítottak, győzelem esetén talán miniszter-félék sze­ rettek volna lenni.

IV . Isharióti Jú d ás A Jézus által követként, közvetítőként elhívott apostolok többsége tanulatlan halászember volt, Galileából, a Kineret 108 -£-*

N á z á r e t i J é z u s -t>*

(Genezáreth) tó partjáról. Júdás az egyetlen vallásilag kép­ zett tanítvány, Júda törzséből. Kiválasztása és elhívása körül homály kavarog. Van olyan verzió, hogy a főpapság küldte Jézus tanítványai közé, azzal a feladattal, hogy fürkéssze ki tanításainak hűségét a mózesi törvényekhez. Vannak, akik azt sejtetik, hogy Júdás Jézus testvére volt. Ezen az alapon ő lehetett az, aki egyedül értette meg a Megváltás lényegét, és Jézus egyet­ értésével titkos segítője lett mártíriumának. A Messiás mártírhalála nélkül semmiféle megváltás nem képzelhető el. Nem fejlődhetett volna ki a keresztény vallás sem. Ám éppen ilyen jogon feltételezhető, hogy a Káin és Ábel óta talán a legősibb mítosz, a testvérféltékenység motiválta Júdás viszonyát Jézushoz. Vagy az ő személyéhez kötött az első valódi megtérés, a kémből, üldözőből rajongóvá válás, aminek Saul-Pál damaszkuszi látomása csak gyenge vissz­ fénye. Az evangélisták közül János, „akit az Úr szeret v ala”, fordul kifejezett gyűlölettel Júdás, sőt a zsidóság ellen: „Ti, zsidók, a sátántól származtok!” Kérdés, hogy zsidó leírhat-e ilyen mondatot, vagy ez csak a Júdeát és a golgotái esemé­ nyeket jól ismerő, logosz-hívő görög ember tollából ered, akinek célja éppen a Krisztosz-mítosz zsidó gyökereinek át­ vágása? Ez a törekvés ma is ismert. Ebből a szempontból János követője Luther, aki ugyan hangsúlyozza Jézus zsidóságát, de 1543-ban kiadott könyve mégis „A zsidókról és hazugságaikról” címet viseli. Óvatosan kell fogalmaznunk. Nem egyszerűen arról van szó, hogy valaki nem szereti a zsidókat, sőt gyűlöli őket, sőt a vegetatívum mélyéből feltörő undort érez irántuk. Ez racionálisan indokolhatatlan, eszelős, tehát démoni indu­ 109

-ö-*

—3- N á z á r e t i J é z u s

Po pper Péter

lat, pszichopatológiai szempontból zsidó-fóbia. Jézus a Gol­ gota előtt háromszor is jelenti közelgő végzetét tanítványai­ nak, de mindig úgy fogalmaz, hogy a pogányok kezére adják, nem a zsidókéra. A tábor-hegyi látomás után Péter három kunyhó épí­ tését javasolja —Jézusnak, Mózesnek és Illésnek —, ahol a vi­ lágtól elvonulva élhetnének. Jézus szerint a Kísértő szól be­ lőle - Távozz tőlem, Sátáni Walter Jens híres könyvében Jú dás boldoggá avatását javasolja a Vatikánnak, mint aki tevőleges részese volt a megváltásnak. Az áru lás1 Jézus többször kinyilvánítja a tanítványok előtt, hogy Júdás fogja elárulni (többek között az utolsó va­ csorán is: akin ek a falatot adom... és amit meg kell cseleked­ ned, cselekedd meg gyorsan), szó sincs meglepetésről, és a ta­ nítványok meg sem próbálják megakadályozni Júdás távo­ zását. S az a csók,,. Jézus közismert személyiség volt Jeruzsá­ lemben botrányai, prédikációi révén. S még a zsidókat gyű­ lölő zsidó, János szerint is: - Kit kerestek! - A názáreti Jézust. - Én vagyok. Ekkor visszariadtak. És megint: - Kit kerestek? - A názáreti Jézust. - Mondtam nektek: én vagyok. Júdásnak meg kellett-e csókolnia Jézust, hogy azono­ sítni tudják? Jens szerint ez a csők volt az utolsó fény Jézus földi életében, a szeretet és a búcsú csókja... Utána már csak sötétség következett. 110

V.Pál Saul - a farizeus Gamáliel rabbi tanítványa, akit soha nem ta­ gadott meg - izzó haraggal és gyűlölettel fordult a Jézus-köve­ tők új szektája felé. Ennek a szektának a tagjai Mózes minden törvényét betartó vallásos zsidók voltak, nézeteik egyedül ab­ ban különböztek a konvencionálistól, hogy Jézusban felismerni vélték József-fia Messiást, tehát a világi megváltót. (Szóltunk már a két Messiásról, a József-fia világi és a Dávid-fia szellemi Megváltóról). Saul dühe kezdetben a világi megváltás bekö­ vetkezésének feltételezése ellen fordult, hiszen Róma uralma Júdea felett töretlen volt. Az új mozgalom veszélyeztette a szadduceusok törekvését (találjuk meg a „modus vivendit” Rómával) és a zelóták készülődését a Júdeai Királyság visszaál­ lítására, tehát jogosan érezte a mozgalom veszélyességét a le­ gális és az illegális szándékok megvalósítására. Ezért legalább a Rómával való zavartalan viszony megőrzése érdekében a fő­ papnál keresett támaszt. Miután részt vett István apostol meglincselésében, felhatalmazást kért a főpaptól, hogy Damaszkuszban kutasson Jézus-követők után, s ha ilyeneket talál, le­ tartóztathassa és Jeruzsálembe vihesse őket. Damaszkusz közelébe érve azonban hirtelen fény sugá­ rozta körül, ő pedig a földre esve ezt hallotta: - Saul, Saul, mit kergetsz engem1 - Kicsoda vagy, Uram? - kérdezte. - Én vagyok Jézus, akit te kergetsz. Nehéz néked az ösz­ tön ellen rugódoznod. A vele utazó férfiak hallották ugyan a szót, de senkit sem láttak. Saul viszont e látomás után három napra meg­ vakult, kézen fogva kellett bevezetni a városba. És az Úr gyógyítót küld hozzá, mondván: 111 - o *

P o p p e r P é t e r -e—•

Választott edényem ő nekem, hogy hordozza az én ne­ vemet a pogányok és királyok és Izrael fia i előtt. Mert én meg­ mutatom néki, mennyit kell az én nevemért szenvednie. így kezdődik a jézusi kereszténység és a páli kérészténység szétválása. Érdekes beszélgetés, nem? Saul - mint farizeus rabbi - annyit mindenesetre pon­ tosan tud, hogy Isten kiválasztottjának lenni nagy szenve­ désekkel jár. Márpedig neki mindenáron kiválasztottnak kell lennie. Ha Jézus nem szenvedett ki a keresztfán, nem halt meg, akkor ki szól Saulhoz? Ha nem támadott fel, akkor honnét szól? Sault csak a csodák halmaza segítheti apostolSághoz, például a feltámadott Jézus egyházalapítása Tabgábán, vagy Péter megbízása: Őrizd a juhaimat. Legeltesd a bá­ rányaimat. Tehát a csodák igenis megtörténtek, az egyházi hierarchiát tisztelni kell, különösen Pál kiválasztottságát (a pogányok apostola). Jézus egész életében hangsúlyozta, hogy ő és apostolai a zsidókhoz küldettek. Ezért húzza-halasztja évekig jeruzsálemi látogatását, az apostolokkal való meg­ egyezését. Ezért igyekszik morális fölénybe kerülni Péterrel: H a te zsidó létedre, pogány módra élsz és nem zsidó módra, miként kényszerited a pogányokat, hogy zsidó módra éljenek? Hiszen éppen arról volt szó, hogy a Krisztusban hívők­ nek nem kell betartaniuk a mózesi törvényt: Mivel a törvény cselekedeteiből nem igazul meg egyetlen test sem... Mert ha törvény által van az igazság, Krisztus ok nélkül halt meg... Krisztus váltott meg minket a törvény átkától, átokká lévén érettünk, mert meg van írva: Átkozott minden, aki a fá n függ. Hogy Á brahám áld ása Krisztus Jézusban legyen a pogányokon, hogy a Lélek ígéretét elnyerjük hit által. ...Micsoda tehát a törvény? A bűnök okáért adatott... De az írás mindent bűn 112

h>

-

Trónoló Madonna i gyermekkel (ezüst szobor drágakövekkel) Vladonna a gyermekkel

Conegliano: Madonna a gyermekkel

Ribera: A Szent Család Szent Annával és alexandriai Katalinnal

Krisztus (falfestmény)

Van Eyck: Az utolsó ítélet

Dávid: Pihenő az Egyiptomba való menekülés közben Madonna a gyermekkel (festett üvegablak)

A Kánai mennyegző (Bernat Martorell oltárképe)

Correggio: Noli me tangere

Krisztus keresztrefeszítése Szűz Máriával és Szent Jánossal

Tiziano: Jézus megkeresztelése

Az utolsó vacsora - Jézus megmossa a tanítványok lábát (mozaik)

Van Eyck: Krisztus keresztrefeszítése

Hans Burgkmair: Kálvária

Greco: Krisztus feltámadása

elefántcsont feszület

NÁZÁRETI JÉZUS

alá rekesztett, hogy az ígéret Krisztus Jézusban való hit által adassék a hívőknek... De minekutána eljött a hit, nem va­ gyunk többé a vezérlő mester keze a la tt Mert mindnyájan Is­ ten fia i vagytok, a Krisztus Jézusban való hit á lta l Nincs zsidó, sem görög, nincs szolga, sem szabad, nincs férfi, sem no, mert ti mindnyájan egyek vagytok a Jézus Krisztusban. H a pedig Krisztuséi vagytok, tehát a* Á brahám magva vagy­ tok, és ígéret szerint örökösök. (Gál. 2 : 11-29.) Ez Pál egyik arca, aki szerint egyedül a hit által való megigazulás vezet üdvösséghez. A másik: H a embereknek vagy angyaloknak a nyelvén szólok is, szeretet pedig nincsen én bennem, olyanná lettem, mint a zengő érc vagy pengő cimbalom. És ha jövendőt tudok is mon­ dani, és minden titkot és minden tudományt ismerek is, és ha egés£ hitem
121 ^

*-3- P o p p e r P é t e r -&-*

Most azért megmarad a hit, remény, szeretet, e három; ezek között pedig a legnagyobb a szeretet. (Kor. 1: 13.) így kezdődött. Pál győzött. A jeruzsálemi egyház n y o mórba került és elpusztult. A kereszténység az antiochiai egyház vezetésével vette kezdetét, ahol többségben voltak a körülmetéletlen, a mózesi törvénytől függetlenül, szabadon élő pogányok. De valóban győzött-e Pál? Végül az egyház a törvényen kívüli élet, a hit szabadságát hozta-e el híveinek? Vagy még súlyosabb hierarchia, még több formális szabály, szer­ tartás betartására, az egyházon belüli rang, vagyon respektá­ lására, az irracionalitás, a csodák, a látomások, a szentek tiszteletére kötelezte őket? (Credo qu ia absurdum est!) Mindehhez így szólt egy igazi pap. Maradjon névtelen: Sok ezer évvel ezelőtt az Édenkertben az emberiség elron­ totta viszonyát az Úristennel. Végül Názáretből eljött egy f a ­ rizeus rabbi és rendbe tette Isten és az emberek kapcsolatát. Isten fia volt és magára vállalta a világ bűneit. S a keresz­ tény világ ettől kezdve bűntudat nélkül halmozza a bűnöket és a vétkeket, mondván, ezek úgyis Jézus Krisztus szám lájára mennek. Ehhez a kereszténységhez semmi közünk ne legyen! (Ezt a gondolatsort már idéztem egy korábbi köny­ vemben, de történetünk e pontján új fent utalni kell rá!) Kurt Vonnegut írja nyolcvanhárom éves korában: Mi közöm ahhoz, hogy Jézus Isten fia volt-e vagy nem1 De ha a Hegyi Beszédben nem szól az irgalmasságról és a megbocsá­ tásról, akkor nem is akarnék ember lenni, inkább csörgőkígyó. C. G. Jung szerint Krisztusban valósul meg a tökéletes istenkép. Vallja kettős - emberi és isteni - természetét. Kez­ dettől mindvégig? Vagy csak a jordán-keresztelőtől a Gol­ gotáig? Az „ez az én szerelmetes fiam”-tói az „Istenem, Iste­

N á z á r e t i J é z u s -b—

nem, miért hagytál el engem?”-ig Mindegy. Mint ahogy mindegy az is, hogy „Isten” a tudattalan projekciója-e a koz­ moszba, vagy egy kozmikus intelligencia introjekciója az emberi lélekbe. A lényeg az, hogy ne csapjuk be magunkat Krisztusimitációval. Ha Krisztus nyomán szánjuk a koldust, a sze­ gényt, a gazembert, a bűnösöket - ne szánnánk a legszegé­ nyebbet, legkoldusabbat, a legnagyobb bűnöst: magunkat? Krisztus keresztjét akarjuk vinni, amikor a sajátunkat sem tudjuk? Az önszeretet az ördöggel való cimborálás lenne? Hiszen éppen Krisztus nevében kell szeretnünk a ben­ nünk lapuló tökéletes bűnöst, Isten örök elárulőját és ellen­ ségét - vagyis Krisztust. Krisztus soha nem ítélkezett, soha nem kárhoztatta a bűnösöket, hanem asztalukhoz ült és ma­ gához ölelte őket. S ha a világ felé letagadjuk, hogy valam i­ kor is találkoztunk volna magunkban ezzel a legalacsonyabb rendűvel —s ha még maga Isten volna is, aki ilyen megveten­ dő alakban lép hozzánk azt ezerszer megtagadnánk, mi­ előtt bármely kakas kukorékolhatna egyet. Aki elmenekül önmaga elől, az Krisztus elől menekül, és Damaszkuszhoz közeledve neurózisban roppan össze. A csodákhoz, hierarchiákhoz, szertartásokhoz kötődő páli evangélium helyére a II. Vatikáni zsinat, XXIII. János pápa, majd II. János Pál megpróbálta visszahelyezni a jézusi evangéliumot. Ami annyit jelent: tisztességes embernek kell lenni. Istennek tetsző életet kell élni. Még a keresztségre sincs szükség. Daniénak ma már nem kellene kitalálni a pokol tornácát a megkereszteletlen ősatyák számára. Fecsegj arról, amiről akarsz, vitatkozz, alkoss ideoló­ giákat. Mindegy, hogy gyarló képzeleted a hit és a hitetlen­ ség, üdvözülés és kárhozat, az újraszületés vagy a semmi mi­ \

2 3 -4?^

Pop per P é te r ^

lyen formáival játszik. Nem hiszel Jézu sban 1Nem fontos. El­ utasítod Pál evangéliumát isi Utasítsd eh De legyél jó ember Isten mértéke szerint, ahogy az a Tízparancsolatban leíratott. Még Isten létezésében sem hiszel? Ez sem fontos. Az a fontos, hogy úgy élj, mintha lé­ tezne.

— a- L a

o

Ce

és a

Tao

HATODIK RÉSZ La

o

Ce

és a

T

ao

(Agner Lajos, Dao Ngoc Than, Hamvas Béla, Sári László és Terebess Gábor fordításainak felhasználásával)

„Ha valaki másként viselkedik, mint a többiek, bolondnak tartják. H a viszont az egész világ őrültként viselkedik, akkor a normálist tartják bolondnak. Ezért nem biztos, hogy az a he­ lyes, amit a többség tesz, sőt nem biztos, hogy az a valóság, ami valóságnak lá tsz ik ” A Tao az Örök Törvény. A kozmikus harmónia azt je ­ lenti, hogy az örök törvény szerint élsz. Az Örök Törvény mindennek az ősoka, és minden ellentmondást felold. íme egy taoista legenda: Egy hatalmas mandarin egy­ szer hivatta az udvarában élő taoista bölcset. - Tudod, hogy egész életemben szerettem volna egy tál­ tos lovat Mőst, innét 2000 mérföldre, kínálnak egyet el­ adásra. A fé l vagyonom rámenne, de én akkor is megvásárol­ nám. Azonban félek, hogy becsapnak♦ Kérlek, utazz oda és nézd meg azt a lovat A te ítéletedben megbízom. —Uram, én kilencvennégy éves vagyok. Én már nem bírok ekkora utat megtenni De küldd el a barátomat, ő még fiatal, csak hetvenöt éves. Megbízhatsz az ő ítéletében is* 125

*-*h- P o p p e r P é t e r -e—

*-■8- L a o -C e és a T a o -t>*

Egy idő elteltével megint hivatja a mandarin. - A te barátod, teljesen hülye. Tanácsára irtózatos pén­ zért megvettem a lovat. Meséltettem róla, gyönyörű feh ér kan­ cán ak írta le. M a megérkezett egy kis fekete mén. - Uram, megnézhetném én is? Lemennek az istállóba. A? öreg nézi a kis fekete mént, és hullani kezdenek a könnyei. - Miért sírsz? -U ram , én örömömben sírok. Az én barátom nagyon jól öregszik. M ár csak a lényegre figyel. Uram, ez táltos ló! Az i. e. 6. században élt Lao-ce, az Öreg Mester. A le­ genda szerint anyja nyolcvanegy éves korában a napsugár­ tól teherbe esett, s további nyolcvanegy évig a méhében hordta. Már ősz szakállal született meg. Csou Királyságban, Lo-Jangban, a tartományi fővárosban volt udvari levéltá­ ros. Családi neve Lao-dan volt. Nyugdíjba vonulásakor ba­ rátjához, a határőrség parancsnokához költözött. Bíztatá­ sára 81 versben megírta, amit szerinte a világról tudni érde­ mes. Ez lett a Tao Te King, az Út és az Erény Könyve, a taoizmus alapirata. A kívánatos emberi magatartás a vu-vej, a vágy nélküli, akarat nélküli cselekvés bibliája. Szeretném, ha megértenéd. Egy bölcs öreg doktortól egyszer megkérdezte elhízott betege: - Doktor úr, mit egyek, hogy ne hízzak? - Rosszul kérdezel - felelte az orvos. - Ahhoz, hogy ne hízzál, nem enned kell, hanem nem-enned! Mit tegyél, hogy elérd a Tao-t? Ahhoz, hogy elérd a Tao-t, nem cselekedned kell, hanem nem-cselekedned. Székely János Caligula helytartója című drámájának fő kérdése: a helytartó végrehajtja-e a császár utasítását, hogy szobrát be kell vinni a Templomba. A „Ne csinálj magad­

nak faragott képeket!” isteni parancsot hirdető nép templo­ mába. Ez bizonyosan lázadáshoz, értelmetlen tömeghalál­ hoz vezetett volna. S a helytartó hallgat. Egy idő után viszszarendelik Rómába. Tudja, hogy a halálba indul. S amikor elköszön, a jeruzsálemi főpap így szól hozzá: —Uram, a mi vallásunk tiltja, hogy ember előtt leborul­ jak. Ezért csak olyan mélyen hajlok meg előtted, amennyire csak bírok. Mert te megcselekedted a legnagyobbat, amit em­ ber megtehet: hatalom volt a kezedben és nem éltél vele! S amikor Vonnegut átírta a katolikus halotti misét, egy Jézus invokációval kezdi: —Uram, a te szent közönyöd, amivel a parázna aszszonyt se el nem ítélted, se fel nem mentetted, a garancia arra, hogy nem fogok égni semmiféle örök tűzben. Ez a vu-vej. Kung Fu-ce, a híres filozófus egyszer meglátogatta Lao-ce-t és így nyilatkozott: „Ismerem a m adarak röptét, a halak útját a vízben, az állatok járását. Ám a sárkányról nem tudom, hogy száll fel a szelek, felhők szárnyán, az égre. M a találkoztam Laoce-vel, s ő olyan, aká r a sárkány.” Mire tanít a Tao? „Legyél csonka, és egész leszel. Legyél üres, és telített leszel. Legyél rongyos, és meglesz mindened. Rendelkezz kevéssel, és so­ kat fogsz kapni. De rendelkezz sokkal, és sokat fogsz veszíteni.” A Tao az a filozófia, ami fölöslegessé tesz minden ma­ gyarázatot. Ezért nincs szüksége tankönyre, sem iskolára, sem gurura, sem szellemi vezetőkre. Ezért idegen a nyugat­ európai gondolkodástól, ami mindent intellektualizál, min­ dent megvitat, mindenhez hozzátesz egy „de”-t, mindenben kételkedik, s ezt erénynek tartja. Tisztelettel tekint a gon­ 1 2 7 -*>■*

<-«- P o p p e r P é t e r

dolkodás plaszticitására, vagyis a szempontváltás képessé­ gére, a gondolkodás fluenciájára, vagyis az ötletgazdagságra és a gondolkodás originalitására, vagyis az eredetiségre. Ez a három biztosítja a gondolkodás felületességét, a gondolko­ dás eredményének gyakorlati hasznosíthatóságát. A kör itt bezárul: a plasztikus, fluens és originális gon­ dolkodás olyan hasznos eredményekhez vezet, amelyeken nem érdemes gondolkodni: Miként válhatunk sikeresebbé az üzleti életben, vagyis hogyan szerezhetünk vagyont? Ho­ gyan nyerhetjük el legkönnyebben nők és férfiak szerelmét, vagyis hogyan válhatunk mások számára erotikus tárggyá? Hogyan szabadulhatunk meg leggyorsabban és legtökélete­ sebben a bűntudattól, a lelki vívódásoktól, a gyötrelmektől, vagyis hogyan változhatunk drámai lényből belső konflik­ tusok nélküli emberré? A nyugati ember gazdag, csábító és kétségektől men­ tes szeretne lenni. Mit kezdhet a Tao-val? A Tao az élet bizonytalanságának elfogadására tanít. A Tao óvni akarja az embereket a hamis bizonyosságoktól. A hamis bizonyosságokat nevezik tévutaknak. A Mély megértése Még kiásottabb értetlenség. Minden csoda Csodába nyílik be. A Tao a Volt - tehát Van - tehát Lesz igazságát hirdeti: Az elmúlás nem eltűnés. S a mozdulatok mind Újabb indulások. 128 ^

—a- L a o - C e

é s a

T a o -b—"

A valami és a semmi, az anyag és az anyagtalan dialek­ tikájáról vallja: Bár harminc küllő kell egy kerékhez, A kerék a kerékagyba fúrt lyuktól használható. Bár agyagból kell gyúrni az edényt, Az edény üres belsejétől használható. A ház tömör fa lá b a Ajtót és ablakokat kell vágni, Mert a ház is belső üres terétől használható. Az anyag az anyagtalantól, a valami a semmitől válik használhatóvá. S villanjon fel valami egy percre a Tao humorából is. Egy anekdota a szempontváltás jelentőségéről: Egy apáca valami fontos iratot adott át egy taoista szerzetesnek. A szerzetes legott benyúlt az apáca szoknyája alá. Az apáca megbotránkozott: —Szent ég! Atyám, te még mindig ilyen szexis vagy? - Én vagyok szexis? - nevetett a szerzetes. - Te vagy szexis. S mit kezdhet a nyugati ember a Tao öt figyelmezteté­ sével? I. A nagy Tao-t az emberek elhagyták. így támadt az erkölcs és a kötelesség. Megjelent az okosság és a tudás, így keletkeztek a nagy hazugságok. A rokonok eltávolodtak egymástól, így támadt a gyermeki kötelesség és a szeretet. Az állam felett úrrá lett a rendetlenség, így fejlődtek ki a hű szolgák. * - 3- 129 -t>*

P o p p e r P é t e r -f>*

íme, a modem kultúra fejlődése, vagy visszafejlődése a Tao szerint. Ám a fontos az, hogy nyugalommal tekints az elkövetkezőkre. Egy vándorszerzetes így szólt Taj-Po-hoz, aki egy fa odvában üldögélt. - írva vagyon, hogy ez a mostani, kerek milliárd eszten­ dőt számláló világkorszak, melyben élünk, hamarosan véget én Fellángol majd a nagy tűz, és mind az ezer világ elpusztul Tudni akarom, csakugyan elpusztul-e, vagy nem, Felelj, Taj-Po! - Elpusztul - felelte Taj-Po» - És akkor mi lesz* Következik másik milliárdéves világ­ korszak? - Következik a másik, - Akkor jó - vágta rá a szerzetes, és megnyugodva be­ ült Taj-Po mellé az odúba. - Egyébként a világvége ostobaság - jegyezte meg utólag Taj-Po* - A halál nem jár ilyen nagy léptekkel II. Aki mást megismer, okos. Aki magát ismeri, bölcs. A ki mást legyőz, hatalmas. Aki önmagát legyőzi, zrős. Aki célját eléri, szívós. A ki megelégszik, gazdag. A ki a helyén marad, állhatatos. Aki a halálban sem pusztul el, é l Igen ám, de kellenek-e nekünk ezek az értékek? Tudnod kell, hogy nincs könnyebbik út, nincs rövidebb út, nincsenek fontos és kevésbé fontos részletek, Az egész meg­ értése a cél, hogy aztán az egészet végre elfelejtsed. 1 3 0 -*>*

^

La

o

Ce

és a

T ao

III. Az egész világ azt mondja, hogy a Tao nagyszerű. De úgy látszik, nem alkalm azható. Éppen ez benne a nagy. Hogy nem látszik alkalm azhatónak. Mert az alkalm azhatóság Hovatovább kicsinyességhez vezet. Három kincsem van, Erre vigyázok s ezt őrzöm: Az első a szeretet, a második az elégedettség, a harm adik az alázat. A szeretet bátorrá tesz, Az elégedettség nagylelkűvé tesz, Az alázat képessé tesz a világuralomra. Valóban bátor, nagylelkű uralkodó akarsz lenni, a vi­ lág felett? Örökkön Örökkön Örökkön Örökkön

nyugtalan a tenger, zúgnak a lombok, háborog az ember, kicsik a dolgok.

TV. Nem kell, hogy a küszöböt átlépjed, És a világot mégis megismerheted. Nem kell, hogy az ablakon kinézz, S az ég értelmét megértheted. Minél távolabbra indulsz, Annál kevesebbet fogsz megismerni. A bölcs nem indul sehová, Mégis célhoz érkezik. ^

131

P o pper P éter

Nem tekintget maga köré, Mégis minden dolgot a nevén nevez* Nem tevékeny, mégis eléri a tökéletességet Belülre nézz, ha kívülre akarsz látni. Ha kifelé nézel, a belső dolgokat sötétség takarja. Ugye tudod, szegény barátom, hogy nem segíthetünk egymáson. Nincs egyetlen ú t M agunk vagyunk a világon, s ahányan vagyunk, annyi az ú t És nem ismerhetjük egymás útjait V. A* emberek ma úgy bátrak, hogy fela d ják a szeretetüket De mindenekelőtt fela d já k az alázatot Ez a h a lá l Csak a szeretet tart ki harc közben. És szilárd a védelembem Akit az ég meg akar menteni, Szeretettel őrizteti Még rengeteget lehetne írni Lao-ce Tao-járói. És írtak is az évszázadok során. De minek? A racionális istenkeresés útján talán ő jutott a legmesszebb: Három kínai ment az erdőben. Egyszercsak felbukkant a tigris. Az első szólt: - Barátaim , eljött az utunk vége. H a ez a sorsunk, el­ pusztulunk a tigris karmai között Ez az ember fatalista. A második: - Imádkozzunk! H átha, megkönyörül rajtunk az ég. Ez az ember jámbor. A harmadik: 132 -h—

La o C e és a T a o

- Gyorsan másszunk fel arra a magas fá r a . Oda nem bír utánunk jönni Ez az ember igazán érti és szereti a Tao-t. A Tao személytelen. Nem én-lény. Csak létezése és hatása van. De mégis: Lao-ce gyakran szól az ég akaratáról, szándékairól mintha személyes istenség lenne. Szimbólum? Nem figyel oda? Stiláris könnyítés? Mint amikor az ural­ kodó többes számban szól egyszál magáról? A Tao, a szín­ tiszta absztrakció néha mintha mégis formát öltene? Vagy csak tudomásul vétele annak, hogy a Tao-nak mindegy. Adhidzsnya szerzetest egyszer megkérdezték. - 1gaz-e, hogy tíz világkorszakon keresztül m editáltál? Hiszen egy világkorszak 4 millió 320 ezer évig tart - Igaz. - És az is igaz, hogy mégsem váltál Buddhává? - Igaz* - Hogyan lehetséges ez? - Talán mert túl sokat meditáltam. - Hajszoltad a buddhaságot? - Hajszoltam a buddhaságot és a megvilágosodást Ez a történet hasonlít arra, amikor a Mester megkér­ dezi a tanítványát: - Mit csinálsz? - M editálok - És miért meditálsz* - Hogy Buddhává v áljak A mester lehajolt, felvett egy tégladarabot és egy kő­ vel dörzsölni kezdte. - Mit teszel, Mester? - Tükröt csiszolok.

^

133

*■<*- K o n f u c iu s

P o p p e r P é t e r -*>*

- De hát a téglából soha nem lesz tükör. - Nem bizony - mondta a Mester.

Vang tanácsos úr mecénás volt és a szerzetesek kolos­ torát támogatta. Egy látogatásakor elbámult a szép csar­ nokon. - Ugye a szerzetesek ebben a csarnokban olvasgatják a szent könyveket? - Nem, Vang úr, az én kolostoromban a szerzetesek nem olvasgatják a szent könyveket - felelte Lin-csi apát. - Akkor hát itt m editálnak? - Nem, Vang úr, az én kolostoromban senki sem m editál - T alán itt végzik szent gyakorlataikat? - Nem, Vang úr, az én szerzeteseim nem v é g e z n e k szent gyakorlatokat - Netán itt vitatkoznak és képzik tovább magukat? - Nem, Vang úr, az én kolostoromban senki sem vitatko­ zik és senki sem tan u l - H át akkor mivel töltik az időt? - Lassan Buddhává válnak. H a akarnak. Van valami. A nevét nem ismerem. Elnevezem Tao-nak.

Legyen nekünk ennyi elég: akit az ég meg akar men­ teni, szeretettel őrizteti.

HETEDIK RÉSZ K o n f u c iu s

„Miért foglalkozzam a megismerhetetlen túlvilági dolgokkal, amikor a földi élet megismerhető dolgainak egy részét sem is­ merem?'n Kína, az ókor, de talán az emberiség legnagyobb filozó­ fusa i. e. 552-ben, Lu fejedelemség Zou városában született. Anyja korán megözvegyült, nagy nehézségek között nevelte gyermekét. Konfucius az alábbi ismert és sokat idézett sza­ vakkal jellemezte életútját: Mikor tizenöt éves voltam, nyakig voltam a tanulásban, mikor harminc voltam, már szilárdan álltam, mikor negyven, nem volt kétségem többé, mikor ötven, az ég törvényét tudtam, mikor hatvan, tudtam hallgatni, mikor hetven, már követhettem a szívemet, s a törvényt nem léptem át. (Hamvas Béla fordítása) M e g h a lt 4 7 9 - b e n . 135

*■3- P o p p e r P é t e r

Konfucius ifjú korában vándortanítóként élt, és a he­ lyes uralkodás művészetét tanította. Ötvenes éveiben há­ rom évig az egyik fejedelemség főminiszte volt. Elveinek megfelelően rendbe hozta az állam ügyeit, s a környező országokból kezdtek odaköltözni az emberek. Ez bosszantotta a szomszédos fejedelmeket. Egyikük egy csoda­ szép nőkből álló színész-truppot küldött hozzájuk. Az ural­ kodó három napig bámulta műsorukat és nem ment be az államtanácsba. Konfucius megértette, hogy megbukott. Leköszönt, és újabb tizenhárom évig tartományról tarto­ mányra vándorolva tanított. Csak hatvannyolc éves korá­ ban tért vissza szülőföldjére. Sokfajta emberrel sokféle talál­ kozás színezte életét, rengeteg tanítvány vette körül a Mes­ tert, akinek nem volt foglalkozása, ezért ráért a fontos dolgokkal foglalkozni. Egy falusi toronyőr, akivel hosszan elbeszélgetett, utá­ nanézve felkiáltott: Barátaim, nincs veszve semmi! Én már azt hittem, hogy Isten szava kiveszett a világból, és most itt van ez a Nagy Harang! Az a hír járta róla, hogy ő az az ember, aki tudja, hogy nem megy, de mégis tovább csinálja! Valaki megkérdezte egyik tanítványát, hogy milyen ember ez a Konfucius, ám a tanítvány válaszra sem mél­ tatta. O azt mondta: Miért nem mondtad neki: olyan ember, aki annyira keresi az igazságot, hogy enni is elfelejt. Barátai között a gyászáról is megfeledkezik. És észre sem veszi, ahogy az öregség eléri. Konfucius tanítását négy alapfogalom használata jel­ lemzi. Ezek: LI. A li mértéket és erkölcsöt jelent, az arany közép­ utat. A semmiből se túl sokat - tehát nem az isteni mértéket, 136 -t>*

K o n f u c i u s -*>*

hanem az emberit. A li óvja meg az embert a túlburjánzá­ soktól, amelyek leggyakrabban okozzák a vesztét. A bibliai József először a kútban - ahová a testvérei hajították - , az­ tán a fáraó börtönében - ahová Petepré főúr felesége miatt került - töpreng azon, hogy először a gyűlöletet, azután pe­ dig a szerelmet hagyta túlburjónozni az életében. A li nemcsak a túl soktól, de a túl kevéstől is megóvja az embert. Arthur Miller Pillantás a hídról című drámájá­ ban mondja el, hogy életünket a 100 %-tól való félelmünk teszi tönkre. Mert a 100% kockázata is 100%. 100% bukás is lehet belőle. S akkor nincs kiskapu, amin keresztül elme­ nekülhetnénk. Ezért inkább beérjük 60 %-os szerelmekkel, 50%-os hivatástudattal, 40%-os hittel. HSUO. Első megközelítésben műveltséget, tanulást jelent. De nem a bemagolást, az ismeretek összevissza hal­ mozását az agyban, mint egy szarkafészekben. Hanem a lé­ nyeg megismerését. A szétválasztást: ez van, ez nincsen. Ez itt az igazság, ez a hamisság. Ahogy Isten teszi a teremtés­ kor. Elválasztja a sötétséget a világosságtól, az eget a földtől, az állati fonalat a növényitől, a tejest a húsostól, a jót a rossztól, az istenit a sátánitól... És tiltja a dolgok összekeverését. Mert a porból és a vízből, ha összekeverem, sár lesz. És ha a fejünkben összeke­ verednek a mágikus, mitologikus és a racionális gondola­ tok, a mítosz és a valóság - különösen, ha e zagyvalék sze­ rint próbálunk élni - , akkor elmebaj, társadalmi patológia lesz belőlük. DA HÜO. A Nagy Tudomány. A megértett és belső­ leg feldolgozott ismeret önmagában nem elég. Szükséges a megvalósítás képessége is. A rendcsinálás önmagunkban, a családban, a vállalkozásban, a nemzetben. Visszatérés a sza­ 137

* -&

P o p p e r P é t e r -t>*

K o n f u c i u s -t>~

vak rendjéhez, hogy a kommunikáció valóban közlés legyen és nem a félrevezetés eszköze. A közös emberi együttműködés megteremtője és nem az akadálya. Mongdsit - Konfucius híres tanítványát - egyszer megkérdezte egy uralkodó herceg: - Mondj valamit, öreg, amivel használhatok az orszá­ gomnak. - Miért beszélsz haszonról? H a a király haszonról be­ szél, akkor haszonról fog beszélni a bölcs is, a nemes is, a pol­ gár is, a földmíves is, a kereskedő is, mindenki a haszonról be­ szél majd. Mindenki a hasznot fogja keresni és ebből nagyra nő a birodalomban a rendetlenség. A király ne a hasznot ke­ resse, hanem a jogot, a tisztességet, és az erkölcsöt. Ugyanis az uralkodás fela d a ta nem a megtörtént hibák kijavítása, hanem olyan rend teremtése, hogy ne történhesse­ nek hibák. G Ü N TSI. Emberségnek, nemességnek szokták fordí­ tani. Tartalmilag talán a jóság vagy az erkölcs sem áll távol tőle. Egy pontosan működő belső határ átélését jelenti a le­ het és a nem lehet között. Lelkiállapotától, indulataitól füg­ getlenül mi az, amit megtehet az ember és mi az, amit nem. A güntsi magában foglalja a jó modort, az udvariassá­ got, adott estben a lemondást, áldozat hozását a másik em­ berért, arra figyelést, hogy mi jó a másiknak, vagyis elkerü­ lését mindannak, amit a katolicizmus „jóra való restségnek” nevez. A güntsi jelenti a szavak és a tettek, a külső megjele­ nés, a stílus hatásának ismeretét, elkerülését mindannak, ami a másik emberben viszolygást, undort, visszatetszést vagy rosszkedvet hozhat létre. A Mester az egyujjas bölcsességet gyakorolta. Egyszer három tisztviselő kereste fel jóslatért, hogy melyikük fogja

sikerrel letenni a vizsgáit. A Mester felemelte egyik ujját. Nem értették és egy idő után elmentek. Egy jelenlévő tanít­ vány megkérdezte: - Az egyetlen ujj azt jelenti, hogy csak az egyiknek si­ kerül? - Igen, jelentheti. - De ha kettőnek sikerül? - Akkor azt jelenti, hogy egyikük megbukik. - És mi lesz, ha mindhárm uknak sikerül? - Akkor az ujjam azt jelenti, hogy mindhárman egyidőben leteszik a vizsgát. - És ha mind megbuknak? - Akkor azt jelenti, hogy egy sem lesz közülük, akinek sikerül. A tanítvány megvilágosodott és leborult. - Ez. az isteni akarat! Itt már világossá kell válnia, hogy Lao-ce és Konfucius szellemi testvér-filozófusok, művük tulajdonképpen kiegé­ szíti egymást, a konfucianizmus a napi életben megvalósult Tao-nak is felfogható. Legalábbis a Lun-jü-böl (Beszélgeté­ sek) erre lehet következtetni: Önmagamat naponta háromféleképpen vizsgálom: V a­ jon barátaim m al való beszélgetés közben voltam-e szavammal hűtlen? Vajon tettem-e valamit szívből másokért? Vajon meg­ tartottam-e én azt, amit m ásoknak tanítottam?

138

—a- 139 -o-*

Tanulni, és nem gondolkodni fölösleges. Gondolkodni és nem tanulni fárasztó. Dsi Gung szerette volna eltörölni az újévi bárányáldozat szokását. A Mester így szólt: Te a bárányt sajnálod, én a szokást

P o p p e r P é t e r ■&-*

Három dolgot nem tudok elviselni: magas állást tehet­ ség nélkül, vallásos szertartást áhítat nélkül és temetést gyász n élkü l A tudás: tudni azt, amit az ember tud és nem tudni azt, amit nem tud. A hitetlen ember: nagy kocsi rúd nélkül, ícis kocsi hám n élkü l Mit kezdjek vele? A határt mindenki a maga módján lépi á t Mondd el, milyen határsértést követtél el, és én megmondom, ki vagy. Aki mindenben mindig az előnyét keresi, az állandó za­ varban vám A Beszélgetések igazsága évezredeken átszűrődik. Kárpáti János a magyar rádióban beszélgetett Mérei Ferenccel. Megkérdezte: - Mi a hiteles élet titka? - Nem kell mindig jól járn i Aki lemond arról a kénysze­ réről, hogy minden helyzetből nyertesen, győztesen kell kikerül­ nie, vagyis el tudja fogadni a vereséget is, az belsőleg nagyon szabad lesz és ezért hiteles. Sőt vannak perspektívák, amelyeket csak miután le­ ütötték, a földön fekve lát meg az ember. Eszembe jut az is, hogy a háború után Török Sándor író találkozott Sík Sándorral, a piarista szerzetes-költővel. - Hogy vagy? - Tudod - válaszolta Török odakint a fronton olyan sok erőm volt, olyan tiszta voltam. Hazajöttem épségben, laká­ som, állásom megvan, feleségem is megúszta, már szeretőm is 140

K o n f u c iu s

van, ellenségeimmel fu rkáljuk egym ást.. Annyira el vagyok piszkolódva, de annyira... Mire Sík megölelte: Sándorkám, hát ilyen az igaz ember élete. Az ember mindig elesik, és mindig fö lk e l A konfucianizmus látszólag ellenfele volt a taoizmusnak, azonban a Tao mindkettőnek alapkategóriája. Lao-ce tanításaiban az Ég Örök Törvénye, Konfuciusnál az ősi ter­ mészettörvény, amely minden ember testében és lelkében él. Mindenkiben ösztönösen él a helyes út tudata. A Tao mindenki szám ára nyitva áll, aki hajlandó hinni benne, el­ fogadni a létezését. Konfucius összerendezett alapművei (ő maga soha­ sem írt): Ji-king - Változások Könyve A jóslás lehetőségei. Mintha azt mondaná: én ugyan csak a megismerhetőre figyelek, de nem tagadom a megismerhetetlent sem. íme, az egész. Próbáljátok meg. Si-king - D alok Könyve 305 ősi dal gyűjteménye. A zene az egyetlen tevékeny­ ség, ami harmóniát teremt. Ezért nagyon, nagyon fontos. Vonnegut öregen megírta, hogy semmi sem tudta volna megingatni konok istentagadásában, csak az, hogy találko­ zott a zenével. Su-king - írások könyve A helyes kormányzás művészete (rendeletek, doku­ mentumok). Csun Ciu - Lu története Konfucius korának történelmi-politikai vázlata. Valahogy úgy történt ez a dolog, hogy a taoizmus meg­ maradt kis szerzetesi vallásnak - ma is alig 20 millió híve 141

*-a- P o p p e r P é t e r

van míg a konfucianizmus - 100 milliót meghaladó hívé­ vel - túlélte még a Nagy Kulturális Forradalmat is, és magá­ hoz kapcsolva a kisebb tan ezoter iáját (különböző formák­ ban: vegyülve a sintoista, a buddhista, a tibeti gondolatok­ kal), elterjedt az egész világon. A 2000. évben tartott világkonferencián kiderült, hogy 36 országban 80 Konfucius Intézet működik, s számuk nemsokára meghaladja a százat. Li hercege megkérdezte: - M i a helyes cselekvés mértéke? - Azonnal kell cselekedni. G i hercege is megkérdezte ugyanezt: - Kétszer is meg kell gondolni. Mire a tanítványok: - Mester, összevissza beszélsz. - Dehogy. Li hercege egy töprengő. N eki meg kell tanul­ nia azonnal cselekedni. Gi hercege egy hebrencs. N eki kétszer is meg kell gondolnia. Nem ez a pedagógia lényege? Dzsing Liut így jellemezte: - Fiatal korában nem tisztelte szüleit. Férfikorában semmi érdemlegeset nem cselekedett. S most, hogy öreg, még csak meg se hal. Naplopó! Ezzel, botjával a fenekére sújtott. Megkérdezték: - Mester, miért vagy ilyen hallgatag? - Mert mielőtt mondanék valamit, megvizsgálom: igaz-e? Fontos-e? Jóindulat vezérli-e? Konfucius az emlékező társadalmak filozófusa. Első­ sorban a hagyomány alapján tájékozódik az élet dolgaiban. Az ősök tisztelete, három évig az apa élethagyományainak a követése. Mindenben? 142

K o n f u c i u s -*>■*

Dehogy. Csak a szellemi megismerések, az erkölcs és az ezoterikus tudás vonatkozásában. Mert - mint írtuk - eze­ ken a területeken kb. 2600 esztendő óta nem tapasztalható fejlődés, változás. A Káli-júga hagyományai megmereved­ tek. Az indiai, kínai, ógörög, a perzsa bölcselők minden fel­ vetése aktuális. Válasz azóta sem érkezett a létezés és nemlétezés alapkérdéseire. A technika, a természettudományok már fényévek messzeségében járnak ettől. így próbálunk sántikálva előrejutni, egyszerre lépve a természetről való tu­ dás hatalmas bakancsában és a filozófia szűk babacipőjében. A valláspszichológus, amikor a konfucianizmusról ír, elkerülhetetlenül megsejti benne egy új, planetáris civilizá­ ció lehetőségét. A két világháború, majd az elszabadult térroristahullámok pokla bizonyítja, hogy a népek közötti béke elképzelhetetlen a vallások közti béke nélkül. Szerintem a val­ lásalapítók ennek személyes letéteményesei voltak. És ha hal­ hatatlanok, m a riadtan szemlélik, milyen messzire távolodott tőlük a kezdet, és milyen történések deform álták és telítették gyilkos indulatokkal az Isten felé mutató utat, ami mindig a szelídség művének indult.

M o h a m e d -&-*

NYOLCADIK RÉSZ M oham ed

I. Az iszlám legfontosabb tan ításai

1. Az iszlám a világ vallásai között A 20. század hamis ideológiáinak, mítoszainak összeomlása után mindenki azt hitte, hogy elkövetkezik a hagyományos, történeti vallások reneszánsza. Nem így történt. Csak az iszlám csillaga indult ragyogásnak, de távolról sem az arab származású lakosság között. Mohamed követői­ nek a száma gyorsan elérte az egymilliárd-háromszázezer lelket. Németországban: 3 millió (köztük 80000 német), Franciaországban: 8 millió (köztük 100000 francia), NagyBritanniában: 2 millió (alsó- és felsőházi képviselettel), Közép- és Nyugat-Európában számuk megközelíti a 40 mil­ liót. Egész Európa legnagyobb lélekszámú vallási kisebbsége lettek. Az USA-ban 10 millió muszlim él. Minden ötödik or­ vos muszlim. 1998-ban a muszlim dr. Ferid Murád kapta meg az orvosi Nobel-díjat. A kvantummechanikában és a 145 - o *

P o p p e r P é t e r -h*

számítógépek processzorainak fejlesztésében vezető szerepet játszanak a muszlim tudósok. 2. A monoteizmus lehetőségei A három monoteista vallás: a zsidóság, a kereszténység és az iszlám. A közös történelmi ős: Ábrahám. Közülük azonban egyedül az iszlám szabja feltételként a másik két egyistenhívő vallás igazságaihoz való ragaszkodást. Az iszlám felvette magába a zsidóság feltétlen bizonyosságát Isten igazságossá­ gában és a kereszténység rendíthetetlen hitét a szeretetben. Ugyanakkor - éppen az igazságosság nevében - nem fogadják el az egyetlen kiválasztott népről szóló tanítást: Isten minden nép felé igazságosan és egyformán odafordul. Nem köt kétoldalú szerződéseket. Ugyancsak elutasítják egyetlen ember istennel való azonosulásának a lehetőségét. De mindhárom monoteista vallás megegyezik abban, hogy Isten megismeréséhez nem vezet sem érzéki, sem logikai út. Ezért küld Isten minden néphez prófétákat. Magának Allahnak sem többes száma, sem női formulája nincs. Az iszlám 25 prófétát tart számon. Az első Ádám, az utolsó Mohamed, akivel lezárulnak Isten üzenetei az emberiségnek. Közben Jób, Noé, Dávid, Salamon, Mózes, Keresz­ telő János, Jézus. A legfontosabb szerep az ószövetségi pró­ fétáké. Mohamed a 632. évben lepecsételi a próféták sorát. S valóban, azóta a világ nem látott újabb igaz prófétákat. Az iszlám néhány bibliai hitigazságról: Az iszlám is vallja: ha a teremtésnek volt kezdete, eljön a vége is. Az iszlám azt vallja, hogy nincs kollektív (eredendő) bűn és büntetés. Mindenki csak a saját cselekedeteiért felel. 146

^

M o h a m e d -&-*

Az iszlám is hirdeti az isteni készenlétet a megbocsá­ tásra: „Ó, Ádám fi a , érjék el bár bűneid akár az egek fellegeit, ha bocsánatomért esdekelsz, bizony megadom azt neked ” Az iszlám azt tanítja, hogy a halál pillanatában kial­ szik az öntudat, és csak az utolsó ítéletkor tér vissza az em­ berhez. Ezért feküdjön valaki bármilyen hosszú időn át a sír­ ban, a szubjektív élménye az, hogy már a halála pillan atá­ ban ítéletre került Az iszlám azt tanítja, hogy Isten mindentudó és min­ denható, de az ember elfogadta az Isten által felajánlott sza­ bad akarat és szabad cselekvés lehetőségét és az ezzel járó f e ­ lelősséget önmagáért. 3. Az iszlám öt alappillére 1. H itvallás. Naponta egyszer a hitvallás elmondása: Tanú­ sítom, hogy Allahon kívül nincs más Isten, és tanúsítom, hogy M ohamed az O prófétája. 2. Im ádkozás. Naponta ötször (reggel, délben, dél­ után, naplementekor és másfél óra elmúltával) tisztára mo­ sott kézzel és hajjal, arabul és Mekka felé fordulva, elmon­ dandó: A llah, a könyörületes és irgalmas nevében, Dicsőség A llahnak, a mennyek urának, a könyörületesnek és irgalmasnak, az ítélet napja u rán ak N eked szolgálunk, és hozzád for­ dulunk segítségért. Vezess minket az egyenes úton, azoknak az útján, akikhez kegyesnek mutatkoztál, és ne azokén, aki­ ket haragod sújt, sem a tévelygőkén. 3. A böjt. Ramadán havában - amelynek első napja „az elrendelés éjszakája”, vagyis Mohamed látomásainak kezdete - nappal tartózkodni kell evéstől, ivástól, szexuális élettől, ha ezt a muszlim egészségi állapota megengedi. 147

^

P o p p e r P é t e r -t>*

4. A zarándoklat. Egyszer az élet folyamán el kell za­ rándokolni M ekkába a szent Kába-kőhöz♦Ettől kezdve a hívő elnyerte a hadzsi rangját és címét. Zöld turbánt viselhet, 5- A szociális adózás. Évente egyszer a meglévő va­ gyon alapján - meghatározott kvóta szerint - adózni kell a szegények javára. Ez nem alamizsna, hanem vallásos köte­ lesség. Az ember elmélázhat azon, hogy vajon az iszlám letisz­ tult vallásos egyszerűsége, amely a lényegre törően sokat, de a mindennapi élet szempontjából mégis keveset követel a hívőtől, nem magyarázza-e meg a rohanó, tennivalókkal túlzsúfolt, mindig időzavarral fenyegető modern életbe fasírozódott ember vonzódását a relatíve könnyen elérhető lelki nyugalom felé? Allah végtelenül nyugodt isten. Az embernek könnyen eszébe jut a régi zsidó anekdota, ame­ lyet egyszer már felhasználtam egyik könyvem befejezé­ séhez: Az öreg zsidó azért imádkozik, hogy halála előtt egy­ szer láthassa az Istent. Isten megkönyörül rajta, és megjele­ nik előtte. Az öreg zsidó leroskad. - Uram, én nem tudtam elképzelni a te nagyságodat és dicsőségedet Segíts, hogy jobban megérthesselek. Mondd, mennyi számodra egyetlen fillér? - Ami számomra egyetlen fillér, az számodra százmillió arany. - És mennyi számodra egyetlen pillan at? - Ami számomra egyetlen pillanat, az számodra száz­ millió esztendő. Az öreg zsidó összeteszi a kezét. - Uram, adj nekem egyetlen fillért! - Jó, fiam . Várj egy pillanatig. ^

148

^

M oh am ed

II. Mohamed élete Mohamed ben Abdalláh 569. június 17-én, hétfőn született Mekkában és 632. június 4-én halt meg Medinában. Elő­ kelő gazdag családból származott, de miután apja halála után látta meg a napvilágot, arab jogszokás szerint semmit sem örökölhetett. Szegénységében pásztornak állt a gazdag, nála jóval idősebb Khadidzsa asszony nyájaihoz. Egymásba szerettek, összeházasodtak. Lányuk, Fatima Mohamed uno­ katestvérének, Alinak a felesége lett. Mohamed két uno­ kája - Hasszán és Husszein - később jelentős szerepet ját­ szott az iszlám történetében. A rossznyelvek hiába vádolták érdekházassággal: amíg Khadidzsa élt, Mohamed nem vett magához több feleséget. (Khadidzsa halála után viszont kilenc asszonyt hozott a ház­ hoz.) Kapcsolatukat igen harmonikusnak, szeretettelinek mondták, sőt, mindig Khadidzsát és rokonait avatta be első­ nek látomásai titkába. Házassága alatt egyre gyakrabban kereste fel a Hira-hegység egyik barlangját, ahol egyre mélyebben merült el miszti­ kus meditációban. Itt találkozott egy jelenséggel (Gábriel arkangyallal?), aki az analfabéta Mohamednek egy vastag könyvet nyújtott át: Taníts, Mohamed! Más fordításban: Hir­ dess, Mohamed! Megint más értelmezés szerint, miután a próféta többszöri felszólításra sem reagált, a súlyos könyvet Mohamed arcába vágta, úgy, hogy eleredt az orra vére: Hir­ dess, Urad nevében, aki teremtett, vérrögből teremtette az em­ bertH irdess! A te Urad a legnagylelkűbb, aki írótollal taní­ tott, megtanította az embert arra, amit nem tudott (96: 1 .5 .) A Korán keletkezésének éjszakáján (Ramadán 27-én) ezt mondják: A^ elrendelés éjszakáján küldtük le a z t Hon­ 149

*-&■

P o p p e r P é t e r -t>*

nem tudhatod, mi az elrendelés éjszakája? Az elrendelés éj­ szakája jobb, mint ezer hónap. Az angyalok és a lélek lejön­ nek akkor Uruk engedelmével, mindenféle paranccsal: Békes­ ség az, egészen hajnalhasadásig. (97: 1 .5 .) Mohamed közlései hamar szembe kerültek a mekkai hagyományokkal. Isten által küldött voltát még jeruzsálemi látomása, mennybemenetele és visszatérése sem igazolta a kételkedők szemében. 622-ben az egész muszlim közösség Medinában talált menedékre (hidzsra). 622. május 31-én, hétfőn létrehoztak egy muszlim-zsidó államot. Ez lett a vi­ lág első állama, amely kizárólag a hitvallás alapján adott tagjainak állampolgárságot. A badri ütközetben 312 muszlim legyőzött 950 mek­ kai harcost. íme az erőszak mértéke! 630-ban diplomá­ ciai szerződéssel Mohamed lett az új iszlám államközösség vezetője. Mohamed látomásai - amelyekről először családjának számolt be, majd egyre szélesebb körben - huszonkét éven keresztül tartottak, egészen a haláláig, így a Korán állan­ dóan formálódott, nem volt lezárható. 619-ben meghalt Khadidzsa. Mohamed az egyre erő­ södő mekkai támadások elől - amelyek azzal vádolták, hogy misztikus élményeit üzleti kapcsolatainak kibővítésére használja fel - egész családjával együtt Medinába költözött Fokozatosan kidolgozta a dzsihádot, a szent háborút. Ha győzött, és az ellenfelek felvették a muszlim hitet, azon­ nal teljes jogú tagként beolvadhattak az iszlám közösségébe. Az egyetemes vallásbéke prófétája lassanként az iszlám fegyveres hódítója lett. A meghódított területeken a zsidók és a keresztények megtarthatták vallásukat és semmiféle hátrány nem érhette őket, hiszen a „könyv népei” voltak. *-8- 150 -H3-*

M o h a m e d -»>*

ímarendj ükben annyi változott, hogy nem Jeruzsálem, ha­ nem Mekka felé fordulva imádkoztak, ami világméretű ter­ jeszkedésük szempontjából földrajzilag szinte elhanyagol­ ható különbség volt. Katonai és prófétai sikerei ellenére otthonában nem uralkodott békesség. Feleségei, fiai, unokái marakodtak. Mohamed felajánlotta nekik a válást és az újraházasodás le­ hetőségét. Egyedül Aisa nevű feleségével őrizte meg házas­ ságát. 632 júniusában Aisa otthonában érte el a halál.

III. Az iszlám kisebb paran csolatai A szunna a Korán szövegmagyarázatait tartalmazza, legin­ kább talán a Talm ud bibliamagyarázataihoz hasonlítható: - Tilos az öngyilkosság, még annak közvetett formái is (alkohol, dohányzás stb.). - Tilos az önkontrollt és a gondolkodást befolyásoló sze­ rek használata. - Tilos a sertéshús, a vér és az elhullott állatok, vala­ mint a ragadozók húsának fogyasztása. Megengedett a nö­ vényevő állatok húsának fogyasztása, ha az állatot Isten ne­ vében vágták le. - Az iszlám tiltja gyermekek örökbefogadását, de a ró­ luk való gondoskodást nem. - Tilos a szexuálisan provokáló öltözködés. A nőknek csak az arca, keze, lábfeje lehet látható a nyilvánosság szá­ mára. - Tilos az erotikus vagy hipnotizáló zene. - Tilos a tetoválás, a piercing, és a plasztikai műtét, kivéve, ha valam i torzulatot tüntet el.

+*b

151 -o *

Popper Péter

- Tilos a paróka, de a hajfestés megengedett. - Tilos az arany és ezüst étkészlet használata, fé r fia k nem hordhatnak nemesfém ékszert, sem selyemöltözéket. - A férfia kn ak szakállt kell viselniük és ápolt bajuszt, ami nem takarhatja el a felső a jk a t - Kötelező a fé r fia k körülmetélése, 140 naponként pe­ dig a fér fia k és a nők szeméremszőrzetének eltávolítása. - Tilos a test bárm iféle megcsonkítása, a no/c körülme­ télése, tilosak a géntechnológiai beavatkozások, kivéve vala­ milyen betegség gyógyítása érdekében. - Agyhalál után megengedett a halott szerveinek felhasználása

IV* A szűfi nAki nagyon mélyen néz a szakadékba, arra a szakadék viszszan éz” Rabia, a híres női misztikus (aki Bászrából származott) így imádkozott: Óh, Isten, ha a pokoltól rettegve imádkozom Hozzád, Vess engem a poklok tüzére. Ha a Paradicsom reményében imádkozom Hozzád, Zárd be előttem a Paradicsom kapu ját De ha csak Tenmagad miatt im ádlak téged, Ne tagadd meg tőlem örökkévaló szépségedet Bár a szűfi többet merít a buddhizmusból és a kabbalá­ ból, mint az iszlámból, mégis lényegileg ide tartozik* A szúfi az öntudatvesztés kifejlesztésének módszere, az Istenbe olvadás technikája (táncoló és üvöltő dervisek). Cél a misztikus extázis elérése, ami Isten megnyilvánulásának egyetlen közege. 152

Katalán Krisztus

Avignon-i Piéta

A Pantokrátor evangélisták és próféták társaságában (Karoling-kori miniatúra)

Hitetlen Tamás

Szűzanya ölében a halott Krisztussal (fafaragás 13 0 0 körül)

Síva és felesége

A 19. századi garhwali festményen Krisna Ardzsuna kocsihajtójaként szembenéz ellenségükkel, Karnával

M o h a m e d -»>■*

A ,,szuf’ arabul gyapjút jelent. Kezdetben talán csúfnév volt, majd lassanként tisztelet kezdte övezni, amint egy-egy sejk körül kialakultak a különböző dervisrendek. A dervisek aszkézisuk jeleként turbánt és kék gyalpjúköntöst viseltek. A kék a gyász színe volt. Koldulásból éltek, de csak annyit tarthattak meg az adományokból, amennyit ők maguk elfogyasztottak. A többit oda kellett adni más szúfik' nak, vagy a dervis-rendháznak. A szúfik útja: 1. Vezeklés és megbánás az elkövetett bűnökért. 2. A rossz dolgok türelmes elviselése. 3. Istenfélelem és hálaadás. A megváltás reménye. 4 . Önkéntes szegénység. 5. Lemondás a világról. 6. A saját akarat leküzdése. 7. Misztikus szerelem Isten iránt. A századok folyamán a szúfi képzőművészet (szőnye­ gek) és költészet igen magas szintre fejlődött. Dzselál ed-Din Rumi: A tolvaj és a kobra Kígyóbűvölőnél indiai kígyók. Ostoba bazári tolvaj Az alvó kobrát elcsente. Zsákmánya megölte. Kígyóbűvölő a szerencsétlent felismerte. Sóhajtott: „Nem tudta, mit lopott! Az éghez fordultam imámmal, Leljem meg elveszett kobrám. 161

*-3- P o p p e r P é t e r -fi—

a- L u t h e r ■*>*•

A méregtől sokat szenvedett szegény. Sopánkodni már felesleges... Könyörgésemet nem fogadta az ég, Pusztulástól megmentett a sors.” Álmodik az esztelen A vészt hozó nyereségről. Mennyien vannak a földön mohó emberek, K ik a haszonért végül mindent elvesztenek. Furcsa. A nagyon gyakorlatias Mohamed ültetéséből végül is misztikus növény sarjadt ki. Mert az állatok és az is­ tenek a felszínen lévő dolgok mögé látnak. Az állatok a barátságosság mögött megérzik a félelmet, a félelem mögött a vágyódást. Az istenek az anyagelvűség mögött a hitet, s a hit mögött a semmitől való eliszonyodást.

KILENCEDIK RÉSZ L u th er

I. L u ther élete 1483. október 11-én, Eislebenben született. 1505-ben, hu­ szonkét éves korában Erfurtban ágoston-rendi szerzetes lett. Megszerezte a teológia doktora címet és huszonkilenc éves korában professzor lett a wittenbergi egyetemen. 1517-ben kiszögezte híres 95 tételét a wittenbergi vártemplom kapu­ jára. Ekkor harmincöt éves volt. A tételek főleg a búcsúcédulákkal folytatott üzletelés ellen tiltakoztak. Még a halottak számára is lehetett Isten­ től jó pénzért bűnbocsánatot vásárolni. Luther fő ellenérve az volt, hogy a búcsúcédulák csökkentik az őszinte megbá­ násban való hitet. (A mai olvasó számára a 95 tétel csaló­ dást okozna, nem érezné meg bennük a későbbi reformáció erejét és csapását az egyházi hierarchiára.) 1517 végére a tételek megjelentek nyomtatásban is Lipcsében, Nümbergben és Bázelben. 1520 és 1521 között még az alábbi műveket adta ki: A német nemzet keresztény közösségéhez, Az egyház babilóniai fogságáról, A keresztény egyház szabadságáról. A vita már egyre kevésbé a búcsúcé­ 163

<—a- P o p p e r P é t e r - o *

dulákról, hanem arról szólt, hogy az egyháznak világi vagy isteni hatalma van-e. Annak idején az egyház isteni hatal­ mának tagadása miatt égették meg Húsz Jánost, s most Lu­ ther is e sors felé tartott. V. Károly császár, látva, hogy Luther hatása gyengít­ heti Róma befolyását a németországi választófejedelmek között, meghívta a wormsi birodalmi gyűlésre, és 21 napra szóló védelmet ígért neki. A gyűlésen Luther nem volt haj­ landó visszavonni tételeit (Itt állok, mert nem tehetek más­ ként.), ezért a császár - egyházi nyomásra - kénytelen volt birodalmi átokkal sújtani. Bárki megölhette. 1520. december 10-én Luther elégeti a pápai kiátkozást tartalmazó bullát. Állítólag közben ezt mormolja: Mivel megzavartad Isten igazságát, pusztítson el az örök tűz. 1521. január 3-án a pápa kimondja az egyházi átkot Lutherre. 1522-ben Bölcs Frigyes szász választófejedelem elraboltatta, amikor Wormsból elindult, hogy visszatérjen Wittenbergbe, a „képrombolók” megfékezésére, akik őrá hivat­ kozva pusztítani kezdték a hagyományosan feldíszített templomokat. A választófejedelem meg akarta védeni eset­ leges gyilkosaitól. Váratlanul lovasok rejtélyes csapata ra­ gadta magával, szemét bekötötték, kerülőutakon vezették, míg éjszaka megérkeztek Wartburg várába. Eveken át zakla­ tott, hajszolt életére végre csönd ereszkedett. Nem tanítha­ tott, nem tárgyalhatott, nem misézhetett, nem voltak láto­ gatói. A nagy erdők csendje és a hegyi szelek zúgása vette körül. Mindez nagy lelki változásokat eredményezett. En­ nek jeleként haját, szakállát megnövesztette, már nem vi­ selt tonzúrát, letette a szerzetesi öltözetet is. Junker Georgnak nevezte magát. 1 6 4 -£-*

*■*«- L u t h e r

Egy kis toronyszobában élt, de krónikus betegsége minden eddiginél erősebben gyötörte: „A székletem annyira kemény, hogy egész erőmmel kell nyomnom, egészen az izzadásig. T ablettákkal is próbálkozom, és nyertem egy kis meg­ könnyebbülést, és vér és erőlködés nélkül megnyíltak a beleim, de az előző repedés sebe még nem gyógyult be teljesen” - írta egyik kicsempészett levelében Melanchtonnak. Elrablásakor magához szorítva tartotta a Bibliát. Most elkezdte görögből németre fordítani az Újszövetséget, s tíz hét (!) alatt elkészült vele. 1534-ben az egész Szentírás meg­ jelent német nyelven, és rövid idő alatt hatalmas népszerű­ ségre tett szert. Addig csak görög és latin nyelvű B ibliák lé­ teztek; az egyszerű nép nem férhetett hozzá anyanyelvén a kinyilatkoztatáshoz, csakis papi tolmácsolással. Még Wartburgból származik a szerzetesi fogadalom el­ ítélése: Luther szerint a fogadalom révén a szerzetes saját szentségével akarja elnyerni Isten kegyelmét. Híreket kapott, hogy az Ágoston-rendben már nem miséznek, a szerzeteseket nyilvánosan kigúnyolják. 1522 má­ jusában hazatért. Hirdeti, hogy az élet lényegében hitből és szeretetből áll. A hit Isten felé irányul, a szeretet az embe­ rek felé. 1525-ben megnősült. Feleségül vette a nála tizenhét évvel fiatalabb Katharina von Bora apácát, aki virágzó ház­ tartást hozott létre. Hét gyerekük született, közülük öt ma­ radt életben. Luther nővérének váratlan halála után az ő hét gyerekét is magukhoz vették. 1527-ben a speyeri birodalmi gyűlés az egész biroda­ lom területén betiltja a reformációt. Akkor reformációnak neveztek minden, eredetileg Luther által elindított mozgal­ mat a pápaság ellen, vagyis minden szellemi-vallási irányza­ * o - 165

*-*■ P o p p e r P é t e r - o *

tót, amiből a mai protestantizmus kinőtt. A reformáció ál­ láspontját a vitatott kérdésekben Melanchton fejtette ki és Luther elfogadta: „Én úgysem tudtam volna ilyen szelíd és mérsékelt hangon elmondani tanításaim at.” Luther a parasztháborúk során mérsékelt, fékező állás­ pontot foglalt el, s ezért sok hívét elvesztette. Különösen akkor, amikor megjelent A parasztok rabló és gyilkos hábo­ rúi ellen című pamfletje. 1524-26 között zajlott le híres vitája Rotterdami Erasmussal. A téma az volt, hogy vajon az Istenhez fordulás az ember szabad akaratából történik-e, vagy az Isten által de­ terminált? 1540-től írásaiban egyre több az előítélet és az erősza­ kosság. Híre járt, hogy egyes vidékeken a zsidók hitükre térí­ tenek keresztyéneket. Annak ellenére, hogy előzőleg Lu­ ther tollából jelent meg a Jézus Krisztus is zsidónak szüle­ tett című vitairat, 1543-ban megírta A zsidókról és hazug­ ságaikról című művét. Követeli, hogy égessék fel a zsinagógákat, a zsidók otthonait, könyveit, ítéljék őket örö­ kös szolgaságra és tiltsák el a földtulajdontól. (400 évvel ké­ sőbb hű követőkre talált, akik alaposan túllicitáltak rajta.) 1545-ben hasonló indulattal írt vádiratot jelentetett meg Az ördög alapította római pápaság ellen. Mi volt ez? Kezdődő szenilitás? A szűkülő agyerek nö­ vekvő uralma a szellem felett? A zongorista hiába maradt ugyanaz, a rozsdásodó zongora elkezdett hamisan szólni? Ebben az időben már sokféle betegség kínozta és sú­ lyos fáradékonyságról panaszkodott. 1546-ban, utolsó egye­ temi előadását ezzel a mondattal fejezte be: Fáradt vagyok, nem bírom tovább. *-&

166 -t>*

L u t h e r -o *

II. L u ther drám ája J El lehet töprengeni a Krisztus utáni második évezred talán legnagyobb hatású gondolkodójának sorsán és jellemén. A Luther (eredeti nevén a Luder) családban nyolc vagy ki­ lenc gyerek született, de négy vagy öt fiatalon meghalt. Az életben maradottak között Márton volt a legidősebb és már gyerekkorában feltűnően értelmesnek bizonyult, ezért apja súlyos áldozatok árán Magdeburgban és Eisenachban tanít­ tatta, ügyvédnek szánta. Azonban 1505 nyarán villám csa­ pott le mellette, amitől a földre esve ez a kiáltás szakadt ki belőle: Szerzetes leszek! Vajon miféle egzaltáció ez? Halálfélelem? Isten elhí­ vása? Az Úr választást kínált neki, hogy vagy követi testvé­ reit a halálba, vagy meghal a világ számára? Dühöngő apja tiltakozása ellenére Szent Ágoston rendjében lett novícius. Kemény élet várt rá. Keveset és si­ lány ételeket ettek, télen nem fűtöttek, csak egyetlen szo­ bát, csuhájukban majdnem halálra fagytak. Voltak megve­ tésre méltó csalók, akik szőrmebélést rejtettek csuhájukba. De nem Luther! „Majdnem halálra koplaltam magam, mivel egy csöpp vizet, vagy morzsányi ételt sem vettem magamhoz újra és újra három napig. Nagyon komolyan vettem a dolgot.” Minden héten elimádkozták a 150 zsoltárt. Állandóan imádkoztak: a hajnali ébredéskor matutinumot mondtak, hat órakor a príma következett, kilenckor a tercia, délben a sexta. Ebéd után egy órát pihenhettek, aztán a nóna és a vésperás került sorra, este a completoriummal zárták a napot. Amikor feltűntek kiváló képességei, von Staupitz vi­ ce-generális felmentette a söprés és takarítás alól, cserébe szó szerint meg kellett tanulnia az egész Ó- és Újszövetséget. 167 -o*

P o p p e r P é t e r +í—

Ez lett az alapja a későbbi bibliafordításnak, kiváló latintudása mellett héber és görög nyelvismeretének. Thomas Mann Varázs hegyében Settembrini úr hang­ súlyozza Luther keleties arcvonásait. Mindenesetre nem mindig gondolkozik európai módra. Hisz abban, hogy a depresszió az ördög mibennünk, aki szembeszáll Istennel: és látta, hogy jó! A szélsőségek embere, mohó érzékiség és ke­ mény aszkézis váltakozik a lelkében, még a béltraktusa is színhelye egy ádáz spirituális küzdelemnek: hisz abban, hogy két kiadós szellentés elűzi a sátánt. A sátán viszont azon ügyködik, hogy ne tudjon nagyokat szellenteni: egész életében súlyos székrekedéssel küszködött. Az emésztés és a széklet dolgai sokat foglalkoztatták, és néha jó ötleteket su­ galltak neki. A tejtermelő parasztok panaszolták, hogy tol­ vajok ellopják a reggeli fej és után a kereskedők számára ki­ tett tejet. —Egyszer szarjatok bele minden edénybe —tanácsolta. És igaza lett. Éppen ez a furcsa benne: a biztos realitásérzék és a megható hitbeli érzékenység. Luther a teljes ember: megrendítően nagy és szánni valóan kicsi egyszerre. Amikor nagy fájdalmai voltak, ezt kiáltozta: - Üss csak, Uram Jézus, üss csak! Megérdemlem. Szenvedései, kínlódásai növelik fel a korszak legdrá­ maibb lényévé. Mintha parányi ember volta állandóan ros­ kadozna önmaga szellemi nagysága alatt. Hatása felmérhetetlen. Túlzás nélkül állíthatjuk, hogy Luther életműve nélkül ma nem létezne Európa. Ahová nem jutott el a reformáció, ott nem alakult ki Európa: euró­ pai gondolkodás, európai erkölcs, európai esztétikum, euró­ pai misztikum... Többek között ez volt Oroszország titka is, 168 -ts~

L u t h e r -o-

de minden totális rendszer titka. Luther nélkül nem érthető sem a diktatúra, sem a demokrácia. De hagyjuk a politikát! Luther igazi jelentősége és nagysága akkor bontakozik ki előttünk, ha végiggondoljuk, hogy másfélezer év után ő bontotta meg a kereszténység egységét. A mai keresztény felekezetek kialakulása Luther tevékenységére vezethető vissza. A „hit” ma is egyetlen, bonthatatlan és egységes, Is­ ten egy és egyetlen, de egyházakból annál több van. Luthertől származik a „hit által való megigazulás esz­ méje”: Isten számára csak a személyes hitnek van jelentő­ sége. A jó cselekedetek nem vezetnek a mennyek országába, még a megtört szívűek bűntudata, bűnbánata sem. Ettől kezdve az üdvözülés már nem az egyház felelőssége, nem kollektív ügy többé, hanem kizárólag az egyén „feladata”, Isten és ember legintimebb titkos kapcsolatának függvénye. Legnagyobb hittudományi felfedezése az volt, hogy Is­ ten örömadásán és igazságosságán túl hirdetni kezdte a fáj­ dalomban és gyötrelmekben való üdvözülést. A szenvedés­ ben elrejtőzött Istent. Ez avatta Luthert talán a keresztény­ ség legnagyobb vigasztalójává. És nincs tovább! Illyés Gyula kínlódva kering A reformáció genfi em lék­ műve előtt. Lelkében két ős csatázik: „a mindig úrhitű tolnai pásztor, s a csupa dac sárréti prédikátor”. Végül, ezt mondtam, önvigasztalásképp: volt bárkié a szándék, maga az Isten se tudhatta másképp. Luther „borotvaél”-ember, a középkor és az újkor ha­ tárán él. A toulouse-i krónikának nevezett feljegyzés is ♦■a- 169 -t>~

— a- P o p p e r P é t e r

megemlékezik egy ilyen furcsa sorsról, karakterről. Roger grófot feljelentik, hogy a „tiszták” eretnekmozgalmához tar­ tozik. A francia inkvizíció megidézi és kap egy árkus papírt, tollat és két óra időt, hogy ezalatt készítse el ellenségeinek névsorát. Ha a feljelentő szerepel közöttük - szabadon en­ gedik, de ha nincs rajta ellenségeinek jegyzékén, akkor ala­ pos gyanúként értékelik és elindul a vizsgálat. S a naiv Roger súlyos hibát követ el: megfeledkezik a feleségéről! Keservesebbnél keservesebb kínzásokat áll ki. Mert az inkvizíciónak beismerő vallomás kell. Nem gyilkolni akar, hanem meg akarja menteni a bűnös lelkét a kárhozattól. S ha bevallja és megbánja eretnekségét, akkor feloldozzák és gyor­ san átadják az állami hóhéroknak, hogy tiszta lélekkel haljon meg, nehogy visszaessen. Roger ezt jól tudja. Nem vall. Fur­ fangosan megszökik, hadaival feldúl jónéhány dominikánus kolostort, szerzeteseket gyilkol, az oltárokat prostituáltak köz­ reműködésével megszentségteleníti, amíg újra el nem fogják. Sziklabörtöne falához láncolva él huszonvalahány évig. S az inkvizíciós atya minden hónapban meglátogatja, és - az atya feljegyzése szerint - mindig ugyanazt mondják egymásnak: Atya: Testvérem, valld be, hogy eretnek vagy, bánd meg bűnödet, hogy feloldozhassalak, és tiszta szívvel állhass az Úr elé. Roger: Te komolyan elhiszed az emberek bűnbánatát1 A kíntól féln ek és ezért minden bűnt magukra vesznek. Atya: Testvér, te őrült vagy! Csak nem képzeled, hogy van olyan ember, aki néhány órai szenvedéstől megriadva ha­ misan gyón és ezzel az örök üdvösségét kockáztatja. Roger: Atyám, te őrült vagy! A tüzes vas ott izzik az or­ ruk előtt. Egy pillanat haladékért azt is bevallják, hogy az ör­ dög szeretkezett a m am ájukkal is. ♦-H- 170

L u t h e r -t>-*

Két ember beszélget? Dehogy! A középkor és az újkor hangját halljuk. S Luther ugyanígy. Az újkoripróféta kiszögezi a tétele­ it, a középkori zsidóüldözést javasol. Az újkori tudja, hogy kétely nélkül nincs hit, a középkori bélgázzal akarja elűzni a sátánt. Az újkori a kakás tej ötletével akarja leszoktatni a tolvajokat a lopásról, a középkori epegörcseit Jézus büntető korbácsolásának fogja fel. Szegény Luther! Derékig kiemelkedve a középkor sö­ tétségéből, feje körül valami fény is sugárzik. Jézusa arany glóriát ad neki, a Sátán aranyeret. Ugye, megérdemli, hogy örök világosság fényeskedjék neki?

•■a- U t ó s z ó -t>**

UTÓSZÓ C . G . Jü N G VISSZANÉZ

Miért éppen Jung? Mert Jung látta át legmélyebben, hogy a hagyományos történelmi vallások sürgős és mély reformra, vallás-békére szorulnak, az emberi kultúra, erkölcs és spiri­ tuális megismerés érdekében. Jung az objektivitásnak abból a követelményéből in­ dul ki, hogy a természettudománynak minden emberi tudo­ mányéhoz hasonló megismerőképességet kell tulajdoníta­ nia a teológiának, sem felszínesebbet, sem mélyebbet. Meg­ állapítja, hogy ugyanolyan kevéssé lehet kétséges egy Legfőbb Lény létezése, mint ahogy az anyag létezése kétség­ telen. A fizikai érzékelés által megragadhatón túli világ: va­ lóság, tapasztalati tény. Csak nem értjük. Jung nem lát ellentmondást, ütközést a vallás és a ter­ mészettudomány között. Ezt ma már anakronisztikus elkép­ zelésnek tartja. A természettudomány csak azzal foglalkoz­ hat, ami érzékelhetően van. Vallás pedig van, mint tény lé­ tezik. A vallási élmény pedig tapasztalás, nem pedig nézet. Nincs mit vitatkozni rajta. Ha valakinek misztikus élménye volt, akkor az volt neki, és kész. Ezt senki el nem veheti tőle. Saját magát illetően így vall: ^

173 hh

P op p er P é te r

U tó szó

- „...Nekem is van olyan élményem, amit Istennek neve­ zek. Ez az én saját akaratom m al szembeni más, többnyire erő­ sebb akarat megélése, amely utam at gyakorta, látszólag pusz­ tító következményekkel keresztezi, különös gondolatokat plán­ tál a fejem be, s egyszeregyszer korántsem óhajtott irányba szorítja sorsomat, vagy váratlanul kedvező fordulatot hoz, függetlenül attól, hogy mit tudok és mi a szándékom, - No de miért kell önnek ezt a Valamit »Istennek« neveznie? - Miért ne? Mindig is úgy hívták: »Isten«. Kitűnő név, s igazán nagyon találó. K i állíthatná komolyan, hogy sorsa és élete csakis tudatos terveiből adódóan lett olyan, amilyen?” Az ember biztos a szubjektív tapasztalásban. De a ta­ pasztalás értelmezésekor minden elképzelhető korlátozást figyelembe kell venni. Nem azonosíthatja magát minden további nélkül azzal, amit szubjektíve megélt. Ez a kritika hiányát jelentené, azt, hogy valaki döntő dolgokban nem hajlandó az értelmét használni. Jung előítéletnek nevezi, hogy az istenség az emberen kívül van. Szerinte blaszfémia volna azt állítani, hogy Isten mindenütt kinyilatkoztathatja magát, csak a lélekben nem. Isten a szívben, vagy ha úgy tetszik, a tudattalanban lakik. De nem esik egybe a tudattalannal, hanem annak egy kü­ lönleges tartalmával, nevezetesen azzal a mélymaggal, amit Jung Selbstnek nevezett. Jung a Selbstet az alábbiak szerint határozza meg: A Selbst személyiség-centrum, legbensőbb önma­ gunk, rendeltetésszerű lényünk felsőbbrendű magja, kiterje­ désre ösztökélő] e-vezérlője, központi archetípus, hatalmas erejű „őskép.” „A hagyománynak megfelelően így nevezem: Isten. Minthogy pedig a sorsom tulajdonképpeni értelmében

önmagamat is ábrázolja, »személyes Istenről« beszélek, fő ­ ként, ha am a hatalom a lelkiismeret alakjában lép elém, mint valami »vox Dei« (Isten hangja), amellyel aká r beszél­ gethetek, sőt vitatkozhatom is. Csakhogy nem könnyű szót érteni a teológusokkal, nem hallják a másik embert (aki eleve téved), csak önmagukat (s ezt Isten igéjének nevezik). Ez talán attól van, hogy - nem is tehetnek másképp - lefelé prédikálnak a szószékről, amire senkinek sem szabad válaszolni. Az e ffa jta beállítottság, amellyel szinte mindenütt találkoztam, hessegetett engem ki a templomból, mint oly sok mást is. Szívesen csevegek olyan teo­ lógusokkal, akik értik és érteni akarják, amiről beszélek, A társalgás mindenesetre ott ér véget, ahol az egyház és fe le ­ kezet kőfalá b a ütközünk, ott ugyanis a bizonykodás és a ha­ talmi indulat veszi kezdetét, mely utóbbi önmagán kívül már semmi mást nem hagy érvényesülni Ezért nevet az ördög az egymással hadakozó négyszáz protestáns felekezet(ecske) és a nagy reformátori egyházszakadás láttán. Mintha még a ke­ resztény egyházak sem tudnának egyezségre jutni! M icsoda pokoli blam ázs!” Ez az oka annak, hogy a képzett és művelt emberek so­ kasága elhagyja az egyházakat és a templomokat. Az egyház fokozatosan lecsúszik egy intellektuálisan alacsonyabb szín­ vonalra. Ez a keresztény szellemi élet deficitjét jelenti. A tömegekre támaszkodó egyház lassan semmiben sem kü­ lönbözik az államtól. A hit és a tudás szétválasztásával vi­ szont egy olyan kollektív tudathasadás jön létre, ami meg­ magyarázza az újkor zavart szellemi állapotát. Ezt az állapo­ tot mélyíti, hogy a kereszténység nem törekszik arra, hogy szót értsen az emberi értelemmel. Létrejön egyfajta formális hit, aminek már semmi hatása nincs az életre. Aki nem adja

*-&

m h

-

174

^

y

175 4^

.

y *«a- P o p p e r P é t e r -t>-

fel a megértés igényét, végül a keresztény hagyományt, mint puszta fantáziát, kihajítja az ablakon. Éppen ezért manapság rengeteg olyan neurotikus van, akiket az betegít meg, hogy nem értik, miért nem üdvözülhetnek a saját lelki igényeik szerint. A megoldást egy újfajta, egyszersmind a keresztény er­ kölcsre és a távol-keleti bölcseletre támaszkodó orvosi és lé­ lektani pedagógia kimunkálásában látja, vagyis abban, hogy az embereket, a fiatal nemzedékeket újra kell nevelni: „Hiszen átélhettük, mi lesz akkor, ha az erkölcsre egy egész nép, mint valami bárgyú maszkra, ráun. Akkor elszabadul a bestia, s egy egész civilizáció süllyed el az erkölcsvesztés bódu­ latában.” Jung éles különbséget tesz a keresztény ember és a megkeresztelt pogány között. Mindezideig - 2000 évig - a kereszténység nem fért hozzá az archaikusnak megmaradt pogány lélekhez, így az nem is változott. Kritikus helyzetek­ ben a keresztény kultúra ijesztően üresnek, csak külső máz­ nak bizonyult. Krisztus jelen van minden képben és szóban, templomban és Bibliában. Belül azonban sehol nincs ott. Bent az ősidők istenei uralkodnak, mint időtlen időknek előtte, azaz a külső istenkép lelki megfelelője lelki kultúra híján fejletlenül megrekedt a pogányságban. Hiába erőlködött a keresztény nevelés, nagyon keve­ sen élték át, hogy Isten önnön lelkünk legbensőbb sajátja. A megkeresztelt és keresztény módon nevelt pogány csak kívülről találkozott Krisztussal, saját leikéből azonban soha­ sem lépett eléje. Ezért ott még mindig a sötét pogányság szelleme önti el a keresztény kultúra és erkölcs világát. ,Jelenünk léleknevelőjének legfontosabb feladata az volna, hogy utat mutasson az embereknek, hogyan juthatnak 176 -*>-

U t ó s z ó -t>*

el ahhoz az Ősélményhez, amelyben Pálnak a dam aszkuszi úton a legvilágosabban része volt. Tapasztalatom szerint ez az út csak az egyén lelki fejlődési folyam atában nyílik meg.” A lelki fejlődés legnagyobb akadályának a konvencio­ nális kollektív eszmék vonzását tartja. Ez elnyom minden belső hangot, nem vesszük észre saját lelki károsodásainkat, s feljogosítva érezzük magunkat arra, hogy a szomszédnak jó tanácsokat osztogassunk. „Kereszténynek tartom magam, ugyanakkor viszont meg vagyok győződve arról, hogy a mai kereszténység nem jeleníti meg a végső valóságot. Ezt korunk kaotikus helyzete bizo­ nyítja. A pillanatnyi állapot nekem elviselhetetlennek tűnik, ezért abszolút szükségesnek tekintem, hogy alapvető tovább­ fejlődés következzék be a kereszténységben.” Be kell látnunk: ,Az eddig alkalm azott eszközökkel nem sikerült a lelket olyan szintig krisztianizálni, hogy a ke­ resztény etika legelemibb követelményei csak valamelyest mér­ tékadóan befolyásolták volna a keresztény európai legesleg­ főbb vonzódásait.” Fiatalember, soha ne felejtsd el: A tudomány keresi az igazságot, mert nem érzi magát an n ak birtokában. Az egyház birtokolja az igazságot, ezért nem is keresi.

^

F ü g g e l é k -*>*

FÜGGELÉK Hosszú habozás után, önmagammal vitatkozva határoztam el, hogy az eddigieket függelékkel egészítem ki. Egyrészt a vallásalapító rangra a könyv szereplőin kívül mást nem tartottam méltónak. A világ tele van ilyesfajta próbálkozások­ kal. Gondolják meg, egyedül a protestantizmusnak mára már több mint 400 változata, szektája, kis vallása, iskolája ismert. A vallások nagyon könnyen differenciálódnak, mintha osztódással szaporodnának. Nem szólok most a tudatosan mesterkélt, hamis, olcsó szociális szerepeket igénylő ál-prófétákról, akik olyan szívesen játsszák el Isten küldöttének szerepét. Mégis óvatosságra int a történelem, hiszen a mai ke­ reszténység annak idején csak jelentéktelen szektának lát­ szott, amelyet a Talm ud is csak egy-két évszázad elteltével tartott érdemesnek a megemlítésre. Történetileg elhanya­ golható, de pszichológiailag érdekes Anatole Francé egyik novellája. Bajaeban - az ókori Róma Siófoka - nyaral két idős patrícius. Beszélgetnek. Azt kérdezi az egyik: —Te Pilátus, am ikor júdeai prokurátor voltál, a főpap­ ság kérésére kivégeztettél egy fiatal zsidó rabbit... - Ugyan már! Tudod jól, hogy soha nem szóltunk bele vallási kérdésekbe. •Kf 179

Po pper P éter

- De ez politikailag sem volt veszélytelen ember. Egy fe l­ kelés esetén mind a Dávid-ház, mind a Heródes-ház részéről trónkövetelő lehetett volna. - Lehetséges. És most miért hozod szóba? - Beszélik, hogy új vallást teremtett és már itt, Róm ában is vannak hívei. Úgy hívják, hogy Jézus... -Jézu s? - Názáretből való Jézus. - Jézus... Jézus?... Ne haragudj, nem emlékszem. Minderre való tekintettel szubjektíve teljes szabadságot adtam magamnak. A megszámlálhatatlanul sok kis vallás, szekta, hívő igehirdető, bizonytalan sorsú és jövőjű áhítatos csoport, rejtett üzleti vállalkozás, megváltást, egyedüli igaz utat ígérő szellemi közösség közül először is két - egymással rokon - , önmagát szellemtudományos mozgalomnak nevező gyülekezetét választottam ki, amelyeknél - de távolról sem egyedül náluk - felderengeni látom egy jövő emberiség-vallás lehetőségét. Először is a teozófiáról és főként a belőle kisarjadt antropozófiáról lesz szó. Az alapítókra figyelve hangozzon el hat név: Helena Petrovna BLAVATSKY (1821-1891) Charles Webster LEADBEATER (1847-1934) Henry Steel O LC O TT (1832-1907) Annié BESAN T (1847-1933) Dzsiddu KRISNAMURTHI (1895-?) Rudolf STEINER (1861-1925) A mai kor embere számára, aki (a „new age” elneve­ zésű periódusban) átlépőben van a Halak csillagképéből, vagyis a Krisztus-kozmoszból a Vízöntő-kor hajnalába - va­ jon ennek ki lesz a szellemi impulzátora? - a fentiek közül Dzsiddu Krisnamurthi és R u dolf Steiner neve emelkedik ki. *-*H- 1 8 0

F ü g g e l é k -*>-

Krisnamurthit 1909-ben Leadbeater fedezte fel, aki a Teozófiai Társaság egyik alapítója, Blavatsky mellett társ­ elnöke volt, és a The Hidden Sídé o f Things (A dolgok rej­ tett oldala) című írásával lett világhírűvé. Krisnamurthi - aki felfedezésekor tizennégy éves volt - Dél-Indiában (Madanapalle) született. Leasbeater és Blavatsky egy „nagy inkarnációt” fedeztek fel a fiúban, ké­ sőbb e vonatkozásban Annié Besant is csatlakozott hozzá­ juk. Maitréja Buddha - a jóslásokhoz képest - korai megtes­ tesülésének és Jézus Krisztus váratlan visszatérésének tartot­ ták. (Maitréja Buddha, a történeti Gautama Buddhát követő szeretet-Buddha megjelenése lett volna a földön, Jé ­ zus parusziáját - második visszatérését - megelőzően. Na de ilyen rövid idő után? Évszázadokról, ezerévekről volt szó!) Helena Petrovna Hahn (majd férje neve után Bla­ vatsky) és Henry Steel Olcott hozták létre a Teozófiai Tár­ saságot 1875-ben, amelynek mára már minden jelentősebb országban van alszövetsége. Központja Madrasban műkö­ dik. A társaság lényegében az indiai bölcselet és a keresz­ tény eszme szintézisére törekszik. Központi jelentőségű ka­ tegóriái a reinkarnáció, a karma és a golgotái misztérium, a Messiás megjelenése a földön. Ennek megfelelően Krisna­ murthi vált a mozgalom központi alakjává. Felfogásuk szerint az emberiség spirituális fejlődésének elősegítésére állandóan visszatérnek „nagy inkamációk”, pl. boddhisattvák, akiknek személyes fejlődésük érdekében már nem kellene megszületniük, túlhaladták az ember-fokot. Ezeknek az inkarnációknak a nyilvántartására hozták létre a Kelet Csillaga Rendet. A döbbenetes szellemi élményekről, az Á kasha Kró­ nikába való bepillantásokról beszámoló Rudolf Steiner 1 81 -t>*

P o p p e r P é t e r -ts-*

1913-ig főtitkára volt a Teozófiai Társaságnak. (Az indiai mítosz szerint az A kasha Krónika tartalmazza a világ összes múlt, jelen és eljövendő eseményeit.) Steiner éppen a Krisnamurthi-kultusz miatt szakított a Teozófiai Társasággal és a Kelet Csillaga Renddel. Meggyőződése volt, hogy nem lehet mechanikusan összeilleszteni a távol-keleti és a keresztény világismere­ tet, hanem a modem ember intellektuális és emocionális igényeinek megfelelő szellemtudományra van szükség. Ezt nevezte antropozófiának, gatyás fordításban: embertudo­ mánynak. Az antropozófia fontosabb részei: a földfejlődés le­ írása, az emberi test négyes tagozódása, a reinkarnáció, a karmatan, Buddha mint a kereszténység előhírnöke, Jézus és a golgotái misztérium, a szociális élet hármas tagozódása. Az antropozófiára épül a Waldorf-pedagógia, az euritmikus mozgásterápia, az antropozófus orvoslás és gyógyszer­ gyártás (Weleda), a növények biodinamikus termesztése. Az antropozófia ismeretelméleti alapja, hogy igennel vála­ szol arra a kérdésre: lehet-e az emberi gondolkodás egyszerre tudományos és szellemi (spirituális és kognitív)? Szilágyi Péter antropozófus vezető megfogalmazásá­ ban: „Az ember áll az időben és kérdez. Kérdezi saját magát és a világot, és végső fokon tulajdonképpen aká r saját magá­ hoz fordul, akár a világhoz - tehát akár befelé, aká r kifelé fordul -, Istent keresi. Akit természettudományos, vagy vélt természettudomá­ nyos gondolkodásmódjánál fogva, esetleg természettudomá­ nyos beképzeltsége miatt netán visszariaszt az, hogy »Istent keresi«, an n ak a számára nyugodtan lehet fogalm azni úgy is, hogy egy fizikain túli, de azzal összefüggő szellemi világot ke•>-h- 182 -o *

Függelék

rés. Az okozatokon túl az okok világát keresi. Vagy: keresi a világ nem fizikai tartalmát.” Az antropozófus világmozgalom központja a mai napig a svájci Dornachban működő GOETHEANUM. (Steiner hosszú évtizedeken át foglalkozott Goethe életmű­ vével. Meggyőződése szerint Goethe az újkor egyik legna­ gyobb misztikus beavatottja volt.) Steiner szakítását a Teozófiai Társasággal igazolta, sőt arra szinte pecsétet tett Krisnamurthi 1927. augusztus 3-án elmondott Ommon Camp-i beszéde. Ebben bejelentette, hogy megvilágosodásban volt része, amelynek során talál­ kozott Maitréja Buddha lényével is, akinek őt tartották. Végeredményként kilép a Teozófiai Társaságból és felosz­ latja a Kelet Csillaga Rendet. Hangsúlyozta, hogy ő nem Krisztus-inkarnáció, nem Maitréja Buddha megtestesülése, nem ő a Messiás! Ezen túl független és szabad szellemi kuta­ tóként él tovább. így is történt. Soha nem írt, de elképesztő szuggesztivitással beszélt, járta a világot és előadásokat tartott. Volt olyan előadása az óceánon túl, amire több mint tízezer hall­ gató gyűlt össze. Szavait tanítványai jegyezték fel és adták ki könyv alakban. Krisnamurthi és Steiner alapvető gondolatmenete, hogy az embernek meg kell szereznie a képességet saját tö­ kéletlenségének kibírására, és annak a tudásnak az elviselé­ sére, hogy mivé válhat akkor, ha tökéletlenségeit legyőzi és megszerzi hiányzó tulajdonságait. Rá fog jönni arra, hogy ő, mint ember, nem a legtöké­ letesebb állat, hanem a legtökéletlenebb isten. A „legkisebb isten”. Rá fog jönni arra, hogy a teremtés nem lezárt folya­ mat, hanem jelenleg is tart. Rá fog ébredni, hogy én-fejlő183 -o *

*-a- P o p p e r P é t e r - t u ­

F ü g g e l é k -o *

dásé során szabaddá vált, s ezáltal kreatúrából maga is teremtővé lett, önmaga teremtöjévé, és szavai, tettei, viselke­ dése révén a többi ember, a világ formálójává lépett elő. A beavatást igénylő embernek három nagy lépést kell mo­ rálisan megtenni előre, amíg egy kis lépéssel tovább juthat a beavatási úton. És nagyon nagy, végtelen türelemre van szüksége.

Hare Krisna Hare Krisna Hare R am a Hare Ram a Krisna Krisna R am a Ram a Hare Hare

Szállj merészen, mint a sasmadár, S kérdezd rendületlenül a világ titkait, De ne csüggedj akkor sem, H a a feleletre vám od kell, Egy bárány türelmével, Megtestesüléseken át.

Srila Prabhupada indiai jogász 1966-ban áthajózott az USÁ-ba, kifejezetten missziós programmal. 1976-tól világ­ szerte igen nagy gyorsasággal terjedt el a Krisna-tudat. A Krisna-tudatúak magyar vezetője, Sivarama Swami Maharaja 1949-ben született Magyarországon, 1956-ban szü­ leivel Amerikába emigrált. 1973-ban lett Prabhupada ta­ nítványa. 1979-ben sannyasi-avatást kapott. A Krisna-tudatúak kétféle avatást kaphatnak: k ik é­ szít és szerzetesit. A szerzetesek sáfrányszínű ruhában jár­ nak, a házasok vagy a házasulandók fehérben. A férjezett nők piros hindit (pöttyöt) viselnek a homlokukon. Legszí­ vesebben veszik, ha a lelki vezető hozzájárulásával a krisnások egymás között házasodnak, de az egyházon kívülről is választhatnak élettársat. A házasság egy életre szól, válás nincs. Általában a rendházakban laknak és étkeznek. A há­ zasok részére az egyház szerény lakást és megélhetést bizto­ sít. Szexuális életre csak gyermeknemzés céljából kerülhet sor. A vallási megkötöttségek nagyjából az alábbiak: Homlokukon a tilaka-jelet viselik, amit naponta fel­ festenek fehér festékkel. A férfiak kopaszra borotválják a fe­ jüket, mint a buddhista szerzetesek, de egy haj tincset hátul meghagynak. Ez az egyetlen személyes istenben való hitük­ nek a szimbóluma. 108 szemből álló faláncot (japát) visel­

Hazánkban a másik említésre méltó szellemi irányzat a Krisna-tudatúak egyháza. Magyarországon a távol-keleti vallásbölcseletek közül a Krisna-tudat tette meg a legnagyobb lépéseket afelé, hogy elismert vallássá váljon. Ma szerte az országban templomok­ kal, rendházakkal, farmmal, szegények konyhájával, könyv­ terjesztéssel stb. intenzíven foglalkozó telephelyeik vannak. A Krisna-tudat a sokezer éves indiai kultúra egyik le­ ágazása, amely inkább a nyugati civilizációk között hódít, mintsem Indiában. Indiában szent helyük Vrindavána, ahol Lord Krisna gyerekkorát töltötte, és Majapur, Sri Caitanya Maháprabhu szülőhelye. A 15. században Caitanya jött rá arra, hogy a mantrikus szövegmondás transzcendens hangvibrációt hoz létre, amely megtisztítja a lelket a destruktív erőktől.

184

185

*
•

nek, amit minden reggel végigimádkoznak, minden szem­ nél elmondják a mantrájukat. Ez kb. másfél óráig tart. Ezen kívül a maha-mantrát recitálják, éneklik és este táncolják. Nem ehetnek húst, olyan ételeket és italokat, ame­ lyeknek kábító hatást tulajdonítanak, nem játszhatnak sze­ rencsejátékokat. A nyolcvanas-kilencvenes években erős támadások érték őket, sok hamis váddal (pl. droghasználat, agymosás, a családtól való elszakadás stb.), amelyek lassan elenyésztek. Ma hivatalosan bejegyzett egyházként mű­ ködnek. Tagjaik túlnyomórészt fiatalok, akik különböző okok­ ból vállalják a szerzetesi élet szigorú fegyelmét. Sok közöt­ tük az igaz szellemi utat kereső ember, a polgári élet hazug konvenciói elől menekülő, de nem ritka motívum a szülők­ től való elszakadás demonstrálása, a polgár-bosszantás („én más vagyok, mint ti”) sem. Én azt tapasztaltam, hogy ahol a család nem támadja a gyermek szellemi útválasztását, ott harmonikus kapcsolat alakulhat ki, vagy őrződhet meg a szülőkkel, rokonokkal, s ezt a közösségben is jó néven veszik. Minden lelkész és szerzetes saját munkát kap a könyv­ kiadásban, fordításban, terjesztésben, a szerzet konyháján, a takarításban, a mindennapi élet problémáinak megoldásá­ ban stb.; egyetemi vagy másféle tanulmányokat folytatnak, művészkednek; ápolják a civilekkel való kapcsolatukat. Új vallás? Végleges megoldást jelent? Ma még csak kevés tapasztalat van arról, hogy hosszú évek során miként és mivé változik a tanítványok élete. Mindenesetre felkínál egyfajta megoldást fiatal vagy magányos emberek szellemi éhségének csillapítására. S végül a Hit Gyülekezetéről. Németh Sándor katoli­ a- 186 -£-*

Függelék

kus pap 1979-ben kilép a katolikus egyház tagjai közül. Lelkipásztori megbízást kap Fort Lauderdaleben. 1989-ben ala­ pítja meg a Hit Gyülekezete elnevezésű protestáns egyhá­ zat, amelynek ma már 60-80000 híve van Magyarországon. Övék a Bornemissza Péter Általános Iskola és a Szent Pál Hittudományi Akadémia. Megépült és 1998 óta működik a 12000 fő befogadására alkalmas Hit Park. Saját televíziós csatornát működtetnek, kedvelt műsoruk a Vidám Vasár­ nap. Az egész országban kiépült a telephelyek struktúrája, presbiterek vezetésével. Gyakorlatilag ma Magyarország ne­ gyedik legnagyobb egyháza. Tulajdonképpen egy gyökeréig megújult keresztény­ séget képviselnek, mind filozófiailag, mind erkölcsileg. Kö­ zösségük kellemes benyomást tesz: tiszta, intelligens arcok, jól öltözött, udvarias, vidám és lelkes fiatalok, akik sok lezüllőben lévő társukat rántották vissza a drogtól, az alko­ holtól, vagyis szociálisan sem lebecsülendő misszós munkát végeznek. Karitatív tevékenységük külföldre is kiterjed. A Nem feledkezünk meg rólad, Jeruzsálem című műsoruk elismerést kapott Izraelben. Közösségalkotásuk financiális térre is kiterjed, jöve­ delmük egy részét a gyülekezetnek adják át, ezért egy idő­ ben sok támadás érte őket egyházi és más konzervatív vallá­ sos szervezetek oldaláról. Egyik sajtópert a másik után nyer­ ték meg. Úgy tűnik, a gyülekezet leszámolt a történelmi egyhá­ zak egykori tévedéseivel, bűneivel. Valószínűleg Jézus örö­ mét lelné bennük. Nem kizárt, hogy belőlük lesz a keresz­ ténység új „tiszta forrása”. * 187

— a- P o p p e r P é t e r -fi—

Ez a könyv megpróbált visszanyúlni az egykori vallásalapítók szelleméhez, függetlenül attól, hogy már mennyire távolodott el tőlük az egykori szellemi útkeresés. A „keresés” talán a leggyakoribb szó, amit használok, a hit fellángolása újra meg újra, és küzdelme a hitetlenség destruktív erőivel. Beletartozik ebbe a jó értelemben vett kételkedés időnkénti frivolsága, iróniája, hajlama a tagadásra. Arról a szkepszisről beszélek, amelyik nem abból akar megélni, hogy mindent tagad, hanem abból, hogy mindent lehetségesnek tart. A mai ember vergődéséről van tehát szó, a tudás és a hit között. Megbocsáthatatlan mulasztás lenne részemről, ha nem adnék teret a kétely megnyilvánulásainak is. Meg­ győződésem, hogy kétkedés nélkül nincsen hit, csak fanatizmus, ami idővel mindig gonosszá válik. Talán nem kel­ tem fel senki haragját, ha a kétely megnyilvánulásainak be­ mutatására filozófiai anekdotákat használok fel. Egy izraeli legenda szerint Mózes szombatonként viszsza-visszatér a földre és a zsinagógában hallgatja a Tóra ak­ tuális heti szakaszának a felolvasását. Azt szokta mondani: - Ze lo Torai Vagyis: Ez nem a Tóra! De hozzáteszi: - Aval ze Tora. Vagyis: Azonban ez a Tóra. Ami annyit jelenthet: Én ilyet soha nem írtam. (Mó­ zes Öt Könyvét nevezik Tórának.) De ez lett a Tórából az évezredek alatt. így hát mégis ez a Tóra. A vallástörténet másik nagy vigasztalója hitbeli kétsé­ gek esetén Luther. Egyszer, még szerzetes korában, felke­ reste egy ifjú paptársa: - Doktor, nagy baj van. - M icsoda? - Sokszor én sem hiszem, amit tanítok. a- 188 -fi—

— a- F ü g g e l é k -fi—

Akkor Luther összetette a kezét és az égre nézett: - H ála neked, Uram! Azt hittem, csak én vagyok ezzel így. Lin-csi zen-buddhista apát kolostorából maradt ránk az alábbi feljegyzés: Azt kérdezték a tanítványok: - Mondd, apát! Mi történik a Magasztos Tanításával, amikor a világon már mindenki Buddhává vált? - Kinek a tanításával? - A Magasztos Buddha tanításával. - Nem tudok róla, hogy a Magasztos Buddhának lenne tanítása. - Mester! Épp tőled hallottuk a tanítást. „Átlátni a va­ lóság titkát, ismerni az okokat és a törvényt. M egszabadulni a vágyak indulatától, a létezés indulatától, a tudatlanság in­ dulatától. Legyőzni a születést és a halált.” Ez Buddha taní­ tása és tőled hallottuk! - Nem ismerek ilyen tanítást. - A fényességes lélek tulajdonságairól tanítottál, a gon­ dolat és az érzés szavakból varrt öltözetéről, a lepkeszámyú igazságról és tudásról, a balgák égi útjáról, költészetről, túlsó partra vezető útról, és végső csendességről odaát. Mi volt mindez, Lin-csi apát? Nem Buddha tanítása? - Nem Buddha tanítása volt, szerzetesek. Nem isme­ rem Buddha tanítását. - Miféle tanítás volt, Lin-csi apát? - Nem volt semmiféle tanítás. Nem ismerek semmi­ féle tanítást. - Hát akkor mivel töltöttük kolostorodban az éveket? - Magatokkal voltatok elfoglalva. Ez volt a dolgotok. S tette a dolgát minden tanítvány. —a- 189 -fi—

Po pper Péter -o *

- És a Tanítás? Nem a Tanítás szellemében éltünk, apát? -N in cs semmiféle tanítás. Nem is volt, nem is lesz! Magatok vagytok, nincs semmi más! - Mit jelentsen ez, apát? - Nem lehetünk mindig együtt híveim. Az a cédrus sem áll örökké ott a kertben. Nem áll a kolostor sem, de még a Huo'to partján ez a hegy sem. És nincs semmiféle ta­ nítás sem, mely még egyszer összefogna bennünket és az időt. Nincs semmi sem, csak ti vagytok, míg vagytok egyál­ talán. Legjobb tehát, ha ezután már mindent magatokkal intéztek el. „Átlátni a valóság titkát, ismerni az okokat és a törvényt. M egszabadulni a vágyak indulatától, a létezés in­ dulatától, a tudatlanság indulatától. Legyőzni a születést, le­ győzni a halált.” Ez most már a ti dolgotok. Menjetek szer­ zeteseim. Menjetek tovább. Igen. Menjünk tovább. Mert a könyv véget ért. Az út pedig végtelen.

filSl HJ Má i*V f^imJUi

,

LÜ **■£’Ws^# j(lC í /c/^

r y

*7 4üt$T y* 4 *-**•# *^

UJ

i-* *

f#

t * #* ***V/ <#"' ^ * **< / # > „ * f*ys^V fl^v^T.« £ ' VI /^■H.*/ /# .4,^ { *%?# *y« , ’W£ *.*-*£f

n r*

fi: